Szeretetszolgálat színe és fonákja

Ráadásul ahogy a környékbeli falvakról is érkeznek felajánlások, a városon kívülről érkező igénylőket is fogadni kell.

Két centi sokat számít

A segítés módja folyamatosan formálódik, a börzeszervezést egy másik eljárás előzte meg, amikor a szeretetszolgálat tagjai meglátogatták a családokat, felmérték az igényeket, majd vitték, ami volt és szükségesnek tűnt.

– mondta el Réti Judit.

Nem lomtalanítók, közvetítők

Van a betérők között olyan, aki hoz is, visz is mások által letett holmit, van, aki másnak is választ. Jó látni, amikor családok érkeznek gyerekekkel, és a kicsik örvendenek minden új darabnak. De olyan is van, amikor a gyerek mondja édesanyjának: ez apunak jó lesz, vagy vigyük el ezt nagymamának! „Szoktak jönni különleges igényekkel, de mi csak azt tudunk adni, amit kapunk, ez mindig elmondjuk. A templomi dobozba is érkeznek olyan kérések, melyekben nem tudunk segíteni. Nem adhatunk munkahelyet, albérletet.

Volt viszont olyan, amikor felhívtak, saját családommal, autónkkal mentünk, és harmadik-negyedik emeletről cipeltünk le olyan bútorokat, amelyek épp csak nem estek szét a földszintig. Semmire nem voltak már jók” – emlékszik vissza sokféle esetre Réti Judit. Bevallja,

Ebben is változtatni szeretnének, Judit elmondta, azt tervezik, egyszer ellátogatnak a felajánlókhoz, megbeszélik a részleteket, megnézik az adományba szánt darabokat, és annak függvényében szervezik a fuvart. A legjobban viszont azt szeretnék, hogy adakozót és igénylőt találkoztassák.

Szegényen szépen élni

A rászorulók is sokszínűek, de egyre kevesebb az, aki úgy viselkedik, mint akinek jár, mint akinek kell. „Az évek során sokat változtak. Ma már kilencven százalékban visszatérő családok járnak, azt választják ki, amire tényleg szükségük van. Köszönik, és szoktuk javasolni, egy imát mondjanak el jótevőikért. Nem magunkért kérjük, nem hivalkodni akarunk azzal, hogy segítünk, de

Kell, mert azt tapasztaljuk, hogy ami használható, annak gazdája kerül” – fogalmazott a munkacsoport tagja, aki nem tagadta, megérinti a sok szegénység, amivel szembesül. „Az ember a környezetében észre sem veszi, de ha ilyen munkát végez, feltűnik, milyen sok szegény ember van.

Voltam viszont olyan családoknál is, ahol nagy a szegénység, de nagy a tisztaság is a házban, rendezett a kicsi, szerény otthon. Szegényen is lehet szépen élni. Szegénységnek nem következménye az igénytelenség, azt hiszem, sok embert az igénytelenség csúsztat szegénységbe.”