Visszamenőleg csökkentett tejár

„Nagy reményekkel és nagyon sok munkával hoztam össze a tejszövetkezetet, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettük volna” – indított Varga-Nagy László, a Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet volt elnöke, aki ma is tagja a székelykeresztúri tejgyár vezetőtanácsának. A jelenleg is aktív farmer kifejtette, noha az üzem indításakor rengeteg szakembert bevontak, mire piacra kerültek, nem várt kihívásokkal találkoztak. Jakab Béla, a szövetkezet vezetőtanácsának tagja elmondta, a kényszer, a kisgazdák lehetetlen helyzete eredményezte a szerveződést. Eleinte sok ígéret volt támogatásra, azonban a beígért összegek rendre elmaradtak, vagy csak egy részüket kapták meg. „Sokkal egyszerűbbnek gondoltuk a helyzetet, azt hittük, hogy minőségi termékkel hamar piacot tudunk teremteni, de ez nem éppen így sikerült” – fogalmazott Varga-Nagy, hozzátéve, e körülmények miatt mentek bele abba, hogy egy közgazdászokból álló csapat működjön közre a válságos helyzet megoldásában.

Másra számítottak

Varga-Nagy megosztotta, hogy a válságmenedzsmenttel foglalkozó csapat első ízben a leépítésekben és a fizetések csökkentésében látta a megoldást, ám a gazda szerint ezek nem voltak jó hatással a gyárra – ezt a vezetőség sosem ismerte el a gazdák előtt. „Tejipari szakember hiányzott az üzemből, arra lett volna nagyobb szükség, nem közgazdászra. Ez volt a mi hiányosságunk, hogy akkor rosszul döntöttünk” – magyarázta. A közgazdászok a gazdák bizalmatlanságában keresték a hibát, erre kerestek megoldásokat, ám a volt elnök szerint az is rosszul sült el, hiszen csak erősödött a gyanakvás. „Nem valósultak meg a várt eredmények. A gazdák másra számítottak, mint amit a szakemberek megvalósítottak” – véli Varga-Nagy, aki gazdaként maga is csalódott.

Tankó László, a székelykeresztúri tejgyár kríziskezelésével megbízott menedzser az Udvarhelyi Híradónak elmondta, az üzem Varga-Nagy László munkája nélkül nem jött volna létre, ugyanakkor oka volt annak – egyebek mellett a tejpénzek kifizetésének több havi elmaradása –, hogy két évvel ezelőtt megbízták őt és csapatát az üzemi válság megoldásával. „Mindig lehet jobban csinálni a munkát, efelől nincs kétségem, ez a fejlődés útja, azonban úgy gondolom, hogy ma ez a tejgyár sokkal jobb állapotban van, mint két éve, és az Európában kialakult áldatlan tejpiaci helyzet ellenére az irány is jobbat mutat” – fogalmazott a szakember. Varga-Nagy László viszont úgy látja, hogy „a gazdák elég komoly összegeket befizettek a gyárba, illetve a közbirtokosságok is lényeges vagyonrészeket vásároltak, viszont ez a nagy befektetés nem tükröződik az eredményekben. Ebből előre kellett volna lépni, ez viszont nem sikerült.”

Máshol egyéni szerződések
A konkurens tejgyárakat kérdezve Simon Szilárdtól, a Lactis Kft. illetékesétől megtudtuk, hogy a vállalat egyéni szerződések alapján fizeti azon gazdákat, akik hozzájuk visznek tejet. A megegyezés függvényében 90 bani és 1 lej 20 bani közötti összeget adnak a tej literéért. Egy gazdának minimálisan ötven liter tejet kell bevinnie naponta. A keresztúri tejgyárnál 70 bani és 1 lej 30 bani közötti összeget fizetnek a tej literéért a gazdáknak.

