Társadalomkutatók tábora

A tábor aktív munkájának három és fél napja alatt minden tudományos blokkja más-más tudományszegmenssel foglalkozott. A találkozó nagy érdeme, hogy az itt megtartott vitafórumokon, előadássorozatokon nemcsak az Erdélyben élő szakemberek vannak jelen, hanem a szomszédos országokban élő társadalomtudományokkal élők is figyelemmel kísérik az itt elhangzottakat.

Ez a találkozó olyan, mint ahogyan bármely szakfolyóirat tartalomjegyzékében látni, hogy miféle mozaik alkotja azt a kutatói szövetet, amely a mai magyar és kisebbségi magyar valósággal foglalkozik. Az első nap témablokkjai, mintha a múltba való nézést szolgálták volna. D. Lőrincz József bevezetőjében felvázolta a társadalomtudományok mai helyzetét, majd irodalomtörténeti jellegű előadások következtek.

Az első napot záró tematikákban több udvarhelyszéki, illetve innen elszármazott kutató is érintett volt, Gidó Csaba, Hermann Gusztáv Mihály és Balázs Imre József munkáiról esett szó, illetve ők tartottak előadásokat. A második napon szó esett azokról a társadalmi akciókról, amelyeket civilek szerveznek az anyanyelvi jogok védelmében. Elsősorban a kolozsvári és a marosvásárhelyi példákat sorolták, ahol minden egyes ékezetért meg kell harcolni. Sosem egyértelműek a törvények és a rendelkezések – mondották az aktivisták –, a legtöbb esetben a tájékozatlanság és a rosszindulat akaszt el egy-egy folyamatot, illetve a politikum, a magyar anyanyelvű felelős beosztású vezetők óvatossága, gyávasága, kényelmessége csorbítja a nyelvi jogok érvényesülését.

A visszarendeződés manapság Marosvásárhelyen a legszembetűnőbb, ahol az egyik hipermarketet csak nagy nehézségek árán sikerült rávenni a magyar feliratok alkalmazására, míg a hazai „multit” ugyanott azért büntetik és ellenőrzik folyton, mert hangsúlyosan beszél a magyar anyanyelvűekhez, és természetes módon szólítja meg a vásárlókat magyarul és románul. Hasonló visszás helyzetekről számoltak be a felvidéki aktivisták és kutatók is.

Szó esett „magyarba öltöztetett” állomásépületekről, illetve ideiglenesen átcímkézett közlekedési táblákról, amelyekről személytelen videofelvétel készült, és az úgy ért el nagyobb hatást – hiszen az illetékesek pár órán belül mindig eltávolítják a matricákat –, hogy a felvételt felkerült a videomegosztó és közösségi oldalakra.

Ezt követően – ebéd után – a kisebbségi intézményépítés került az érdeklődés középpontjába, vajdasági, felvidéki és erdélyi példák alapján. A politikai, a közéleti és a civil szféra képviselői itt egyaránt megszólaltak a vitákban. A péntek egyéb nagyon tartalmas munkanap volt, több kéziratot és kutatási témát beszéltek végig a kutatók. Érdekfeszítő volt az 1989-es és a rendszerváltást és a az 1990-es évek elejét viszontlátni a társadalomkutatás boncasztalán.

Szombaton a romaintegráció problematikájával, a sporttal mint a nacionalizmus esetleges fészkével és a közeledés lehetőségével, ismételten az intézményépítéssel és a regionalizációval mint a magyar kisebbséget és a román többséget is foglalkoztató problematikával dolgoztak. Vasárnap a vidékfejlesztés problémakörével, néhány kisebbségtudományilag fontos szakkiadvánnyal és tanulmánnyal foglalkoztak a résztvevők, a Pro Minoritate folyóirat idei második számát értékelték, majd a záró beszélgetés keretében kiértékelték az idei tábor munkálatait.