Délelőttönként kisebb csoportokban folytak a munkák, több helyszínen párhuzamosan. A munkálatokhoz szükséges alapanyagokat a falu biztosította. Voltak, akik székely kaput színeztek, mások kerítést festettek, fát hasogattak, a temetőtakarításnál segítettek, újraszínezték a ravatalozót, háztájakon takarítottak.

Első napokban hídkorlátot festettek, kutat ástak, erdő- és forrástisztítást végeztek, régi sírkereszteket állítottak újra. Voltak, akik szőnyeget mostak és egyéb házimunkákban segítettek a portákon, avagy a plébánián, illetve annak udvarán segédkeztek. A dévai Szent Ferenc Alapítvány helyi Összefogás Házánál ajtót, ablakot festettek, de a plébániáról kapott faanyagot is felvágták téli tüzelőnek. Az udvaron álló régi egyházi iskola oldaláról leszedték a szegőléceket, és letakarították a vakolatot.

A legnagyobb munkálat az óvoda tetőszerkezetének kicserélése, újrafödése volt. Ottjártunkkor a patakmeder takarításánál zömmel helyi fiatalok dolgoztak – a tábor másik célja, hogy minél jobban bekapcsolják a helybélieket a közös munkákba. A művelődési ház udvarán egy csapat piros pólós önkéntes a falu gyermekeinek szervezett foglalkozást.

Délutánonként a tábori „féjszbúúk” kínált sokrétű tanulási, illetve kiscsoportos foglalkozást: a különböző meghívottakkal beszélgettek istenképről, hivatásról, fogyatékosságról, de szó esett a drogprevencióról, családterápiáról, női szerepekről is.

Esténként pedig a „kaszinóban” társasjátékoztak, a helyi  Rozetta hagyományőrző néptánccsoport táncházában éneket, illetve táncrendet tanultak – moldvai táncrendet leshettek el a lelkes oktatóktól. A tábortűz és a filmklub élményeit is megörökítették. Emlékezetes marad a pihenőnap: a kenuzás, a fürdőzés a zeteváraljai víztározónál.

A legfiatalabb részvevők 14 évesek, a legidősebb 74 – tudtuk meg a tábor vezetőjétől, Molnár Judittól. – Legtávolabbról a némeországi önkéntesek érkeztek, akik ebben az évben a szervezetnél dolgoznak. Magyarországról nyolcan érkeztek, akik rendszeres részvevői a tábornak. Kolozsvár, Sepsiszentngyörgy, Petrozsény, Brassó, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely, Szentegyháza – csak néhány a települések közül, ahonnan összesereglettek az önkéntesek.

A fiatalabbaknak vakációs foglalkozás, hogy táborban dolgoznak, az idősebbeknek visszatérő nyári élmény: önzetlen felajánlásuk nyomán maradandó érték születik. És mert a falu javára dolgoztak, más „íze” volt a tettnek. Mindannyian megerősödtek abban, mennyire fontosak a Caritasnak, a szervezet céljai számára mekkora értéket képviselnek és miért nagyon lényeges, hogy az elkövetkezőkben is folytathassák ezt a tevékenységet. Mottójuk: „Több kéz többet húz”.