Júniusra biztosan elkészül a parajdi strand

Aki már látta a parajdi sós vizű strand látványtervét, egyetért azzal, hogy nem csupán a megyében, hanem országos szinten is egyedi komplexumról van szó. Igaz, több szakember megkérdőjelezte a modern épület beilleszkedését a székelyföldi miliőbe, de Seprődi Zoltán igazgató megmagyarázta, hogy miért erre a tervre esett a választásuk.

„Tudom, hogy Erdélyben és Magyarországon leginkább a Makovecz-féle architektúra terjedt el, de ez teljesen más. Én összhangban vagyok ezzel a tervvel, bár valóban kaptam olyan visszajelzést, hogy túl modern az épület. Csak akkor hozhatunk valami újat, ha bátrak vagyunk. A tervező a Franciaországban tanult bukaresti, híres és elismert tervező, Bruno Andresoiunak hívják, akinek fantasztikus munkái vannak. Amúgy az épület szürke-fehér szögletes formái a sót jelképezik, a fa meg az az anyag, ami környezetünkben megtalálható” – magyarázta a nem mindennapi látványtervet a sóbánya igazgatója.

A strand felépítésére négy cég pályázott, egy marosvásárhelyi vállalat 1 millió 230 ezer euróért nyerte el a licitet.

Álmodni kell!

Tavasszal készítettek el egy megvalósíthatósági tanulmányt, mely alapján négy objektumot szeretnének a jövőben létrehozni. Az egyik a föld alatti kezelések kiterjesztése, hiszen a jelenleg látogatható rész alatt egy ugyanakkora szabad üreg áll rendelkezésre, így el tudnák különíteni a betegeket a turistáktól.

„A megvilágítástól kezdve mindent egy teljesen modern architektúra alapjaira építenénk fel, a tervező korcsolyapályát is álmodott a föld alá. Az asztmás betegek azon a szinten maradnának, amelyet jelenleg is használunk, hiszen a mérések szerint itt a legjobb a mikroklíma” – tájékoztatott a bányavállalat igazgatója.

A második nagy elképzelés egy nyolcvanszobás, négycsillagos szálloda felépítése, melynek szintén elkészültek a tervei. A szálloda alatt egy nyolcvan férőhelyes parkoló is helyet kap. A szobák a tervrajz szerint nem az ipari telepre, hanem a strandra és a hegyekre néznek. „A szálloda felépítésének összköltsége 15 millió euró, amit a Salrom nem tud finanszírozni. Ezt pályázati pénzekből tudjuk csak felépíteni. Ez egy álom, amiről beszélni kell, hiszen jó, ha vannak céljai az embernek.”

A jövőben a strandhoz vezető utcát is szeretnék átépíteni, azaz egységesíteni az út két oldalán elhelyezkedő árusok butikjait. A jövőbeni tervek között szerepel egy kemping és azon belül egy étkezde létrehozása is, amely a parajdi önkormányzathoz tartozó kezelőbázissal átellenben épülne meg. A kis, könnyűszerkezetű faházakat zsindellyel födnék be. Az összes épület stílusában azonos lenne, ugyanabból az építkezési anyagból készülne.

Az első és egyelőre az egyetlen biztos beruházás a strand kivitelezése. „Ez a vállalkozás jövedelmet hoz. Tavaly sajnos nem nyitottunk ki, de például 2011-ben 200 ezer eurós forgalmunk volt, és olyan 40–50 ezer eurós profittal működött mindamellett, ahogy kinézett” – fogalmazott Seprődi Zoltán.

Az igazgató arról is szólt, hogy van egy bányabezárási és konzerválási projektjük, vagyis egy 60 milliárd lejes tervük, amelyet a törvény értelmében az államnak kell finanszíroznia. „Ezt 2005-ben tettük le, és kormányhatározattal jóváhagyták, csak még nem kerültünk sorra. Minden egyes bányának kell legyen egy olyan terve, hogy mit csinál, ha megszűnik a bánya tevékenysége. Ebből a pénzből megszüntetnénk a vízbeszivárgásokat, egy nagy agyaggátat húznánk a sótörzs szélére, hogy a felszíni vizek ne tudjanak beszivárogni. Amikor ezt a munkálatot elvégezzük, akkor lehet majd nekifogni a kemping építéséhez.”

A bányavállalat öttagú szavazóbizottságából négyen a strand felépítése mellett, egy személy pedig ellene szavazott. Három tag a minisztériumból volt, kettő pedig a Nemzeti Vagyonalapot képviselte, mivel 49 százalékban a Nemzeti Vagyonalap a tulajdonosa a Salromnak, 51 százalékban pedig az állam. A szerződés értelmében hat hónap alatt kell felépülnie a strandnak.

A bányavállalat vezetője szerint a turisták harminc százaléka átutazó magyarországi, de román vidékekről is szép számmal érkeznek. A turisták java része, akik kezelésen vesznek részt, a határmenti városokból, Aradról, Temesvárról, Nagyváradról és Szatmárnémetiből érkeznek, hiszen ezeken a vidékeken a legelterjedtebb az allergia.

A bányavállalat szállítja ki a sót

Az állami útügy a legnagyobb romániai megrendelője a parajdi sóbányának. „A tőzsdén úgy hirdették meg a sóellátást, hogy nekünk kell leszállítanunk a különböző pontokhoz. Ez most történik így első alkalommal, eddig még nem volt ilyen. Az utak karbantartását egy többéves szerződés értelmében magáncégeknek adták ki, és mindenki onnan vásárolta a sót, ahonnan akarta.

Idén a kormányváltás után azt a verziót választották, hogy a sót központosítva vásárolják, és mivel az útügynek nincsenek megfelelő gépei, ugyanúgy kiadják a hótalanítási munkálatokat. Az országban hét sóbánya van, melyek közül öt termel útszóró sót. „Az útügyek belső szabályzatában szerepel, hogy a leszerződött sómennyiség 40 százalékát előre ki kell szállítani. Ez most folyamatban van, még nincs hó, de a kamionok már folyamatosan hordják a sót. Évekkel ezelőtt úgy működött, hogy amikor lehavazott, sorban álltak a kamionok itt az udvaron” – emlékszik vissza az igazgató, aki azt is elárulta, hogy a termelés 75 százaléka külföldre megy.

A napokban olyan hír kapott szárnyra, hogy a parajdi bányánál leépítések lesznek. Az igazgató cáfolta a hírt, elmondása szerint idén, mivel nem működött a strand, nem alkalmaztak szezonális munkaerőt, és két-három embertől kellett megválniuk, akik a turizmusban dolgoztak. A vállalatnak jelenleg 150 alkalmazottja van, a bányászok közül senkit nem bocsátottak el.