Korábban is csökkenthettek volna

Tankó László az elmúlt héten azt nyilatkozta, hogy a tejár visszamenőleges korrekciójával kapcsolatos döntés nem egy hirtelen lépés volt, erről már a szövetkezet áprilisi közgyűlésén beszélgettek. Már akkor elhangzott, hogy megtörténhet a tej felárának visszamenőleges diszkontálása, elsősorban a változó piaci helyzet miatt. Az utóbbit negatívan befolyásoló tényezők közül a tejkvótarendszer megszűnését emelte ki, amelynek hatásai mostanra gyűrűztek be Székelyföldre. „Tavasszal a vezetőtanáccsal közösen azt láttuk, hogy a piacon minimum húsz banival lehozták a tej árát. Mi akkor a szövetségi gondolkodást erősítendő úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk diszkontálás nélkül az eredeti tejárat fizetni a gazdáknak. Ha nem hittünk volna a megvalósíthatóságban, akkor nem tesszük meg: ebben a vezetőtanács és mi is partnerek voltunk” – magyarázta Tankó, hozzátéve, hogy a tej nyárra meghatározott literenkénti alapára így 1 lej és 10 bani maradt. „Ez azt jelenti, hogy ha visszamenőleg csökkentjük is az árakat, a 90 banis átlagos piaci érték még mindig kijön. Nem minden egyesület, nem minden tejtermelő kapott ennyit: van, aki kevesebbet, és van, aki többet. Az árak meghatározását a tej mennyisége és minősége befolyásolja, 25–30 százalékban” – részletezte. Kuthi Lázár tejgyári igazgató rámutatott, a piac hatására egyébként október 1-jétől egy lejre hozták vissza a tej literéért fizetendő alapösszeget. „Erre volt szükség ahhoz, hogy továbbra is profitábilisan működhessünk” – kommentálta.

Tankó: a gazdák érdekében cselekedtünk

„Tudjuk, hogy eddig is nehéz volt a gazdának, ezért próbáltuk meg a piaci ár feletti tejpénz fizetését, és tudjuk, hogy a gazdák sokan a megélhetésükért küzdenek. Megpróbáltuk, hogy a gyárral közösen részben vagy egészben átvállaljuk ezt a megterhelést, de el kellett dönteni, hogy erőltetjük-e tovább a felár fizetését, ezzel kockáztatva, hogy csúszni fog a pénzek kiadása, és fél év múlva nagy bajok lehetnek az üzemmel, vagy visszajövünk mi is a piac diktálta árra” – vázolta a körülményeket Tankó. „Ez kicsit olyan, mint a tüdőgyulladás: lehet, hogy most egy injekció fáj, de hosszú távon meggyógyulunk tőle” – fogalmazott, kiemelve, hogy a tej ára sem marad ezen a szinten, amennyiben javul a helyzet, azt egyértelműen a gazdák is érezni fogják.

A kisebb rossz a kisgazdáké

A leadott tejmennyiség függvényében beszélhetünk farmosokról és kisgazdákról – mutatott rá Tankó, hozzátéve, hogy előbbieknél a nyárra számított átlagos literenkénti piaci ár nagyjából 90 banira tehető, míg a kisebb termelőknél ez 60–80 bani között van meghatározva. „Az biztos, hogy a szövetkezet a kicsiknek kedvez. Ilyen szempontból, mivel egységesen van az árképzés, a farmosoknál az általunk eszközölt visszavágás a piaci érték alá süllyesztheti a felvásárlási árat. Viszont ha utánaszámolunk, kiderül, hogy valamivel többet kapnak a vedresek” – szögezte le a szakember, hozzátéve, hogy a kistermelők így egyértelműen a nagyobb gazdáknak köszönhetik a nekik fizetett kedvezőbb tejárat. „Ezzel a visszaszámolással is a piaci ársáv felső felén van a kisgazda, a farmos viszont lehet, hogy egy picit alatta” – jelentette ki.

Miért visszamenőleg?

