A bor az élvezkedők itala

A Wine and Spirit Education Trust világhálózat nemzetközileg is elismert tagja a magyarországi Borkollégium, mely már 1991 óta átfogó borismeretet nyújt mindazoknak a borfogyasztóknak, akik borkereskedelemmel, vendéglátással, borászattal foglalkoznak. A borismereti képzések célcsoportjába azonban azon szenvedélyes borkedvelők is beletartoznak, akik egyszerűen csak elmélyíteni szeretnék borkultúrájukat. A Borkollégium szakemberei már több alkalommal tartottak borismereti képzést Erdélyben, legutóbb a Kárpát Régió Üzleti Hálózat és az ErGo Egyesület közös rendezésében, a Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa támogatásával május 24-26. között Székelyudvarhelyen is, a Gondűző Szállodában.

– Magyarországon már 1991 óta működik a Borkollégium. Erdélyben hogyan sikerült megvetni a lábukat?

– Nagy volt a kollégiumon belül a szimpátia Erdély iránt, amely mindig, minden tekintetben vonzott Erdély fele. Ez valósulhatott meg az erdélyi, most több mint egy tucatnyi borismereti képzés során. Itt az érdem egyrészt az Ilyés Szabolcsé, aki valahogyan tudta, hogy mi létezünk, és megszólított. Innentől kezdve mint a lavina, ment az egész. Szépen terjed a hír, az emberekben felébred a szándék, úgymond megfertőzte őket a „borbacilus”, hogy a bort ne csak megigyák, hanem tudatosan válogassanak közte, és ennek alapján szinte ugyanannyi pénzért nagyobb élvezetben legyen részük.

– Rendszerint kik vesznek részt a képzéseken?

– Kicsit szomorúak vagyunk, mert nem szükségszerű, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők tegyék ki a hallgatóinknak a háromnegyedét. Jó volna, hogyha többen is érdeklődnének a minőség iránt, főként olyan szempontból, hogy minőségit fogyasszanak, de keveset. Kicsit arrogánsan szoktam ajánlani azoknak, akik csak az alkoholt keresik, hogy igyanak inkább vodkát, mert attól lehet a legolcsóbban és a leghamarabb berúgni. A bor azon élvezkedőknek az itala, akik hosszasan tudnak örülni valaminek, és nem pedig az olcsó mámorkeresőnek.

– Az alapfokú borismereti képzés háromnapos, ezt pedig vizsga követi. Mi fér bele ebbe a három napba?

– Meglepően sok minden. A kezdő kurzusnak az anyaga  úgy lecsiszolódott már a hosszú idő során, hogy több mint kilencven százalékos eredményt is el lehet érni csupán azzal, hogy valaki odafigyel az előadásokra. Ezek után tesztkérdésekre kell válaszolni, a végén pedig egy-két bornak az esszészerű leírása szükségeltetik a sikeres vizsgához. A következő szint már rázósabb: ez két blokkban zajlik, alkalmanként három-négy napos képzéseken, majd pedig többhetes otthoni tanulás következik, ezután pedig vizsgázni kell.

– Van a borászatnak mint szakmának jövője? Van utánpótlás?

– Igen, van, legalábbis nálunk Magyarországon. Egy példával élve: égészen más képességet és tudást igényel egy versenyautónak a megtervezése és elkészítése, mint beleülni, száguldani és versenyeket nyerni. A bornál ez pont ugyanígy van. Az állami nagy iskolákban, főiskolákban vagy éppen egyetemeken megtanítják az embereket bort csinálni, de a borral bánni nem. Ennek a londoni székhelyű intézménynek a tanterve már elkészült, a borral való bánást oktatja. Ebben rejlik a borászat jövője. A képzés jelentősége viszont nem csak ennyiből áll, hisz a tudatos borválasztás- és fogyasztás az alkoholizmusnak is biztos ellenszer, mert a tudás és az alkoholizmus nem férnek meg együtt. Akinek megfelelő ismeretei vannak a borról, az előbb utóbb a minőségi és redukált fogyasztás útjára lép.

– Az erdélyi vendéglátóipari egységek személyzete hogyan vizsgázna borismeretből?

– Nagyon sok dicséretet nem lehet elmondani. Döbbenetes volt, hogy most, mikor egy évtizedes kihagyás után visszatértem Varsóba, olyan a borlapokat láttam, melyek rendkívül széles kínálattal várják a vendégeteket. Ez itt még nem honosult meg Erdélyben, de a vendégek körében sem alakult ki az igény.

– Milyen borhibákra szükséges odafigyelni?

– Legfontosabb a dugósság. Ez egy kellemetlen, dohos, mondhatni undorító szag, mely lehetetlenné teszi a bor élvezetet. Ilyenkor a bort ki kell önteni, amely nagy veszteséget jelent. Egyébként a dugósság elkerülése hozta előtérbe az alternatív zárási technikákat. Nem azért van csavarzár vagy kupak a boron, mert az olcsóbb, hanem mert alatta ritkán kap dugószagot és -ízt a bor. Nyugaton például már egészen drága borokat is üvegdugóval zárnak, abszolút elegáns, és jó érési lehetőséget biztosítva.

– Miért fontos a bor illata?

– Egyes komoly szakértők szerint a borról szerezhető információknak hetven százaléka szaglással megszerezhető. A bor illata ennyi mindent elárul a borról. Ezért szükséges a megfelelő méretű és formájú poharat használni borfogyasztáskor. A leglényegesebb az, hogy a száj fele szűkülő formát mutassa a pohár, mert ezáltal ún. illatgyűjtő zóna jön létre, amelyben koncentráltan gyűlnek össze az illatanyagok.

– Hogyan válasszunk bort? Mire figyeljünk?

– Legfontosabb, hogy legyen a bornak gazdája. Oda kell legyen írva a címkére, hogy ki állította elő azt a bort. A személyes felelősség garantálja a bor minőségét.

– A külföldi borok közül melyeket ajánlaná fogyasztásra?

– Nem csak elvi kérdés, ha valaki elkötelezett a magyar, erdélyi vagy román borok mellett. A külföldi borokban nagyon sok mesterséges adalékanyag van, ezt, ha csak egy mód van rá, akkor kerüljük. Sokkal természetesebb a magyar bor. Ugyancsak dicséretes az osztrák borászat, Ausztriában például egyetlen konzerváló módszert használnak, a hűtést.

– A bor, mint befektetés mennyire elterjedt Magyarországon, illetve Erdélyben?

– Erdélyben még nem volt szerencsém borgyűjtőkkel találkozni, Magyarországon tezaurálási céllal ez már működik: intézmények, cégek, bankok vásárolnak nagy évjáratú borokat.

– Mi tud ajánlani a kis borkészítőknek?

– Elsősorban a megfelelő tárolást és a hűtést. Továbbá fontos, hogy ne hagyják darabban a bort, tehát ne hagyják félig üresen a palackot, az üveg, a ballon mindig legyen színültig töltve. A bornak a legnagyobb ellensége és a legnagyobb barátja egyaránt a levegő.