Szolga lett a legjobb pásztorkutya

Többen pásztorkutyáikkal érkeztek a gazdanapra, és részt is vettek az ebek számára megrendezett bemutatón. Több fajtiszta kuvaszt, közép-ázsiai juhászt, valamint bukovinai pásztort is lehetett látni, de keverék fajtákból sem volt hiány. Éppen a felhozatal sokszínűsége miatt volt nehéz dolga Rákossy Zsigmond állatorvosnak, aki a zsűrizést vállalta.

A kutyák összehasonlítása során a szakember hangsúlyozta, fontos a szép, hiánytalan fogazat, hiszen ez a „munkaeszközük” – a tétre harapás és a fordított harapás egyáltalán nem kívánatos tulajdonságok.

„Egy pásztorkutya esetében alapelvárás, hogy könnyed, gyors és kitartó mozgása legyen, ehhez pedig elengedhetetlenek a jó lábak, amelyeknek erősnek és feszes szerkezetűnek kell lenni. Jól szögelt hátsó lábakra van szükségük, hiszen az úgynevezett karóláb nem segíti a gyors mozgást” – magyarázta Rákossy, aki az ebek mellkasát is megvizsgálta, hiszen fontos, hogy nagy tüdejük legyen, amely a hosszútávú szaladást szavatolja. „Fontos, hogy

– magyarázta. A zsűrizés során ugyanakkor azt is figyelembe vette, hogy a kutyák mennyire magabiztosak, kiegyensúlyozottak, hiszen sem a túl izgága, sem a félénk, sem pedig a túl agresszív eb nem kívánatos a juhok mellé.

A bemutatón Póra István szerezte meg az első helyet Szolga névre hallgató, két és fél éves keverék kutyájával. Mint mondta, a díjazott eb a juhok mellett társaitól és a gazdájától tanulta meg a nyáj körüli teendőket, amihez egy év kellett. Munkája a jószágok védelméről szól, ugyanakkor fontos az is, hogy

hallgat a gazdájára, akinek minden parancsát azonnal teljesíti.

Egy bukovinai pásztor és egy kárpáti juhász fajtájú kutyával érkezett a gazdanapra a homoródszentpáli Gábor Elek, aki nagyjából nyolcszáz juhra vigyáz. Munkája elképzelhetetlen lenne a négylábú őrzők nélkül, hiszen nyáját nap mint nap farkasok és medvék fenyegetik.

„Az állatokhoz nagyon hűségesek, nem is maradnak el tőlük, ráadásul roppant figyelmesek ezek a fajták. Persze a román tenyésztésű mioritic kutyákra sem panaszkodhatok, amelyek a többiekkel együtt nőttek fel az esztenán. Nekik köszönhetően idén nem okoztak kárt nálam a vadak. A nyáj őrzői egyébként kicsi koruktól fogva egymástól tanulják meg a mesterséget” – fogalmazott a juhász.

A vásárra érkezők a gazdák által elhozott számtalan juhot, lovat és szarvasmarhát is megcsodálhatták. Ozsváth Zoltán családtagjaival közösen nevelt limuzin fajtájú szarvasmarháit mutatta be. Korábban juhtartásba kezdtek testvérével, de nagyon melléfogtak, így aztán fejőstehenek vásároltak, amelyek nevelése valamivel jövedelmezőbbnek bizonyult. Végül fajtiszta húsmarhákra váltottak.

„A tejtermelésben több pénz van, hiszen annak van kiépített piaca Székelyföldön, a húsmarhákkal viszont más a helyzet, azokat inkább külföldön keresik. Annyi előnyük van a jószágoknak, hogy kevesebb törődést igényelnek” – fogalmazott Ozsváth. Ő egyébként hiszi, hogy a fajtiszta állatok tartásában van a jövő, csak „ki kell taposni az utat,” ami jelenleg roppant göröngyös a folyton változó törvények és a támogatásokkal járó bürokrácia, valamint a bizonytalan piac miatt. Éppen ezért sokszor maga a gazda is

külföldön kell munkát vállaljon, ha fejleszteni szeretné kápolnásfalusi gazdaságát.

Szerinte egyébként az érné meg igazán, ha el tudnák érni, hogy ne húsként, hanem tenyészállatként tudják eladni jószágaikat.

A jószágok többségét bemutatásra hozták el a gazdák, itt általában csak keveset szoktak értékesíteni – tudtuk meg Benedek László polgármestertől. Noha eljönnek kereskedők, felmérik az állományt, érdeklődnek az árakról, az üzletet mégis házhoz menve kötik meg.

„Egyébként ez is volt mindig a célja a rendezvénynek, hogy legyen egy fórum, ahol a gazdák megmutathatják munkájuk gyümölcsét, esetleg tanácsokat kaphatnak a szakemberektől és egymástól. Persze a kereskedők jelenléte is nélkülözhetetlen, hiszen fontos, hogy télire ne maradjanak a gazdák nyakán a jószágok” – magyarázta a községvezető. Hozzátette, az utóbbi években nagyon sokat javult a környékbeli állatállomány, ami a vásári felhozatalból is látszik.