Ne menjünk el mellette figyelmetlenül!

Amikor felocsúdtam a csodálkozásból, odasúgtam Oláh József plébánosnak: milyen szép, most vagyok itt először! Válasza: akkor kívánjon is valamit. Bevallható: arra vágytam, hogy minél többet tudjak meg, lehetőleg hamar, ennek a helynek a berendezési tárgyairól. Az ünnepek személyekhez vagy eseményekhez kapcsolódnak: számunkra a hófehér kápolna és annak emberei jelentettek ezen a napon maradandót.

Behúzódtam a 18. századi Szent Antal és Szűzanya képek elé, ne vonják el figyelmemet a templomtérbeli miniatűr stációk, a míves oltár és a nagyméretű szobrok látványa Borbély Gábor nyugalmazott főesperes szavaitól. Amelyekről azt mondtuk fotós kollégámmal, hogy nem jegyzetelni, videóra kellene venni, hogy sok év múlva is hallgathassuk. A Szűzanya Erzsébetnél tett látogatásának titkairól a sok lelki utat bejárt pap bölcsességével szólt: a Názáretből Juda egyik városkájába zarándokló Mária-útja az embernek a születéstől kezdődő járását jelképezi. A két édesanya találkozásánál elhangzó Magnificatot pedig a helyi közösségre értelmezte. Legfőképpen a tibódi édesanyákra, akik elfogadják Istentől az élet ajándékát.

Zarándoklat is egyben a nap: a dombocska ösvényein a megszentelt helyig és onnan tovább – a Szűzanya útján. Amely a Golgotáig, majd Fia feltámadásáig vezet, és mindenhová, ahol az örömhír szól. Ennek az útnak mi is részesei vagyunk. Lépéseinkkel megszenteljük a földet, ahol eljárunk. Megáldott útjaink mutatják gyermekeinknek: erre menjetek! A keskeny út visz az örök boldogságra.

Eme lelkesítő útravalóval tértünk be Nagy Endre nyugdíjas tanító bácsiékhoz, hogy az általa írt monográfiából és szóbeli közléséből értesüljünk: Török Pál alkirálybíró később királybíró építette 1760-ban a családi kápolnát. Török Ferenc jezsuita rendjének eltörlése után udvarhelyi plébános, majd főesperes, apát, kanonok, címzetes püspök támogatta a családi kápolna építését. 1764-ben Szent Erzsébet tiszteletére szentelték fel. Az oltár fából faragott. Szent István, Szent László, Szent János és a Szentháromságot jelképező szoborcsoport látható, az északi falon pedig az 1895-ben Scheffley szobrászművész által készített Török családi címer. A földesúri család a 19. század közepéig az oltár alatti kriptába temetkezett.

Be- és kiharangozáskor hallottuk az egybecsengő harangokat, de az Endre bácsi falumonográfiából azt is kiolvastuk: 1981-ben az új toronyba a harang mellé két másikat helyeztetett Oláh József plébános.

Az ünnep ráadásaként megéreztük: megelevenedett a kis falu ezen a napon – behallatszott a „búcsúsra” terített asztalok mellé a zsongás. Annak ajándékait a Gergely család jóvoltából zarándokként mi is megtapasztaltuk.