„Szava gyújtott, szíve lángolt”

A legnagyobb elismerés hangján szólhatunk Nagy Zoltán dokumentum-összeállításáról, a Márton Áron-ügy iránti elkötelezettségéről, kitartásáról. Hiszen több mint húszórányi vallomásanyagból állította össze nagy türelemmel azt az öt és fél órát, aminek nézését nem lehet abbahagyni. Megérinti a lelket azoknak a vallomása, akiket még személyesen ismerhetünk. De nagy értéke a filmnek, hogy sok olyan visszaemlékező kortársat hallhatunk rajta, akiket ma már nem kérdezhetne meg.

– Mi sarkallt huszonkét évvel ezelőtt arra, hogy Mihály Józseffel, ma jobbágytelki plébánossal, akkoriban székelyudvarhelyi káplánnal végigjárjátok a boldog emlékezetű Márton Áron püspökkel kapcsolatos helyeket?

– Elsősorban az, hogy Márton püspök életét jobban megismerjük, tanítását, példáját ébren tartsuk. A még megmaradt emlékekből terveztünk egy diakép-összeállítást, amelyet pár helyen bemutathatunk. Egyszer majd lesz valami – nem tudtuk, mikor és mi… Kezdetleges technikával dolgoztunk. Ha az interjú idején egy kutya ugatott, újra kellett vennünk a hanganyagot. 1989 júniusában dr. Jakubinyi Györgytől A Hegy címmel kapott három és fél oldalas gépelt szövegből indultunk ki. Ez képezte a szövegkönyv vázát, ezt igyekeztünk diaképekkel „felöltöztetni”. Az első pár évben az akkori technikával közösen összeállított, bő egyórás, diafilmes változatot kezdtük vetítgetni. A gyűjtőmunkát később tovább folytattam.

– Tervszerűen látogattátok meg állomáshelyeit? Ismertétek korábban azokat, akik emlékezni tudtak?

– Szinte senkit nem ismertünk. Nem kimondottan tervszerűen látogattunk egyik kortárstól a másikhoz, egyik helyszínről a másikra. A megszólalók egymást ajánlották. Kezdetben 100 képnyi volt a gyűjteményünk, most már több mint 3000 Márton Áronnal kapcsolatos fényképet, diamásolatot számlálok.

– Kikkel találkoztatok?

– Kortársai közül több mint negyven személlyel beszéltünk: testvérével, idős papokkal, rokonaival, közvetlen munkatársaival és olyan világiakkal, akik ismerték.

– Több mint két évtizeddel ezelőtt más volt a hang- és képrögzítési technika. Mit használtatok?

– Kazettás magnóval vettük fel a beszélgetéseket. Vágásnál-keverésnél az alapzenét lemezjátszó biztosította. Egy másik magnóval éjszakánként, amikor csend volt, felvettük a szöveg és zene keverékét.

– Amikor már vetíthető lett az első félórás anyag és templomokban, kultúrotthonokban mutattátok be, hogyan fogadták az érdeklődők?

– Nagyon örültek. A papok elmondták egymásnak, mások is meghívtak. Ekkortól gyarapodott igazán a gyűjtemény. Jó szívvel bocsátották rendelkezésünkre a családi albumok féltve őrzött Márton Áron-felvételeit, mi pedig lefényképeztük.

– Dokumentumgyűjtés közben értek-e meglepetések?

– Előfordult, hogy ugyanazt a történetet, emléket másképpen mondták el a különböző megszólalók. Utánanéztem, érdeklődtem – lassan állt össze a „kirakós”. Nem akartam senkit megsérteni, de – ha a fülnek jobban is hangzottak volna – a legendásításokat kivágtam. Ellentmondások is voltak, egyik így mondta el, más valaki máshogyan ugyanazt a történetet.

– Kiktől kaptatok további értékes hang- vagy képanyagokat?

– Nagyon sok magánszemély bocsátott rendelkezésünkre egy-egy fotót. Legtöbbet a Gyulafehérvári Érsekség archívumából kaptam. Legalább százat Sztojka Feri bácsi ajánlott fel. A Csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeummal több alkalommal cseréltünk a jó cél érdekében kölcsönösen fotódokumentumokat. A leggazdagabb hanganyagot, magnószalagon, Bodó Péter atyától kaptuk, de másoktól is. Több mint húszórányi a nyers hanganyag, nagy türelem kell azt végighallgatni... Történt olyan, hogy a félórás felvételből csupán 2–3 perc került be a vágott formába.