Tankó László azt is elmondta, hogy az ár visszamenőleg történő csökkentése egy jól átgondolt technika részét képezte, amely a tejüzem veszteségi és finanszírozási részét is „helyre teszi”. Hangsúlyozta, megtehették volna, hogy pénzben kérik vissza az összeget a gazdáktól, ám a kellemetlenségek mérsékléséért úgy döntöttek, inkább az augusztusi tejpénzt nem adják ki, vagy ha egy termelőtől ennél is többet kell levonni, akkor a szeptemberre számolandó járandóságából is visszatartanak. „A gazdáknak hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy saját gyáruknak jövőképe legyen” – véli a menedzser.

Beruházni a friss termékekbe

Nyolcvan százalékkal több tejet visznek a gazdák a keresztúri tejgyárba nyáron, mint télen – ez a helyzet azért is kedvezőtlen, mert a tejtermékeket jóval nehezebb az előbb említett évszakban eladni: egyrészt kevesebb ilyen élelmiszert fogyasztanak az emberek, másrészt megjelenik a piacon a juhsajt, ami szintén elviszi a vásárlókat – magyarázta Tankó, kiemelve, hogy sok esetben azért is készítenek sajtokat a tejből, mert azokat lehet raktározni. Mint mondta, a friss termékek eladását sikerült annyira növelniük, hogy ha idén nem lett volna tejnövekedés – ami a tehénállomány növekedésének, valamint a szövetkezetbe beállt gazdáknak köszönhető –, akkor nem kellett volna sok sajtot készíteni, amit csak veszteségesen tudnak értékesíteni. Határozottan úgy érezte, hogy minél inkább a friss árura kell koncentrálniuk a termelés terén, hiszen ezeknek köszönhetően az elmúlt két évben lényegesen növelni tudták az eladásokat. „Jelenleg úgy állunk, hogy amíg korábban csak negyven százalék volt a frisstermék-készítési arány napi 8000 liter tejnél, most napi 12 ezer liternél ez ötven százalék – magyarul a friss termék növekedése jóval nagyobb, mint a feldolgozott tej mennyiségének növekedése. Ezt pedig el tudjuk adni” – hangsúlyozta Tankó. A jövőt egyébként Varga-Nagy László is a friss termékek értékesítésében látja, azonban úgy érzi, a vezetőség hamarabb is léphetett volna azon pályázat esetében, amellyel a gyár feldolgozási kapacitását növelni tudja. „A friss termék készítését fel kell futtatni legalább annyira, hogy nyolcvan százalékát tegye ki a naponta beérkező tej feldolgozásának” – szögezte le.

Törlesztés és fejlesztés

Tankó megosztotta, a tejgyár magas hitel felvételével kezdte meg működését, amit törleszteni kell: idén 800 ezer lejt kell kitermelni kamatra és törlesztésre. Ezenkívül az ovális bélyeg megszerzéséhez, a géppark fejlesztéséhez azonnali beruházásra van szükség. A közgazdász szerint a felsoroltak miatt legalább 1 millió 300 ezer lejes beruházásra van szükség csak idén. Korábban úgy gondolták, hogy a tejgyár ki tudja termelni a szükséges összegeket, de ez nem sikerült, ezért kellett négyszázezer lejt előteremteni. Megjegyezte, Csíkszépvízen is van egy, a keresztúrihoz hasonló mezőgazdasági szövetkezet – amelyet a keresztúri tejgyárhoz hasonlóan ugyanaz a Lámpás csapat vezet –, ám ott nem kellett korrigálni a tej literenkénti árát, hiszen ők nem vettek fel hitelt, ráadásul a beruházásokat a közbirtokosság finanszírozta.

Romló minőség?

