Mátisfalva, a hétvégi házak hajléka

Agyagfalvától aszfaltos úton csupán egy kilométerre, a Kecskés-patak völgyében fekszik Mátisfalva. A falut körülölelő dombok és az erdő közelsége elbűvölik az arrajárót. Orbán Balázs leírása szerint egykoron lakott Agyagfalván egy Matis nevezetű ember, aki aztán „regényes hajlama” miatt kiköltözött az erdőre, ott épített házat magának. Aztán fiai is itt maradtak ezen a helyen, így alakult ki a település.

Mátisfalva eredetére létezik egy másik monda is: „Bögözben maradt egy tatár, és ott megházasodott. Csakhogy a bögöziek nem tűrték meg maguk között a tatárt, kizavarták a faluból, s így ő kihúzódott a hegyek közé. A tatár neve Matusa volt, s innen lett a falu neve Mátisfalva.”

Magyari Miklós és felsége tíz esztendeje laknak a faluban, nyugdíjba vonulásuk után udvarhelyi tömbházlakásukat cserélték el a kertes házra. Érkezésükkor mondta is nekik egy helybéli idős bácsi, hogy itt lakhatnak, ameddig akarnak, de mindig jövevények lesznek. Ennek ellenére igen jól beilleszkedtek, Miklós lett a faluban az „énekvezér”. Énekkari múlttal rendelkezett, így könnyedén teszi a dolgát, ha megkérik. Temetéskor a tiszteletes mellett ő énekli az egyházi énekeket.

A település egyedi házait és kapuit szász építkezési stílus jellemzi, a helységnévtáblán is három nyelven – magyarul, románul és németül – szerepel a település neve. „Tudomásom szerint nem laktak itt szászok, úgy hallottam, hogy nagyon sok kőműves és ácsmester dolgozott szász vidéken, és idehaza is ilyen stílusban építették fel házaikat. Azért van német nyelven is kiírva a települése neve, mert Mátisfalvának van egy németországi testvértelepülése, amely nagyon sokat segítette az ittenieket” – mondja Miklós.

A falu festői szépsége és földrajzi adottsága nem elég a megélhetéshez: a fiatalok többsége nyaranként külföldre megy szezonmunkára. Ennek immár hagyománya van, akik minden évben kijárnak, azokat megbecsülik és visszahívják.

Bár Mátisfalva lakossága csak 115 fő körüli, azért nem kevés a fiatal a faluban. Néhány éve még szüreti- és házasemberbált is szerveztek. Mivel három éve megszűnt az oktatás, a kisebb gyerekek Agyagfalvára, a nagyobbak Bögözbe, a községközpontba járnak iskolába. Orvosi ellátás a közeli Agyagfalván és Bögözben is van, utóbbi településen gyógyszertárat, fogorvosi rendelőt is nyitottak.

Tavaly ősszel a megyei tanács támogatásával megépítették az ivóvízhálózatot, amely a Küküllőből látja el vízzel a települést. Emellett még van egy régebbi vezeték, amely az erdő melletti források vizét gyűjti össze, de a szárazság miatt gond volt a vízhozammal, ezért is kellett megépíteni a biztosabb vízrendszert.

Kevés tejet adnak a tehenek

Pálhegyi Tibor nagygazdának számít a településen, 1992-ben hagyta ott a gyárat, és azóta dolgozik a mezőgazdaságban. Elmondása szerint ebből is tartja el családját. Jelenleg tizenöt fejőstehenet, hat növendéket és öt borjút tart. A faluban mindössze 42 tehén jár ki a legelőre, így a csorda majdnem fele az övé.

Ottjártunkkor Tibor éppen nagylányaival betonozott a kertben, a silótárolót építették. A nagygazda tejhűtővel is rendelkezik, az udvarhelyi tejgyár veszi át a tejet potom 1 lej 10 baniért. Sajnos az utóbbi hetekben, a nagy szárazság miatt, a tehenek a megszokott tejmennyiség felét adják csak le. „Viszonylag szép a silótörökbúzám, de kellene az eső, hogy csövesedjen. Széna amúgy elegendő lett, és ha legalább két hétig esne az eső, akkor talán sarjú is lenne” – mondja a gazda, aki fájlalja, hogy Mátisfalva nem esett bele a hegyvidéki zónába, így jóval kevesebb területalapú támogatást kapnak, mint pl. a felsőboldogfalviak. Mivel a községközpontot, Bögözt vették alapul, a dimbes-dombos Mátisfalva sem kapja meg a nagyobb összegű támogatást.

Beszélgetésünkkor kiderült, a település lakossága sokat köszönhet a német testvérkapcsolatnak, hiszen az út aszfaltozásánál és a gáz bevezetésénél is rengeteget segítettek. Mivel a faluból sokan dolgoznak külföldön, nyaranként a település lakosságának fele nem tartózkodik otthon. Igaz, hétvégén kicsit megélénkül az élet, hiszen a hétvégi házak tulajdonosai ilyenkor benépesítik a falu utcáit.

1941-ben 333 lelket számláltak a településen, s talán eljő még az az idő, amikor ebben a szép völgykatlanban visszatelepednek és sokasodnak a külföldön megélhetést kereső székely fiatalok.