– Mit változtatott a dokumentumgyűjtemény feldolgozásában a digitális eszközök megjelenése után?

– Az interjúkat nem tudtam újra rögzíteni, csupán megtisztíthattam, amennyire lehetett. Kezdetben kb. egy percig állt egy kép a vetítővásznon. Kicsit unalmas volt. Most is zömmel álló képekből tevődik össze a film, de ráközelítve, a csoportképeken végigpásztázva mozgalmasabban jelennek meg a felvételek. Sokan azt mondták, nincs mozgófilm a püspökről. Egyet mégis sikerült találnom. A digitalizálás abban is segített, hogy a hibákat kiküszöböljem: a fotók foltjait, a hanganyagokban a recsegést-ropogást, a háttérzajokat. Látni, hallani és olvasni lehet az interjúk szövegét az összeállításban – egyértelműbb így a vallomásfüzér.

– Mit láthat az érdeklődő A Hegy – mozaikképek Márton Áron életéből című összeállításban?

– A 105 filmrész átlagosan 3 perces hangfelvételekből áll össze. Van félperces, a leghosszabb 11 perces. Nyolc részben Márton Áron eredeti hangfelvételen szólal meg, és egy alkalommal mozgóképen is látható. A 3373 kép közül 335 természetből vett, saját szimbolikus fényképem. 47 interjúalany szólal meg, közülük négy archív felvételről, amelyeket nem én, hanem saját maguk készítettek egykor: Pálfi Géza, Gál Alajos. Napjainkban harmincan, a megszólalók 64 százaléka él, tizenheten meghaltak. Az egy román ajkú interjúalany vallomását feleségem, Hajni mondja el magyarul.

– Személyes életedben mi változott ezzel a zarándoklat értékű kutatássorozattal?

– Mindennap valamilyen szinten foglalkozom a püspökkel: előtte minden alkalommal elmondok egy tizedet a rózsafüzérből szentté avatásáért, illetve azért, hogy az összeállítás vigyen közelebb Márton Áron-i örökségünkhöz, gondolkodásmódjához – ezáltal mindannyian kerüljünk közelebb a Jóistenhez. Az elmúlt két évtizedben jobban megismertem őt, igazi példakép számomra. Hiszen sajnos személyesen nem ismertem, gyerek voltam, amikor meghalt.

Sokszor napi 10–12 órát is foglalkoztam az anyaggal. Két évtizedes átlagot tekintve – szombat-vasárnap kivételével – legkevesebb félórányit naponta. És ebben nincs benne a sok-sok utazás: a tízezernél is sokkal több kilométer. Erdélyben számos riportúton jártam, de Bukarestben, Magyarországon több helyen, a németországi Memmingenben, sőt Rómában is.
Kislányunk örült a legjobban, hogy „vége” a filmnek. Korábban többször mondta: „Apa megint mártonozik”. A minap szóltam neki, hogy kész a film. A nyakamba ugrott, és megszorított.
„Én soha nem kérdeztem, hogy mikor lesz vége. Mindig azt kérdeztem, mikor lesz már készen a film – írta Virt László, Márton Áron legteljesebb monográfiaírója. – Ami elkészült, azzal éppen elkezdődik valami. Várom ezt a kezdetet.” Zoltán vallja: tovább „mártonozok”, csak egy kicsit másképpen. Azért remélem, több időt tudok a családdal lenni. Ha lehet, jönnek ők is velem a bemutatókra.

– Most, hogy készen van A Hegy, amelyet a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület megbízásából a Top Invest Kft. adott ki, hogyan tovább?

– A kolozsvári bemutatót követően – amit a születésének 120. évfordulójára meghirdetett Márton Áron-emlékév és püspökké szentelésének évfordulója fémjelez – továbbra is nyilvános vetítések lesznek. Vasárnap Csíkszentdomokoson, február 20-án Székelyudvarhelyen, majd Gyulafehérvár következik. Ugyanakkor már több külföldi felkérést is kaptam.