Verestóy: a közösség megerősödött, de a közhangulat nem jó

– Kérünk az RMDSZ udvarhelyszéki szenátorától egy rövid aktuálpolitikai helyzetértékelést.

– Az erdélyi magyarság jelene, de még inkább a jövője, ahogyan azt az eddigi történelem is igazolta, elsősorban a közösségen múlik. Nyilván, a politika, és ezen belül a parlamenti vagy az önkormányzati eszközök, mind segíthetik, és remélem, elő is fogják segíteni a közösség sorsának jobbulását, hiszen ez a cél. Sokszor elmondtam már, hogy az RMDSZ egy ilyen, szerintem a leghasználhatóbb eszköz, amennyiben jól tudunk élni vele. A decemberi parlamenti választások után egy sajnálatos helyzet alakult ki. Nem tagadtuk soha, hogy politikánknak lényege az, hogy a közösség számára használható eszközöket keressük, találjunk. Olyan kormányzati-hatalmi eszközöket, amelyek segítségével elérhetjük céljainkat. De politikai partnerek nélkül nem lehet. Jelen pillanatban a romániai magyarság a maga hat-hét százalékos részvételével nem tud döntő módon befolyást gyakorolni a közállapotokra. Ez csak akkor lesz lehetséges, ha a kialakuló parlamenti többség számít ránk, és mi is számíthatunk rájuk. Ez most rövid távon nem látszik lehetségesnek. Azért mondom, hogy rövid távon, mert szerintem egy olyan képlet alakult ki most a bukaresti „nagypolitikában”, amely magában rejti az időzített bombákat. Ezek előbb-utóbb lerombolják ezt az érdekszövetséget, ami kialakult egy liberális és egy szociáldemokrata párt között. Az RMDSZ-nek megvan a lehetősége, hogy lépjen bármelyik demokrata erő irányába. Erre nem csak ígéretünk, hanem írásbeli egyezségünk is volt. Számomra ma is érthetetlen és hosszú távon nagyon káros is lehet, hogy ezt az egyezséget az egyik fél felrúgta. Itt Crin Antonescura gondolok, aki szerintem előzmények nélkül egyszerűen megpróbált túllépni az adott szón.

– Hát azért Romániában sosem volt nagy becsben az adott szó...

– Mindig azt mondtam, hogy a most épülő demokráciának az egyik pillére kell legyen az a nyugati társadalmakban elfogadott alapelv, hogy az egyezségeket igenis be kell tartani. Ez az elv egyik sarokköve a demokráciának. A szószegésnek meglesznek a következményei. Például a magyar közösség nem fog tudni támogatni egy olyan államelnökjelöltet, aki így kezdte pályafutását. Az igaz, hogy nem egységes a mostani romániai politikai elitnek a hozzáállása a romániai magyarság kérdéseihez. Érdekes, hogy több megértést tanúsított a szociáldemokrata párt vezetője, Victor Ponta, mint a szerintünk hosszú éveken át hozzánk közelebb álló liberálisoké. Persze magának a Nemzeti Liberális Pártnak nagyon sok olyan politikusát ismerem, aki a nemzeti kisebbségeket fontos, államalkotó tényezőnek tekinti. Mindenesetre Romániában nem évtizedekben, hanem hónapokban, talán egy-két évben kell mérni a politikai fejleményeket. Az egyensúlynak helyre kell állnia, mert ez közös érdek. Az, hogy a romániai magyar nemzeti közösségnek ebben az országban úgy legyen meg a helye, hogy valóban tudatosan és cselekvően építi a jövőjét itt a szülőföldjén, nem csak a romániai magyar nemzeti kisebbség érdeke, hanem az egész államé. Ezt kellene valahol megjelentetni, nem csak a politikában, hanem a gondolkodásban is.

– Márpedig a közgondolkodás nem igazán eurokonform...

– Sajnos a média nem játszott egy pozitív szerepet. Nagyon érdekes, hogy a nyilvánosság szereplői folyamatosan bevetik a nemzeti kártyát most, a 21. században is. Igaz, ilyesmi előfordul más országokban is, tehát nem meglepő dolog, de szerintem túlhaladott, nem európai, nem szövetségi és nem is nemzeti érdek. Bízom abban, hogy a közösség érti és értékeli azt, hogy az RMDSZ kitartóan és egyértelműen összefogja a közösséget, megjeleníti a politikai érdekeit. Ha az idő nekünk dolgozik, akkor az eredmények nem váratnak túl sokat magukra. Kétségtelen, hogy az elvárások jogosak és azonnaliak, az eredmények viszont később jönnek, ezért a közhangulat nem mindig jó. A közhangulat ellenében nehéz a józan érvekkel és a hosszú távú reményekkel előállni. Ez nem elég. Itt eredményekre, megoldásokra van szükség.

– Át akarják szervezni Románia közigazgatási rendszerét. Az RMDSZ-nek sikerül megakadályozni, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyét adott esetben összeolvasszák Szeben, Brassó és Fehér megyékkel?

– Mi nem vagyunk érdekeltek a fentről ránk kényszerített struktúrákban. Az európai normákat és törvényeket, a szabad társulás lehetőségét és egyéb alapjogokat kihasználva meg kell adni nemcsak a törvényes keretét, hanem a gyakorlati lehetőségét is annak, hogy önkormányzatok és megyék is olyan projektekben fogjanak össze, amilyenekben közös az érdekük. A fejlesztési régiók nem merev, a térképen körülrajzolt határok közé szorítandó adminisztratív egységek kell legyenek, hanem olyan társulások, amelyeket a megyék önmaguk között hoznak létre azért, hogy a közös programokat együtt jelenítsék meg, az európai fórumokon együtt pályázzanak és együtt oldják meg a közös gondjaikat. De régiókra nincs is most szükség, hanem a megyék közötti szabad társulás lehetőségét kihasználva igenis éltetni és megjeleníteni kell egy működő Székelyföldet. A működő Székelyföld majd később teremthet magának adminisztrációt is. Teljesen ellenérdekeltek vagyunk abban, hogy a régiós projektet a fejünk fölött, Bukarestből diktálva megvalósítsák. Én ezt fogom képviselni.

