A bágyi vár mindig visszavár

A régmúltból elősejlő vár köveit lakóházak alapjai rejthetik, az orom rengetegéből csemetényi sem maradt. A helyi összefogás szép példája a kalákában épült tágas kultúrotthon. Az viszont elszomorító, hogy immár két évkezdést nem jelzett a bágyi iskolacsengő.

Joó Jenő nyugdíjasként tért vissza szülőfalujába. 1949 őszén a megélhetés miatt Brassóba költözött. Kenyérgyárban kereste a kenyerét. Felesége, Borbála oroszhegyi. Kórházban és fogászaton dolgozott Brassóban. 1956-ban ismerkedtek meg, két év múlva megesküdtek, gyermekeik ott születtek. 2000-ben a gazdaságot is átvette. „Szerettem itt, csend volt” – mondta az asszony. Segítettek a szülőknek. Brassóban házat építettek – addig vándoroltak a „dormitorból albérletbe”. ’61-ben Bágyban is építkezni kezdtek, lányuk Udvarhelyen telepedett meg, ott szintén házat emeltek. Lassan-lassan kialakultak élettereik. Fiuk a kenyérgyárnál volt autószerelő. 2000-ben ő is hazatért.

„Éjjel-nappal futni kellett a busz, a troli után.” A gyárak megszűntek, a falujukban visszaadták a földeket. „Ott is itt is dolgozni kellett.” Könnyű volt visszaszoknia, gyermekként Bágyban élt. Ám a sok jó barát ott maradt Brassóban. Ha visszalátogatnak, egy nap alatt nem tudnak mindent összejárni. Kevesen vannak már a régiek közül, sokan meghaltak. Jenő bácsi munka nélkül nem tud ülni, látogatásunk napján is kaszált. Az állatokat, a kicsi veteményest rendezik. Jól érezték magukat a nagyvárosban. Bágyba „haza jöttek, Brassóba visszamentek”. A páratlan panorámájú helyről tudják: „ez a hazánk”.

„Szeretni kell falun lakni”

Bencze Otíliával kisboltjuk előtt találkoztunk. Férjével, Zoltánnal és két gyermekükkel egy dús muskátlis ablakú házban laknak. Szeretni kell falun lakni és élni – érzi Otília. Mindketten itt születtek, Udvarhelyen dolgoztak. Csak Bágyban tudtak „hátramenni és egy almát leszakítani”. Férjét megfogta a mezőgazdaság, és bár tizennyolc éve városon dolgozik, az állattartást nem akarja feladni.

Kellemesebb, nyugodtabb falun. Otília tíz évig ingázott. Hat éve van jogosítványa, addig esőben-sárban gyalog mentek Szentmártonig. Nem bánta meg, hogy az otthonlét mellett döntött. „Maradunk!” Mindig kedvelték az állatokat, most saját gabonával disznókat tartanak. Megtermelik az egészséges ennivalót.

Bencze András és Katalin telke már-már az erdővel szomszédos. Buja a növényzet, kezük nyoma meglátszik az épületeken. András külföldön kereste a boldogulást: Németországban, majd „körbedolgozta Magyarországot”. Öccse ott vállalkozó, vele és más falubeliekkel ott kőműveskedett. Hat hónapban egyszer jött Bágyba. Tizenkét év után végleg hazatért. Teheneket vásároltak, gépeket. „Mindenütt nehéz volt, dolgozni kellett.” Hat éve majoroskodik.

Szeretni kell a bácsmunkát. Tavasszal a bárányvágás után viszik ki a legelőre a juhokat. Ha nincs hó, decemberig sem hajtják be. Amikortól számba vette a jószágokat, felelni kell róluk. Nehéz embert találni a juhok mellé. Reggel fél ötkor már indulnak az esztenára fejni, estefelé szintén, éjfélre végeznek.

Családiasan

Bara-Balázsi Attiláék a kaláka után érkezésünkkor még az asztalnál ültek. Garázs készül. Attila Udvarhelyen volt autószerelő, otthon mészároskodott. Bágyból nem volt buszjárat, gyalogolniuk kellett az eltérőig. Amikor édesapja meghalt, nem akarta, hogy a gazdaság felbomoljon, hazatért. Házuk 1943-ban épült. Nagyobb fiuk, Sanyi a nagy kocsira akarja megszerezni a jogosítványt. Nem szeretne városon lakni, a munkába ingázik. Kisebbik fiuk, Lehel a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium diákja. Nemrég helytörténeti dolgozatot írt Bágyról, sok időst is megkérdezett a múltról. Edit, a feleség a szomszédos fafeldolgozó cégnél dolgozik, nem kell messzire eljárnia.
Sok leány, sok legény volt a szorosban – mondta Attila édesanyja, Aranka néni. Sok fiatalasszony volt otthon. Két testvérével a faluban maradtak. Másik fia, Árpád a helyi „játékgyárban dolgozik”.

„Valakinek itthon is kell lenni” – mondják szinte egyszerre. Katalin, a másik meny szintén megtalálta helyét falujukban. Szívélyességét egy következő látogatásunkkor is megtapasztaltuk, megkóstolva a bágyi fánkot. Beszélgettünk a családtagokkal a helyi gyümölcstermesztésről. A medvék miatt a kertek alatt is be kellett keríteni a helyeket. Előfordul így is, hogy a barna bundás megrázza a termőfákat.

A faluból kivezető döcögős út hosszabbnak tűnt, mint menet. Egy idei őzgida tudomást sem vett rólunk, csipegette a lucernát. Amint odébbszökellt a pázsitos mezőn, irigykedtünk egy picit: jobb őznek lenni a bágyi határban, mint autósnak. Három kilométer aszfalt közelebb vinne a messzelátó hegyhez.