Szilveszter ünnepétől a szilveszterezésig

A templomokban év végi hálaadást, szentmisét avagy istentiszteletet tartanak, az év fordulóját hosszú harangszó jelzi. Erdélyben az unitárius és református falvakban a templomtoronyból rigmusokkal búcsúztatja a lelkész vagy egy öregember az óesztendőt, és legény köszönti az újat. A római katolikus egyházban január 1-je Szűz Mária istenanyaságának ünnepe és a béke világnapja.

Babonák, hiedelmek, szokások

A Gergely-féle naptárreformmal a polgári év kezdete január 1-jére, az év utolsó napja december 31-ére került. Az évváltó naphoz, estéjéhez, éjszakájához megszámlálhatatlan rítus kapcsolódik. Úgy tartják,

Száradó ruhának tilalmas kötélen maradnia. Régen este mindenki templomba ment, az öregek pedig otthon vigyázták a tüzet. Szerencse- és bőséghozó praktikáink közül itt-ott még fellelhető az óévet jelképező szalmabáb eltemetése, a játékos télkiverés, csángó vidéken a kántálás, Gyergyó környékén a megéneklés – utóbbi legismertebb éneke az Ó, szép Jézus, ez új esztendőben légy híveiddel…

Inkább kisfiúk járnak a legények helyett búzát, árpát, zabot hinteni a rokonokhoz. Mert tilos volt újév napján a szerencsét kiseperni, a tisztaszobába széthintett gabonaszemeket csak másodika után hajtották össze.

– sertéshús fogyasztása ajánlott. Továbbá lencse, szemespaszuly, rizs is kerüljön az ünnepi asztalra. Se üres zsebbel, se adóssággal nem jó új évet kezdeni. Ne legyenek üresek a vizesedények és sótartók, az asztalon legyen némi pénz. Újévi jelkép a patkó, a malac, a kéményseprő, a négylevelű lóhere. Fagyöngy alatt pedig szabad a csók – akinek összejön, jövőre esküvőre számíthat.