A nagy háborúban elhunytakra emlékeztek Kénosban

Az emlékoszlop létéről első ízben az 1924-ben kelt vizitációs jegyzőkönyv tudósított – mondta el lapunknak Andorkó Attila helyi lelkész. „A templom bejáratánál terméskőből szép emlékmű van állítva” – írta Boros György püspöki helynök. Megjegyezve, hogy gondozás alatti hadiárva nem volt az akkor 420 lelket számláló faluban.

Az emlékművön meglátszott az elmúlt évszázad. A helyi lelkész és az Alsóboldogfalván élő Vida Zsombor szívügyének tekintette, hogy az egykor kőbe rótt nevek a jövőben is olvashatók legyenek. A napokban mindet újrafestették.

Vida Rozália alsóboldogfalvi unitárius lelkész köszönetet mondott Istennek az előttünk járókért és mindazokért, akik az előző nemzedékre emlékezhettek ezen a napon. Hálával említette a déd- és nagyszülőket, akiknek saját életünket köszönhetjük. Majd Isten segítségét kérte, hogy megmaradhassunk mi és utódaink. A lelkésznő ama hitének is hangot adott, hogy az ősök lélekben jelen vannak, velük teljes a gyülekezet. A szépszámú gyermek jelenléte jövőt ígér Kénosnak.

Gidó Csaba Sándor Gergely kénosi unitárius lelkésznek közel száz éve kelt összegzését idézte, amely a totális háborúról néhány mondatban összefoglalja mindazt, amiről még ma is köteteket írnak a hadtörténészek. Majd a négy éven át pusztító világégés kitörésének okait, lefolyását és székelyföldi vonatkozásait ismertette. Megtudtuk, a román hadsereg 1916. szeptember 17-én, vasárnap délután érte el Kénos területét. (…) Az itthon maradt Sándor Gergely lelkész fogadta Gál Áron helyettes bíróval, aki tudott egy keveset románul. (…) Csak a 17–55 év közti férfiak hagyták el a települést. (…) A román csapatok 1916. október 6-án vonultak ki Kénosból, majd a következő nap megjelentek a magyar csapatok.” A csatasorba állított harangok között volt az 1896-ban készült kénosi is.

Miután elhangzott a tizenhét helyi áldozat neve, az előadó hozzátette: „A kénosi világháborús hősök emlékoszlopa azoknak is emléket állít, akik hazatértek, akik újrakezdték az életet az első világégés után, azoknak a nőknek, öregeknek, gyerekeknek, akik nehéz körülmények közepette vállalták a hadba vonult férfiak munkáját és küzdöttek egy szebb jövőért.”