Egy tízhektáros terület teljes feltárásról beszélünk, ahol a lovas temetkezésre utaló leletektől a fémtárgyakig, cserépedénydepóig nagyon sok minden előkerült. Csak az első, nagyon vázlatos jelentés, tulajdonképpen egy szűkszavú felsorolás több mint 1600 oldalt tesz ki. A látványosabbak közül még megemlíthetem a Bibarcfalván előkerült, középkori templom kőből faragott ajtókeretét, illetve a kőröspataki templomban részben feltárt Szent László freskórészletet. Tavaly egy fémdetektorral kutató személy Előpatak határában, egy eddig ismeretlen lelőhelyen talált vidékünkön ritkaságszámba menő szkíta nyílhegyeket és tegezzáró lemezt.

– Mennyire jellemző, hogy ilyen fémdetektorral kutató amatőrök jelentenek be értékes leleteket?

– A törvény tiltja a detektorhasználatot a jegyzett régészeti lelőhelyeken belül és azok védelmi zónájában, minisztériumi engedély hiányában még régész sem használhatja az eszközt, azokon kívül viszont csak a rendőrség által kibocsátott engedély kell a detektor használatához. Mégis napról napra egyre többen hódolnak ennek a hobbinak: 2018-ban 40-42 ezer detektor volt engedélyezve az országban, azóta ez a szám csak nőtt.

Az emberek hétvégeken kimennek, „pityegnek” a készülékekkel, ha találnak valamit, hazaviszik, megmossák, ha valószínűsíthető, hogy értékes leletre bukkantak, azt bejelentik a művelődési igazgatóságnak vagy egy ismertebb múzeumnak, és jegyzőkönyvvel átadják. Legalábbis ezt az utat kellene követni a törvény szerint. Régészek jelzik, hogy a megye területén vannak nyomai amatőrök kutatásának, de igazából ezt a tevékenységet nem lehet kontroll alatt tartani. Megelőzöm a kérdést: igen, lehet azt is feltételezni, hogy ha valaki talál valamit, megtartja magának, de azt is, hogy nem talált semmit az illető helyen a kereső. Az azonban biztos, hogy

Aki egy gödröt kiás, nagyon fontos információkat semmisít meg. Vannak nemzetközi szinten és az országban is sikeres, szisztematikus – de nagyon pénz-, eszköz- és emberigényes – régészeti kutatások, amelyeken olyan kutatási módszertant alkalmaznak, amelyek következtében a későbbiekben környezet- és természetrekonstrukciókat lehet készíteni különböző korszakokra. Még azt is meg lehet mondani, hogy akkor a közelben milyen erdő volt.

Ma a feltárásoknak sokkal másabb módszertana van, mint 100 éve, más szemléletet, technikákat alkalmazunk, másképp tesszük fel a kérdéseket.

A középkori Bedeháza falu leletanyagából is került elő egy jelentős mennyiség, több gödörben felhalmozva. A rétegtani információk sajnos itt is elvesztek. Az altalaj szintjén földbe mélyített házak, gödörlakások, kemencék, tűzhelyek kerültek elő. Itt az országos Vasile Pârvan intézet munkatársai végezték a leletmentő feltárásokat, egy-egy kis területet tártak fel a Keleti Kárpátok Múzeumának munkatársai is, illetve az év második felében utóbbiak végeztek szisztematikus kutatást a területen. Ez a leletanyag még nincs feldolgozva, a Keleti Kárpátok Múzeumában van letétbe helyezve.

Ebben az esetben tehát már a kerülőút tervezésekor tudtuk, hogy régészeti lelőhely van a nyomvonalon.
Ami a sztráda ismert, hozzávetőleges nyomvonalát illeti, ugyanez a helyzet: nem lehet annyi kanyart beiktatni, hogy elkerüljön minden jelenleg ismert régészeti lelőhelyet.

– Akkor ilyen esetben mi az eljárás?

– A dolgok menete a következő: miután megszületik a nyomvonal terve, történik egy régészeti diagnózis a tervezett nyomvonalon. Szakemberek azonosítják a lelőhelyeket, illetve bizonyos távolságban régészeti szondázással végeznek kutatásokat. Ezután behatárolják a feltárásköteles és felügyelet-köteles munkálatokat. Utóbbinál a régész figyeli, hogy előkerül-e valami a földmunkáknál:

Sajnos előfordulhat, hogy ez a folyamat évekig eltart. A majdani autópálya több tíz, akár 100-150 éve ismert nagyméretű lelőhelyet érinthet, akárhol „viszik”: a Feketeügy magas partján sok lelőhelyet tartunk számon, Sepsimagyarós mellett, de Eresztevény és Réty között is metsz a jelenleg ismert nyomvonal régészeti lelőhelyeket.

Kisméretű magnetometriás felmérés is készült a helyszínen. Ez a készülék mágneses anomáliát mutat ki a földben, amelyek alapján sok esetben az antropikus beavatkozásokat láthatóvá teszi. A régészek (is) használják, mert ásás nélkül is utal arra, hogy van valami a földben vagy sem. Egy leégett paticsház nyomát, tűzhelyek nyomait, egy földbe mélyített gödör kontúrját is kirajzolhatja a felmérés. De olyan is van, hogy a gép nem jelez eltéréseket és mégis van a földben lelet.

– Úgy tűnik, a következőkben múzeumi raktárak építését is bele kell foglalni a pályázatokba, annyi lesz a lelet...

– Ha húsz évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgy északi peremén egy 150 x 200 méteres lelőhelyet ismertünk, mára ez a lelőhely területe több mint 80 hektár. Amióta itt dolgozom (másfél éve), már legalább ötször változott a lelőhely kontúrja a Hosszú-láb lelőhelyen, az árkosi patak, a leendő Sapientia-kampusz környékén. ú

Öt-hét évvel ezelőttig a Feketeügy bal partján minimális számút ismertünk, de ez nem azt jelenti, hogy ott nincs semmi, ahogy a régészek kezdik a terepbejárást, máris kezd színesedni a térkép. Tény, hogy csak az idén beérkező dokumentációkból kilenc új lelőhelyet azonosítottak, többek között Csernáton, Esztelnek, Gelence, Szacsva, Illyefalva, Bibarcfalva környékén. Ez az ütem pedig csak erősödni fog a jövőben.