Szelíd nevelés „Vadgalambfalván”: gyerektábort tartanak a romatelepen

Éhezés, zord körülmények, omladozó vályogházak és mélyszegénység uralkodik a Nagy- és Kisgalambfalva közti romatelepen. Ebből próbálják kimozdítani a cigányközösséget azok a német önkéntesek, akik a héten kezdték meg munkájukat „Vadgalambfalván”.

Pál Emil

2022. augusztus 04., 18:362022. augusztus 04., 18:36

Szelíd nevelés „Vadgalambfalván”: gyerektábort tartanak a romatelepen

Sok nagygalambfalvi romagyereknek életében most járt először ceruza a kezében

Fotó: Erdély Bálint Előd

Pál Emil

2022. augusztus 04., 18:362022. augusztus 04., 18:36

Tizenötödik alkalommal szervez szociális tábort a Nagygalambfalva melletti romatelepen az Evangelische Jugendscheune Melanue németországi egyesület a helyi református egyházközséggel és az önkormányzattal. Az egyesület idén húsz önkéntessel érkezett a táborba, a német ajkú önkéntesek mellett több helyi fiatal is csatlakozott a szociális programhoz.

Fotó: Erdély Bálint Előd

A két hétig tartó tábor első hete a barátság jegyében zajlik – misszióhét –, mely során Dávid és Jónatán bibliai történetével, helyi történelmi sajátosságokkal ismerkedhetnek meg a roma gyerekek, ezek mellett iskolanapot és kézműves, zenés foglalkozásokat is tartanak nekik. A második héten az önkéntesek lelkigyakorlat gyanánt több erdélyi helyszínre is ellátogatnak.

Kirekesztettség

Kányádi György református lelkészt kérdeztük a helybéliek által „Vadgalambfalvának” nevezett telep helyzetéről. Ő nagy reményeket fűz egy roma közösségi tér kialakításához. Elmondása szerint bizalommal vannak a telep lakói iránt, erre példa az is, hogy a műszaki berendezéseket az egyik foglalkoztató sátorban hagyták:

tizenöt év hozadéka már az is, hogy úgy tudjuk itt hagyni ezeket a készülékeket, hogy nem attól kell féljünk, hogy ellopják. Vigyáznak rá.

Fotó: Erdély Bálint Előd

Alapvető probléma viszont az, hogy nehéz az ott élők integrálása, a gyerekek nem járnak iskolába, a szülők pedig dolgozni, a legtöbb nő a központban üldögél napközben és nem tudják, hogy mit fognak enni következő nap a gyermekeik – fejtette ki a lelkész, aki szerint

nyíltan vállalható, hogy ezek a családok csak a gyerekpénz és a szociális segélyek juttatásából tartják fenn magukat.

A lelkész lapunknak a területtel kapcsolatos problémákat is részletezte: az a hely, amelyen a telep felépült több gazda birtokában van, ezeket szeretné a nagygalambfalvi önkormányzat megvásárolni, hogy a település tulajdonává tudják nyilvánítani. Tervezik továbbá azt is, hogy egy közösségi teret létesítsenek a telepen, ám addig még sok idő el fog telni – zárta a beszámolót Kányádi György.

Fotó: Erdély Bálint Előd

Segíteni ajándék

„Mi nem vagyunk egy cég, ami házat épít, nem vagyunk bank, ami pénzt nyomtat, de ha az megfelel itt, amit mi otthon csinálunk, akkor próbáljuk meg” – vette át a szót az egyesület vezetője Tobias Walzok, akit 2007-ben kerestek meg azért, hogy a romatelepen élők helyzetén javítani tudjanak. Állítása szerint

napjainkban a németországi fiatalokkal már sokkal nehezebb foglalkozni, ott nem lehet az itt használt eszközökkel – papírdobozok, festékek, ceruzák – fenntartani a gyerek figyelmét, mert „szemberöhögik”.

Mint mondta, ide sosem hoznak anyagi támogatást, de úgy érzi, hogy a közösségnek sokkal többet tudnak nyújtani az együttlét és a figyelem ereje által. „Egyik este íjászkodtunk a gyerekekkel és az önkéntesek mindenik gyereknek segítettek, együtt húzták fel az íjakat, és amikor a nyilak célt értek, valami varázslatos dolog történt, hiszen a gyerekek nem a saját, hanem a közös munka sikerének örültek” – nyomatékosította Tobias Walzok. A szervező köszönetét fejezte ki a nagygalambfalviaknak, akik a programot és az étkeztetést segítik,

szerinte itt működik még az az összetartás és az együttműködés, ami Németországban már rég nincs meg.

Fotó: Erdély Bálint Előd

Visszatérő arcok

A telepen a legtöbb gyerek ceruzát még éltében nem fogott a kezében, a szülők keveset vagy egyáltalán nem foglalkoznak velük, ezért

a gyerekekben él a folyamatos várakozás, hogy „mikor jönnek ismét a németek”

– mesélte lapunknak Kecseti Hajnal, aki négy éve önkéntes az egyesületnél. Mint mondta, minden programra alaposan felkészültek a német önkéntesekkel, az előző hetekben többször is találkoztak a tábori tevékenységekkel kapcsolatban. Szerinte reményt tudnak adni a gyerekeknek és a családoknak, már az által is, hogy másként kezelik a gyerekeket, mivel a régióban gyakori az a meggyőződés a romákról, hogy ők lopnak és csak bajt kevernek.

Van olyan család, ahol 15 gyereket tartanak el a segélyből és a gyerekpénzből, mindennapos problémát jelent az éhezés, mi, noha semmi anyagit nem nyújtunk nekik, látjuk, hogy milyen körülmények közt élnek, tudjuk, hogy milyen szüleik vannak, örülünk, hogy ezekkel a kis foglalkozásokkal is tudunk reményt adni

– zárta a beszélgetést az önkéntes.

Fotó: Erdély Bálint Előd

Az egyesület csupán egyházi és jótékonysági gyűjtéseken keresztül kap támogatást, a tevékenységüket egyik kormány sem támogatja. A tábor összköltségvetése meghaladja a 10 ezer eurót. Az egyesület elnöke hangsúlyozta,

amíg Isten erőt ad, és szükség lesz rá, ő megteszi a lépéseket, hogy ezt a hagyományt meg tudják őrizni.

Fotó: Erdély Bálint Előd

Nagygalambfalva Udvarhelyszék

szóljon hozzá!

Ezek is érdekelhetik

Székelyhon

Borboly Csaba válaszára vár Lénárd András

Székelyhon