Minden lehetőséget ki kell használnunk, ami a könyvvel kapcsolatos

Lehetséges, hogy a helyszín és az időzítés nem volt ideális, de a jól kiválasztott időpont a következőkben sokat javíthat majd a Könyvnapok színvonalán és könyveladásokban, tömegben mérhető hatásán. Az Udvarhelyi Híradó Kft. székhelyének udvara pedig a jövőben is rendelkezésre áll, csak éppen rá kell szoktatni az embereket, hogy a szépen karbantartott, kockakővel kirakott belső tér gépkocsik parkolása mellett ilyen és ehhez hasonló kulturális projekteknek is helyet képes biztosítani.

Nyilvánvaló volt már a szervezés pillanatában, hogy május második felében, június elején nincsen olyan „békésnek mondható” időpont, amikor egy ilyen formátumú, s ráadásul újonnan bevezetendő programot nagy hatékonysággal el lehessen indítani.

„Az V. Városnapok végén, a ballagások kellős közepén, az időjárás szeszélyeivel is dacolva választottuk ki május utolsó és június első napját – mondta Nagy László, a Székelyhon.ro webboltjának menedzsere –, de mostanra volt érvényes a vásári sátrakat biztosító Cetate Production Kft. kedvezményes ajánlata. Ezt a próbalehetőséget nem hagyhattuk ki. Felhívásainkra nem tudott ugyan minden könyvkészítő műhely válaszolni, nem tudott jelen lenni, de azért sikerült akkorát meríteni a kínálatból, a friss művekből, hogy reprezentatívnak mondható a felhozatal. Kapcsolatépítés szemszögéből is eredményesnek mondható ez a két nap.”

A Székelyföldi Könyvnapok nem kíván a Magyarországon – Budapesten és vidéki nagyvárosokban, illetve újabban Kolozsváron is – zajló Ünnepi Könyvhét, esetleg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vagy a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár konkurenciája lenni. Szervezőkként mindössze arra gondoltunk, hogy megpróbáljuk felmutatni önmagunknak, a szakmának és a világnak azt a – hagyományos és elektronikus hordozón keletkező – könyvtermést, amely a miénk. Létezik egy sajátos, egy regionális magyar irodalom és kultúra, amelynek elsősorban itt van legitimitása a Székelyföldön. Nem gettóba zárni kívánjuk a szellemi termékeinket, hanem lehetőséget adnánk egy organikus együttlétre, egy sajátosan székely „kulturális ökoszisztéma” létrejöttére, hiszen az értékek felmutatása, Székelyföldön belüli kölcsön- és együtthatása nélkül nem létezhet az annyira áhított kulturális és közigazgatási autonómia. Azzal, hogy figyelünk egymásra, azzal, hogy számon tartjuk egyik s a másik szellemi rezdülését, máris autonóm kulturális cselekedeteket hajtunk végre. 

Igen közel állott szívünkhöz minden kiállító, a Korondon lassan huszonöt éve működő Firtos Művelődési Egylet, a Károlyi Gáspár Alapítvány, a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár, a Székelyföld szerkesztősége, illetve a Hargita Kiadóhivatal és a Merkúr Áruházlánc jelenléte, a „Góbé szellemi termék” két könyvével. Gyöngyössy János negyedik alkalommal kiadott – és javított kötete – a Székely templomerődök valóságos zászlóshajója volt a rendezvénynek, sokan a szerzővel való személyes találkozás és a dedikálás végett jöttek el. Dávid Balázs „brand manager”, azaz a szellemi Góbé termékek felelőse elmondta, hogy ők nem az anyagi haszonért, hanem a többletnyújtás igényével, járulékos pluszként kezelik a könyvet, ritkán jelennek meg új címekkel a piacon – és a saját boltjaikban –, de nagy szakértelemmel választják ki mindig a szerzőt és a megfelelő munkát. Ambrus Lajos, a Firtos Művelődési Egylet képviselete mellett immár huszadik éve könyveket is megjelentet, hamarosan eléri a harmincadik címet, ami nem kis dolog, hiszen olyan helyen honosította meg a könyv és újabban a hangos-könyv, DVD-kiadást, ahol annak nem voltak hagyományai. Igaz ugyan, hogy Korond tehetős nagyközség és az elmúlt évtizedekben igen jelentős írók és költők „forrásvidékéül” szolgált, volt amiből, s akik közül válogatni. Lövétei Lázár László az általa főszerkesztett folyóiratot, a Székelyföld című folyóiratot hozta és mutatta be. Ez a folyóirat talán a legsikeresebb a magyar nyelvterületen működő kulturális havilapok közül, komoly – másfél ezres egyéni és intézményi – előfizetői tábora van öt kontinensen, amelynek tevékenységét sikeresen egészíti ki a Székely Könyvtár, amely az Erdélyi Szépmíves Céh óta a hazai magyar könyvkiadás legmerészebb és leginkább időtálló kezdeményezésének mutatkozik. Másfél esztendő alatt tizenöt címet adtak ki, őszre érkezik a következő öt kötet is. A kiadót is vezető főszerkesztő elmondta, hogy Bözödi György Székely bánja című kötetét kedvelik leginkább, s nemcsak a székelyföldi olvasók, hanem a külföldiek is, hiszen ő olyan író és társadalomkutató volt, aki pátosz és részrehajlás nélkül, hittel és becsülettel vizsgálta a székely lelket és a valót. „Minden családban van Kányádi-kötet – mondta Lázár László –, de a miénket is veszik, mert a jóból a több sem árt. Igen közel áll hozzám Király László verskötete is, s bár ez sem új, válogatás az életmű javából, biztos, hogy szép karriert fog befutni a piacon és az olvasók körében.” A rendezvényről, amelyet jelenlétével megtisztelt elmondta, hogy kiváló, jó az ötlet. „Könyves emberként ki kell használni minden alkalmat, amely a könyvről szól” – foglalta össze a lényeget.

Szabó Károly, a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár látvány- és hangzóanyag tárának munkatársa is hazai termékkel hozakodott elő, a Fából vaskarika című hangoskönyvet játszotta le a jelenlévőknek, többször is. Sokan megálltak és végighallgatták Tomcsa Sándor egy-egy ismerős novelláját vagy karcolatát. Amíg volt rendelkezésre álló példány, ki-ki haza is vihetett – ingyenesen – egy-egy CD-t. „Lesz még munkánk - mondotta -, hiszen sokatmondó a sorozat címében szereplő többes szám, önmagában is ígér valamit: Bibliofil hangoskönyvek. Az sem kizárt, hogy a következő Székelyföldi Könyvnapokon majd egy másik, ugyancsak a városhoz vagy Udvarhelyszékhez kötődő felvételt fogunk itt bemutatni.

Jó érzéssel, de nem teljes elégedettséggel zártuk szombaton kora délután a vásárt. A Székelyföldi Könyvnapok továbbra is keresi a helyét a székelyföldi kulturális életben. Az is előfordulhat, hogy ősszel ismét próbálkozunk. Hozzáállás és vállalkozói kedv kérdése. Addig próbálkozunk, míg megtaláljuk a megfelelő helyet és a formát, hogy a magunk és a köz javára működhessünk.