Udvarhelytől a svédországi, menekülteket támogató központig

– Mikor vándorolt ki Svédországba, és miért épp ezt a munkát választotta?

– 2006-ban mentem ki Svédországba, akkor egy étteremben kezdtem dolgozni. Mivel magam is bevándorlóként érkeztem az országba és tapasztaltam az ezzel járó pozitív, illetve negatív dolgokat, mindig szerettem volna segíteni sorstársaimnak. Éppen ezért iratkoztam be egy helyi főiskola pszichológia karára, ahol két éve diplomáztam. Hat hónappal az államvizsga után álltam munkába a munkaerő-elhelyező központban.

– Pontosan miről szól az önök munkája?

– Mi gyakorlatilag a bevándorlási hivatalnál regisztrált, érvényes svéd lakcímmel rendelkező menekültek integrálását támogatjuk azáltal, hogy segítünk a svéd nyelv, illetve különböző szakmák elsajátításában, majd a munkahelykeresésben. Aki részt vesz – maximum két évig – a programunkban, az havi 8500–9000 korona segélyt kap az államtól. A képzéseken való részvétel kötelező, ha valaki hiányzik, akkor arányosan kisebb anyagi támogatást kap. Ezt nagyon szigorúan vesszük. A képzéseket a munkaerő-piaci helyzet figyelembe vételével szervezzük meg. Miután a menekültek elvégezték a képzéseket, praktikázhatnak bizonyos cégeknél, ahol alkalmazzák is őket, ha megfelelnek a követelményeknek, amelyek közül a szaktudás, a pontosság és a beilleszkedés a legfontosabb. Svédországban jelenleg főleg orvosokra, tanárokra van szükség. 

– Mi a különbség egy bevándorló és egy menekült között?

– A menekülteknek igazolniuk kell, hogy otthon valóban veszélyben van az életük: ők többnyire háborús zónákból érkeznek. A bevándorlók a jobb életkörülmények miatt jönnek az országba, ők nem jogosultak arra, hogy részt vegyenek a programunkban, nekik csak egy ingyenes nyelvtanfolyamot biztosít az állam.

– A menekültek mennyi ideig kaphatnak segélyt?

– Két év alatt kell munkát találniuk a segítségünkkel, utána hosszú távú munkanélkülieknek számítanak. Ha valaki ebbe a kategóriába sorolódik át, már csak 3400 korona segélyt kap, de a lakása így is fizetve van. Ha így sem sikerül munkát találniuk, akkor kikerülnek a programból, ám az állam továbbra is fizeti a lakásokat, és némi segélyt is kapnak azért, hogy ne halljanak éhen. Talán ez utóbbi a gyenge pontja a rendszernek, nem ártana szigorítani. Egyébként szerintem a két év nem elegendő arra, hogy integrálni lehessen a más országokból érkezőket.

– Melyik országokból érkezik a legtöbb menekült?

– Legtöbben talán Szíria területéről érkeznek, és palesztinnak vallják magukat. Többségük tanult ember – sok közöttük az orvos, a tanár –, így egyszerűbben is találnak munkát. Nagy csoportnak számítanak például az afgán menekültek, akikkel nagyon nehéz dolgozni, hiszen elnyomásban éltek, szinte semmilyen iskolai végzettségük nincs. Sokan például írástudatlanok, így szignójuk is csak egy „X”. Ezenkívül rengetegen érkeznek például Eritriából és Szomáliából is.

– Nehezítik-e az integrációt a kultúrák közti különbségek?

– A nők például öltözetük miatt nem tudnak étteremben dolgozni, hiszen az ott dolgozóknak egészségügyi okokból nem takarhatja ruha a teljes karját. Problémát jelent az is, hogy ramadan idején a muzulmánok estig nem esznek és nem isznak semmit, ezért egész nap fáradtak. Ilyenkor csökken a munkateljesítményük, ám a munkaadók elvárása nem. Tudni kell azt is, hogy a muzulmánok péntekenként egy órát imádkoznak, ilyenkor sokan kihagyják az általunk szervezett programokat is, de ez a segély csökkenését vonja maga után. Svédországban nem szabad megütni a gyerekeket, azonban sok menekült ezt nem így szokta meg. Éppen ezért rendszeresen előfordul, hogy meggyűl a családok gondja a gyámügyesekkel, akik akár el is vehetik a szülőktől a gyerekeket. Tudjuk már, hogy a felsoroltak problémát okoznak, így már az elején figyelmeztetjük a programunkban részt vevő menekülteket.

– Voltak-e pozitív élményei a menekültekkel kapcsolatban?

– Persze. Sokukkal tartom a kapcsolatot azután is, hogy kikerülnek a programból. Sokan nagyon kitartóak, ha nem is megy elsőre egy bizonyos munka, mindent elkövetnek, hogy a társadalom hasznára legyenek. Volt például egy szíriai nő, aki nem volt alkalmas arra, hogy tanítson, de addig próbálkozott, hogy végül egy iskolában talált munkát, ahol nyelvtudását használva segíti a kommunikációt a gyerekek és a tanár között. Más nem sajátította el rendesen a svéd nyelvet a programunk során, de amint dolgozni kezdett, rögtön javult a szókincse, ráadásul annyira jól beilleszkedett, hogy munkaadója is folyton dicséri, ha találkozunk.