„Jobban kellet volna vigyázni a termékek minőségére, mert a vásárlók is jelzik, hogy eleinte például a vaj nem ilyen volt, amikor kezdtünk, sok minden nem ilyen volt” – állítja a szövetség volt elnöke, aki a leépítések számlájára írta a vélt eredményt. Tankó határozottan állította, hogy a termékek minősége az utóbbi évben nem romlott, hanem kifejezetten javult. Ugyanakkor szem előtt kell tartani: azzal, hogy a tejhez nem adnak hozzá különböző tartósító- és egyéb vegyszereket, nagy kockázatot vállalnak. Például a termékek érzékenyebbek lesznek a magasabb hőmérsékletre, így hamarabb romlanak meg vagy változik meg az ízük. „Az, hogy néha hoznak vissza terméket, amely megromlik vagy nem megfelelő a minősége, igaz. De milyen terméknél nincs ilyen?” – tette fel a kérdést Bálint Sándor, a Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke, aki szerint éppen ebből látszik az, hogy természetes anyagokból álló terméket visznek a piacra.

Az ovális bélyegről

„Amiről a gazdáknak feltétlenül tudniuk kell, hogy a vezetőség nagyon elhanyagolta az ovális pecsét beszerzését, amely lehetővé tenné az Európai Unió egészében történő értékesítést, ráadásul az itteni nagyáruházakba is bekerülhetnének a termékek” – jelentette ki Varga-Nagy László, aki szerint szövetkezeti elnöki tisztsége idején egy magyarországi nagyvállalat is jelezte, hogy forgalmaznák a keresztúri üzem termékeit. „Két évvel ezelőtt annyira voltunk, hogy már az egyik sarkát fogtuk az engedélynek” – fakadt ki.

Az ovális bélyegző megszerzésével kapcsolatban Tankó azt állította, hogy a vezetőség szerint a tejgyár kapacitási és strukturális szempontból is megfelel a követelményeknek. Már folynak is az egyeztetések az illetékes hatóságokkal a bélyeg kéréséhez szükséges dokumentáció összeállítása érdekében. Kiemelte, valóban úgy érezhette a két évvel ezelőtti vezetőség, hogy közel állnak a bélyeg megszerzéséhez, azonban a követelmények folyamatosan változnak, ezért alakítani kell az üzemet is, ami nem kis munkával jár. Eddig a csarnokok állapota, illetve a tej minősége szabott gátat az előrelépéseknek – tette hozzá a szakember. Kuthi Lázár, a tejgyár igazgatója is megerősítette a leírtakat, kiemelve: az üzem folyamatos fejlesztése részben azért is történik, hogy megkapják a jogot a szélesebb értékesítésre. Kijelentette, egyetért Tankóval abban, hogy az ovális bélyeg megszerzése előtt a terméket a helyi piacon kellett megerősíteni, elnyerve a vásárlók bizalmát. E folyamat felgyorsítása érdekében például a tej literenkénti árából húsz banit választható módon termékben vagy takarmányban térítenek meg a gazdáknak. Természetesen az említett termékekhez a szövetkezet közbenjárásával kedvezményesebb áron jutnak hozzá a gazdák – egészítette ki Bálint Sándor. Azzal a válságkezelők által felhozott elmélettel kapcsolatban, hogy Székelyföldön kell eladni a termékeket, ahogyan Dél-Tirolban ez jól működik, Varga-Nagy Lászlónak az volt a véleménye, hogy a két vidék más hagyományokkal rendelkezik a tejtermékek fogyasztását illetően. Nálunk nincs akkora igény erre a fajta élelmiszerre, ráadásul nagyon sok a konkurens cég is, ami szűkíti a tejgyár piacát. A közgazdászok elképzelésében csak azt látja jónak, hogy legalább nem kell messze szállítani a termékeket.