– Nagy port kavart az RMDSZ és MSZP vezetőinek kolozsvári egyezkedése azok után, hogy a magyar balliberálisok nemzetpolitikai megnyilvánulásai enyhén szólva köldöknézőek. Mi a véleménye erről?

– Az egész témát rosszul tálalta mindkét fél, nem volt kellőképpen előkészítve a sajtóban, a közvéleményt meglepetésként érte a szocialisták kihelyezett kolozsvári elnökségi ülése. Az RMDSZ-nek örökös érdeke az, hogy Magyarország demokratikus pártjaival jó kapcsolatot tartson fenn az egyenlő közelség elvén. Az sajnálatos, hogy akármelyik politikai erő legyen a vezető és a kormányzó párt Magyarországon, ő úgy érzi, hogy az RMDSZ-nek valamilyen kizárólagos kapcsolatot kell tartania vele. Ezt hosszú távon sem jónak, sem hasznosnak nem tartom. Lehet, hogy abban a kormányzati ciklusban azonnali és kedvező eredményeket hoz, de hosszú távon a romániai magyarság nem egy magyarországi pártnak a csatlósa. Ez a magyarság sokszínű, mert vannak köztünk liberálisok, szociáldemokrata érzelműek és kereszténydemokraták, természetes, hogy az RMDSZ mindezt összefogva nyitott a magyarországi politikai paletta mindegyik irányába. Remélem, hogy ezt hosszabb távon majd az ún. magyar nagypolitika is belátja.

– Alapítása óta részt vesz az RMDSZ vezetésében. Hogyan értékelné az elmúlt két évtizedet?

– Lassú, de biztos előrelépések sorozatával jellemezném a romániai magyarság helyzetét. Nem igaz, hogy óriási visszaesés lett volna az életminőségben. A statisztikai adatok persze nem fedezik azt az érzést, közhangulatot, amit tapasztalhatunk minden nap. A romániai magyar közösség megerősödött, ha nem is számbelileg. A közösség építi a saját jövőjét, és töretlenül halad afelé, hogy a saját sorsáról ő maga döntsön. Nagyon félek attól, hogy közösségünk építő tagjai az elvándorlásra hajlamosak, egy könnyebb és kellemesebb élet reményében sokan megpróbálják máshol megkeresni a megélhetésüket. Ez a folyamat lassan megállni látszik, vannak már hazaérkezők. Ezt kellene erősíteni, itt kell egzisztenciát és érvényesülési lehetőséget teremteni mindazoknak, akik ehhez a közösséghez akarnak tartozni.

– Sok kritika érte önt az évek során, de még egy súlyos baleset sem tudta eltántorítani politikai céljaitól. Mi a titka ennek a kitartásnak?

– Az az életelvem, hogy nagyon fontos az emberek számára az a közösség, amelyet önmaguk körül tudnak építeni. Ez elsősorban a családot jelenti. Egy következő lépésben az ember eljut oda, hogy a család már nemcsak a szülőket, nagyszülőket, gyerekeket és a rokonságot jelenti, hanem azt a nemzeti közösséget is, amelyikhez tartozik. Kell egyfajta családi kötődés legyen, ami több, mint egyszerűen a szolidaritás érzése: az együvé tartozás érzése, a közös célok, közös örömök és közös bánatok megélése. Ez arra készteti az embert, hogy beálljon ebbe az igába és húzzon.

– Gondolt már a visszavonulásra?

– Nem visszavonulásról beszélnék, hiszen ez mindannyiunk számára egyszer és végérvényesen megadatik. De addig, amíg itt vagyunk ezen a földön, amíg érezzük ezeket a kötődéseket, amíg ezek a célok mozgatnak, amíg elégtétel az, hogy a kisgyerekek örvendezve mennek be egy újonnan épült óvodaépületbe, vagy méltóságteljes helyet találunk a halottaink elbúcsúztatására, akkor itt visszavonulásról tényleg csak akkor lehet szó, amikor elmegyünk erről a földről.

– Milyen a közhangulat a parlamentben?

– Most már valamivel nyugodtabb. Megvádoltak engem, hogy Pontának a fülébe súgtam, hogy a székely zászló az voltaképpen egy olyan közösség zászlója, amelyik Románia történelméhez kötődik. Én viszont azt mondtam neki, hogy a zászló szimbólumai az udvarhelyszéki lófőnek, Székely Mózesnek voltak a heraldikus jelképei, aki egyébként Mihály vajdának is volt hadvezére egy zavaros történelmi momentumban, majd pár hónapig Erdély fejedelme is 1603-ban. Végül eljutottunk oda, hogy több politikus is elfogadta, hogy igenis a székely zászlónak helye van, sőt, Románia törvényhozásának homlokzatán is helye van. Ki is fogjuk tűzni. A megoldást itt is meg lehet találni, sőt, itt kell azokat megkeresni. A legbelső véleményem az, hogy a szimbólumaink egy üzenetet is hordoznak. Az üzenet ennek a közösségnek az a joga, óhaja és lehetősége, hogy ne hagyja el az identitását, a szülőföldjét, kapaszkodjon bele minden szalmaszálba, fogjon össze, hogy a jövő a mi kezünkben legyen.