Az egyedüli székely fejedelemnek állítottak emléket Sóvidéken

Az ünnepség reggel zenés ébresztővel kezdődött az alsósófalvi fúvószenekar jóvoltából, majd az önkéntes tűzoltók – akik délután díszbemutatót is tartottak – szakmai megbeszélése, illetve szervezeti találkozója következett. Az ünnepi istentisztelet után az egybegyűltek a szovátai 15. Mátyás Huszárezred vezetésével a helyi családorvosi rendelő ele vonultak: az épület előtt kialakított zöldövezet mellett kapott helyet a Miholcsa József szobrászművész által faragott Székely Mózes-mellszobor.

A leleplezés után ünnepi beszédek sora következett: felszólalt többek között Bokor Sándor, Parajd polgármestere, a testvértelepülés, Szegvár képviseletében Gémes László polgármester, Nyágrus László, a Felsősófalvi Kodáros Egyesület elnöke, a szobor alkotója, Miholcsa József, valamint Sz. Lukács Sándor.

„2003-ban, halálának négyszázadik évfordulóján a brassói unitárius közösség is megemlékezett Székely Mózesről. Akkor felújítottuk az emléktáblát, és a templomunkban helyeztük el. Hisszük, hogy hasonló emlékek fogják ennek az igazán nagy embernek, az egyetlen székely erdélyi fejedelemnek az emlékét őrizni” – hangsúlyozta Máthé Sándor brassói unitárius lelkész. Folytatásként Szász Tibor András felsősófalvi református lelkész osztotta meg ünnepi gondolatait. „Kevesen tudják azt, hogy kényszerből volt oly nagy vitéz Székely Mózes, hisz szívéhez közel a békés és ügyes kereskedés, a gazdaságos élet állt. Sok csatája közepette megálmodott egy szép Erdélyt, mely gazdaságilag és mindenféle szempontból önálló volt. Erdély néhány évtizedes aranykora neki köszönhető, hisz ő teremtette meg a békéhez szükséges gazdasági, politikai és hadászati alapokat” – sorolta. Az újonnan állított szobrot Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese áldotta meg, mondván: Székely Mózes szellemiségének ez a megformálása hirdeti az erdélyi magyarságnak, hogy csak így érdemes élni, harcolni.

Az esemény részeként felszólalt Miklós Attila, a felsősófalvi Székely Mózes Általános Iskola tanítója is, örömhírt osztva meg a részvevőkkel: Pap Jenő malomfalvi kapufaragó mester munkájának gyümölcseként a tanintézet új székely kapuval büszkélkedhet. „A székely kapu tervezése közben fontos kérdés volt, hogy vajon milyen idézet kerül majd rá. Megakadt a szemem egy nagyon szép kapun, amin csupán egyetlen szó volt olvasható: összetartozunk. Az összetartozásnak vannak jelei, vannak feltételei. Ami a legfontosabb: a tenni akarás a közös jövőért. Ez a rendezvény egy bizonyítéka a tenni akarásunknak, a kitartásunknak és céltudatosságunknak” – mondta a tanító, megjegyezvén: végül a magyarság egy másik nagy egyéniségétől, Tamási Árontól választott az iskola munkaközössége egy közkedvelt idézetet az új kapura: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. „Úgy gondoltuk, hogy az iskola egy második otthon a gyerekeknek és a munkaközösségnek is” – tette hozzá magyarázatképpen.

Az esemény zárásaként Bokor Sándor köszönte meg a Felsősófalvi Kodáros Egyesület kitartó munkáját, illetve a támogatók hozzájárulását. „Székely Mózes nemcsak nevében, hanem szívében is valódi székely volt. Helyénvaló tehát, hogy Felsősófalván, a Sóvidék ősi településén álljon szobra” – summázott a községvezető.