Esélylatolgatás

A gyár jövőjével kapcsolatban negatív meglátásnak adott hangot Varga-Nagy László: ötven százalék esélyt jósolt a megmaradásra, ha a jelenlegi körülmények nem változnak. Egyelőre bízik a próbaidőn lévő Kuthi Lázár igazgatóban és az őt támogató szakemberekben, azonban mielőbb látni szeretné azt az üzleti tervet, melynek alapján vezetni akarják az üzemet. A volt szövetkezeti elnök úgy látja, hogy mindemellett fel kell venni a kapcsolatot a romániai, illetve a magyarországi állami szervekkel is, segítséget kérve. „A szövetkezeti mozgalomból semmi sem lesz, ha ezt nem segítik. Ha azt akarják, hogy Romániában legyen mezőgazdaság, akkor a parasztot nem lehet magára hagyni” – jelentette ki, hozzátéve, hogy ha mégsem törődnek a „kisemberekkel”, akkor nekik előbb-utóbb el kell adniuk birtokaikat, és szolgák lesznek saját szülőföldjükön. „Miért gazdagítsuk a multit, amely elviszi a pénzt az országból? Miért kellett banki hitelt felvennünk ahelyett, hogy a kormány kamatmentes kölcsönt adott volna?” – fakadt ki a témával kapcsolatban Jakab Béla vezetőtanácsi tag. Lehetőség van arra, hogy állami segítséget kérjenek akár Románia, akár Magyarország kormányától, azonban Kuthi úgy gondolja, hogy nem ez a cél, inkább „saját lábán kell megállnia a szövetkezetnek, illetve a gyárnak”.

Presztízskérdés

„Ha nem fizettünk volna felárat a gazdáknak, akkor az sem lenne, amiről most beszélgessünk. (…) A stabilitást az adja meg, hogy nem egy-két partneren múlik a cég, hanem hogy a gazdák és mi fogyasztjuk a termékeket” – jelentette ki Tankó, hangsúlyozva: „Ha mi már nem is leszünk a cégnél, és sok év múlva megbicsaklik az üzem, az nekünk emberileg és szakmailag is presztízskérdés. Mi erre tettünk fel mindent, és ez működni fog, ezt a számok is igazolják.” „Engem mint gazdát is érint a döntés, de számoltam az ügy fontosságával: ahhoz, hogy a gyár előre tudjon lépni – bármennyire fáj is –, ezt el kell fogadnunk” – fűzte hozzá Bálint Sándor, aki hangsúlyozta, két éve, amikor elvállalta a szövetkezet elnöki tisztségét, eldöntötte, csak addig tartja meg a címet, amíg „jó ügyet tud szolgálni”. Mint mondta, a kellemetlen döntéseket fel kell vállalni, de maga is úgy érzi, legjobb tudása szerint dolgozik a vezetőség, és van jövője az üzemnek. Jakab Béla rámutatott, mindenképp fontos a gyár megmentése, hiszen nagyjából ötszáz gazda sorsa függhet ettől, ráadásul az üzemben további ötven ember dolgozik.

Volt, aki nem bírta
Tóth Árpád jásfalvi gazda, akinek ötven tehénből álló csordája van, nem bírta tovább a keresztúri tejgyár körülményes kifizetéseit. Egy adott ponton rákényszerült, hogy máshová vigye a tejet, hiszen veszélybe került a farmja, amelyet banki hitelből épített. A visszamenőleges diszkontálás volt számára az utolsó csepp a pohárban, amely nagyjából 20 ezer lejes kárral hagyta. Emiatt sem az energiaszolgáltató számláit, sem a banki törlesztőrészleteket nem tudta kifizetni. A tejgyár körülményes kifizetései miatt a nála dolgozó munkástól is meg kellett válnia, így az állatok gondozása rá és családjára maradt. „Három éve, hogy kínozzák, erőltetik a gyár működését, a gazdákat pedig mindenféle hülyeséggel etetik. Pénz nélkül hagytak. Itt már nem volt más lehetőség, menekülni kellett” – panaszolta Tóth, hozzátéve, hogy ha ott is problémák lesznek, ahova most hordja a tejet, akkor nem tudja, mit kezd a továbbiakban. „Át kell állni húsmarhára, vagy nem tudom” – fogalmazott. Azzal kapcsolatban, hogy néhány gazda, noha a szövetkezetből nem lépett ki, már máshová viszi a tejet, Bálint Sándor szövetkezeti elnök kifejtette, nagyon sajnálja, hogy erre a döntésre jutottak, ám az üzem így is működőképes.