Black Comedy: áramszünet totálfényben

A magyarországi, Jászai Mari-díjas, számos fesztiváldíjas rendező, érdemes művész alkotótársai – hiszen sok-sok éve dolgoznak együtt – ezúttal is Mohácsi István dramaturg, a darab fordítója, Khell Zsolt díszlettervező, Kovács Márton zeneszerző és Remete Kriszta jelmeztervező.

korábban írtuk

Itt nem lehet unalmat gyártani: Black Comedy

Peter Shaffer fergeteges bohózatát mutatják be május 8-án a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban. A Black Comedy egy nagyszerű színházi ötletre épül, de a burleszk mögött komoly témákat is feszeget. Mohácsi János rendezővel beszélgettünk.

Nagyon kevés ilyen ötlet van a színháztörténetben, ami ennyire speciális, fantasztikus ötlet. És nagyon jó találkozás volt ez a darab és a színészek között – hangsúlyozta Mohácsi István.

Kovács Márton zeneszerző kiemelte, azt szereti, ha a színházban a zene élőben szólal meg, és amikor csak lehet, a Mohácsi Jánossal való közös munka során erre törekednek. Ebben az esetben viszont nem így történt, mert ez a darab nem hagy helyet az élőzenének. „Ilyenkor az szokott a fejemben forogni, hogy hogyan lehet megteremteni az előadás akusztikáját. Ebben a darabban ez is nagyon kötött,

„Amikor János küldte a listát, hogy miket szeretne rendezni, szabadkezet kaptunk, hogy mit válasszunk. És ez a darabban levő fordított mechanizmus nagyon inspiráló, izgalmas volt” – mutatott rá Barabás Árpád, a színház művészeti vezetője. Felidézte, hogy több mint húsz évvel ezelőtt látta a Pécsi Országos Színházi Találkozón a Mohácsi-testvérek egyik előadását, amely azóta is meghatározó színházi élmény számára.

Ehhez a gondolathoz csatlakozott Nagy Pál, a színház igazgatója is, aki szintén a POSZT-on látott Mohácsi-előadást, és úgy jött haza onnan, hogy a testvérpárt meg kell hívniuk az udvarhelyi színházhoz rendezni.

„Fontosak voltak ilyen szempontból is az országos színházi találkozók, hogy az erdélyi színházaktól részt vehetett egy-egy delegáció, ott lehettünk színházat látni. Most is fontos lenne nekünk, színházcsinálóknak, akár kulturális nemzeti stratégia részeként, hogy egymásra ilyen módon is odafigyeljünk.” Mint mondta,