A húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap utáni tizedik napon tartja a katolikus egyház Úrnapját, amely Udvarhelyszék zarándokünnepe is. Eme búcsújárás szokása a jezsuiták udvarhelyi működéséhez kötődik. A mainál kisebb ünneplést 1849-ig a Jézus-kápolnánál tartották. A körmenet a Botos, ma II. Rákóczi Ferenc utcán haladt a Szent Miklós-hegyi templom felé. Ott Te Deumot énekeltek, és szentségi áldásban részesültek. 1949-ben, az utolsó szabad főtéri körmeneten Márton Áron püspök vitte az Oltáriszentséget. Ennek emlékezetére az udvarhelyi úrnapi búcsú főcelebránsa az egyházmegye mindenkori főpásztora.

A zarándokbúcsú-tartás a székelyudvarhelyi főesperesi kerület sajátossága: csak itt maradt fenn a közös ünneplés szokása, amit 1827-ben Szepesy Ignác püspök egyházmegyei körlevélben kért: a plébániák együtt, a legnagyobb ünnepélyességgel üljék meg az Oltáriszentség főünnepét.

Csütörtökön a város római katolikus egyházközségeinek kórusai: a Szent Miklós Schola, a Psallite Vegyeskar, a Jubilate Deo Vegyeskar és a Musica Sacra Kamarakórus Rózsa Imre kántor-karnagy vezényletével, Pap Zoltán orgonajátékával Halmos László Ecce sacerdos magnus, Gabrielle Deschamps Ave verum corpus és Caspar Ett Tantum ergo című művét éneklik, kísérik a szentmise és körmenet énekeit.

Krisztus valódi léte

„Úrnapján nagycsütörtökre emlékezünk, de nem az utolsó vacsorára, hanem ami a cönákulumban történt – foglalta össze Mátyás Károly főesperes-plébános. – Az egyház az utolsó vacsorából született, Krisztus halálából és feltámadásából, amit testének és vérének adományában elővételezett. A kenyérben és borban adta testét és vérét mint a feltámadás és örök élet zálogát. Az Eucharisztia magában foglalja Krisztus valódi létét – a másokért való létet. Ez az egyház legnagyobb kincse, éltető ereje és küldetésének forrása. Ha ezt sikerül megértenünk, akkor valóban megközelítettük Jézus titkát, és akkor azt is tudjuk, mit jelent követni Őt. Ez az Úrnap üzenete.”