Kihajtották a juhokat a székelyudvarhelyi legelőkre

A kedvezőtlen időjárás ellenére fontos volt, hogy a gazdák kivigyék a legelőre fejősjuhaikat, már a nagyhéten, hiszen a nem hozzáértők – vagy akik munkájuk miatt nem érnek rá – nem tudják maguk megfejni állataikat, amelyek ennek hiányában meddőkké válhatnak – magyarázta portálunknak Balázs András, aki már tíz éve őrzi az udvarhelyiek juhait. Mint mondta, bár hideg volt, a Szent János utca Szarkakő felőli végénél található esztena elég nagy és felszerelt ahhoz, hogy éjszaka fedett helyiségben alhassanak a jószágok, így elkerülhetők a kellemetlenségek. Igaz, a fű sem nőtt meg eléggé, mégis volt elegendő tápláléka a közel százhúsz juhnak. A bárányoknak ekkor még otthon kellett maradniuk, mivel nagyon kényesek a rossz időjárásra: könnyen megbetegednek, nem fejlődnek megfelelően, szélsőséges esetben pedig el is pusztulhatnak. „Valaki például a katolikus húsvétkor jelezte, hogy venne tőlem egy bárányt, amely akkor húszkilós volt, de végül nem jött utána, így csak az ortodox ünnepkor kelt el, ekkor viszont már csak tizenöt kilósan. Ebből is látszik, hogy mennyire káros lehet a hideg” – mutatott rá a major. A többi állatot az elmúlt hét végén vitték ki a gazdák a „kinti” szálláshelyre, amely december elsejéig lesz otthonuk, így mostanra nagyjából kétszázötvenre duzzadt az őrizendő állatok száma, melyekre a major három segédjével vigyáz.

Hetven bárányt adott el sajátjaiból idén a két ünnep (a katolikus és az ortodox húsvét) alatt Balázs András, aki egyáltalán nem panaszkodott az idei szezonra. Kifejtette, a jó gazdáknak nem okozhat gondot, ha korábbi időszakra – például márciusra – esik a húsvét, hiszen ennek megfelelően szeptemberben vagy augusztusban kell pároztatnia állatait, hogy a születendők megnőjenek az eladásig. „Inkább a katolikus ünnepen voltak vásárlóim, akik kijöttek a tanyára, hogy kiválaszthassák, melyik állatot veszik meg. Ugyanakkor pünkösdkor is számítunk az érdeklődőkre, bár az előző évek tapasztalatai azt mutatják, jóval kevesebben lesznek” – mondta a juhász, hozzátéve, hogy egy bárányt 15–20 kilósan szokás értékesíteni, egy ekkora jószágért pedig nagyjából 250 lejt kérnek el. „Általában aki húsvétkor vásárol, az pünkösdkor már nem fog” – jelentette ki tapasztalatai alapján. A multinacionális cégek hatásait is érzik a juhtartók: többen már a helyiek közül is inkább üzletben vásárolnak. Balázs András szerint ezért is elengedhetetlen, hogy megfelelően tartsák az állatokat és minőségi termékeket állítsanak elő, különben elpártolnak a vásárlók. „Eleve nehéz a juhok tartása, s csak akkor lehet igazi haszonról beszélni, ha legalább tíz állatunk van. Különben vagy a hús, vagy a sajt árát arra kell költeni, hogy etessük és gondozzuk a jószágokat” – mesélte. 

Az időjárás alakulásától is függ a juhok fejlődése: ha száraz a nyár, kevesebb a jó minőségű táplálék, esőzések esetén pedig bőséges, viszont ez veszélyeket is hordoz: a jószágok nem fekszenek bele a vízbe, így nem tudják kipihenni magukat, ami a tejtermelésükre és fejlődésükre egyaránt negatív hatással van. „Az udvarhelyi legelők jó fekvésűek, ráadásul bokrosak is, ezért kevesebb a probléma. A bokrok megléte azért hasznos, mert ha ki is szárad a fű, azok tövében még mindig található jó minőségű táplálék” – magyarázta, megjegyezve, hogy manapság már kiszámíthatatlanná vált az időjárás, ezért a gazdák sosem tudják, mire számíthatnak a szezonban, mire készüljenek.

A juhtartó gazdáknak idén negyvenöt lejt kell fizetniük az őrzésért állatonként, cserébe pedig – szintén egyedenként – nagyjából nyolc kilogramm sajtot kapnak, illetve egy kiló ordát. Utóbbitól elesik az, aki pünkösd után viszi ki állatait az esztenára, mivel így a major is kevesebb tejet fejhet. Egy juh az általa fogyasztott táplálék függvényében adhat napi egy deci, illetve fél liter tejet is – ha átlagosan kijön a napi három deciliter az egész nyájat figyelembe véve, akkor az jónak mondható. A tavaszi időszakban még híg az állatok teje, ezért akár öt és fél liter tejre is szükség van egy kilogramm sajt elkészítéséhez, ősz felé közeledve pedig a szükséges mennyiség három literre is csökkenhet. Fejés után, amikor beoltották az összegyűlt tejet, nagyjából negyven percre van szükség ahhoz, hogy megalvadjon. Az oltásra azért van szükség, hogy a használt anyag kivegye a tejből az oda nem illő ízeket. „A juhok megeszik az ágakat, a keserű növényeket, például a medvehagymát is, ezek íze pedig érződik a tejen. Ezért fontos, hogy megfelelő, jó minőségű oltóanyagot használjanak” – fogalmazott Balázs András, aki hangsúlyozta, az is elengedhetetlen a jó sajt elkészítéséhez, hogy megbízható ember végezze a munkát: tisztán és pontosan. Ezután már csak húsz percre van szükség egy karika sajt elkészítéséhez. A figyelem azonban eközben sem lankadhat, hiszen megfelelő hőmérsékleten kell tartani a tejet – a legjobb a juh testhőmérséklete –, különben a termék minősége romolhat: porlós lesz a sajt, vagy nem lesz elég zsíros. Kedvező esztendőkben egy juh tejéből összesen tizenöt kilogramm sajt készül, amelyből öt a majort illeti meg.

Sokszor hetekig nem jön be a városba Balázs András, jobban szereti a tanyasi életet. „Sok munka van, ha állattartásról van szó, nem lehet szabadnapról beszélni, őket mindig el kell látni. Viszont én szeretem, amit csinálok: itt kint a mezőn szabadnak érzem magam.” Munkájának elengedhetetlen tényezője, hogy rendelkezzen megfelelő kliensekkel, akiktől folyamatos visszajelzést vár az eladott termékekkel kapcsolatban. „Ha valaki a törzsvásárlóim közül huzamosabb ideig nem rendel például sajtot, akkor őt felhívom telefonon, és megkérdem, mi lehet a probléma, így tudom, min kell változtatnom. Ez feltétlenül fontos, hiszen csak ekképpen lehet fejlődni, tanulni a hibákból” – mesélte a major, hozzátéve, hogy nincs oka panaszkodni, ő jól megél a munkájából, a nehézségek ellenére is.