Székely telep a brazil őserdőben

Hadikfalva régi temetője 2007-ben •  Fotó: A Kulturális Innovációs Alapítvány könyvtára

Hadikfalva régi temetője 2007-ben

Fotó: A Kulturális Innovációs Alapítvány könyvtára

Nemrég írta a Krónika, hogy erdélyi gyökerei után kutat a portugál Maria Szilárd, a dédszülei ugyanis Erdélyből vándoroltak ki a múlt század elején Rio de Janeiróba. Ennek kapcsán tartottuk érdemesnek felidézni azon székely családok történetét, akik száz évvel ezelőtt a brazíliai őserdők mélyén megalapították Boldogasszonyfalvát.

Kocsis Károly

2023. március 30., 08:042023. március 30., 08:04

Az első magyarok már a 18. század közepén megjelentek Brazíliában, amikor is jezsuiták vállalkoztak az ottani hittérítő munkára. Egyiküket, a csillagászati ismeretekkel is rendelkező Szentmártonyi Ignácot a spanyol–portugál határ felmérésével bízta meg V. János portugál király, hogy aztán 18 év börtön legyen érte a „jutalma”. Az 1848–49-es szabadságharc leverését követően is sokan találtak ott elődeink közül ideiglenes vagy végső menedéket, de

a legnagyobb hullámban 1880 és 1930 között telepedtek át a dél-amerikai országba, számukat 60–80 ezerre becsülik.

A legtöbben a remélt Eldorádó helyett cseberből vederbe kerültek. A brazil állam ugyanis az ottani munkaerő-szükségletet enyhítendő mindenféle ígéretekkel igyekezett csábítani a bevándorlókat, útiköltség-megtérítést, egy évig teljes ellátást, pénzt és földadományokat helyezve kilátásba. A propagandát itthon hajótársasági ügynökök terjesztették,

sok ezren dőltek be a szabadsággal és jóléttel kecsegtető csábításnak, ám a valóságban kvázi rabszolgasors várt a telepesek zömére.

Trianon lökete

Az erdélyi magyarok számára újabb lökést jelentett a Trianon után megtapasztalt román elnyomás, főként az 1921-es úgynevezett földreform, amely az 1880-as évektől Bukovinából az óhazába visszatelepített székelyeket különösen érzékenyen érintette. Ekkor jelentős csoportok kerültek az Al-Duna vidékére, az Arad vármegyei Gyorokra, továbbá Dévára, Vajdahunyadra. Később más helyekre is, így például 1910-ben a Hunyad vármegyei Sztrigyszentgyörgyre, ahol már 1919 tavaszán felvetődött bennük a kivándorlás gondolata.

Előbb Kaliforniát tűzték ki úti célul, végül Dél-Amerikát választották az időközben hozzájuk csatlakozó dévai székelyekkel egyetemben. 1922–23-ban csak Sztrigyszentgyörgyről 30 család hajózott ki Brazíliába, egy család Kanadába, kilenc család Magyarországra települt át. Az ott élő székelyek fele ragadott ismét vándorbotot a kezébe.

Brazíliában aztán addig nem tapasztalt nélkülözés, mindennapos robotolás várt rájuk földesurak kávéültetvényein. 1924 nyarán öten a bátrabbak közül megtakarított pénzükből látatlanban leelőlegeztek 40 holdnyi földet São Paulótól 800 kilométernyire, és családjaikat hátrahagyva vonatra szálltak.

Még csak nem is sejtették, hogy lakatlan vidéken, az őserdő kellős közepén kell majd új hont alapítaniuk.

Ez lett Boldogasszonyfalva.

A dévai „csángótelep” főutcája a 20. század elején •  Fotó: Régi fotók Erdélyből Facebook-oldal Galéria

A dévai „csángótelep” főutcája a 20. század elején

Fotó: Régi fotók Erdélyből Facebook-oldal

Őserdei csapásokon

Santo Anastacióban derült ki, hogy a vasúttól még 50 km-t kell gyalogolniuk. Kordás Ferenc egykori Julián-tanító így idézi fel a kezdeteket a Válasz 1938. évi 6. számában: „Másnap hajnalban nekivágtak az útnak. A kis elemózsiát zsákba kötötték, a favágó fejszét a vállukra vették, és gyalogosan elindultak az őserdei csapásokon és bizonytalan gyalogösvényeken az ismeretlen föld felé. Az évszázados magyar földszerző szándék hajtotta ezt az öt embert, amikor otthagyták a forrongó várost, és hazát foglaltak az őserdőben. Jegyezzük le a nevüket: Turbuk Zakariás, Jancsovics István, Schneider József, Gáspár Illés és Vajkó István. Utóbbit mindjárt az első nap megcsípte egy mérges kígyó, s néhány nap múlva belehalt.”

Fagallyakból és pálmalevelekből építettek kunyhót maguknak, körülötte irtották az őserdőt. Miután az élelmiszerük hamar elfogyott, kénytelenek voltak a 10–12 km-re lévő német telepesek tengeriföldjein „tallózni”. Kevés vaddisznót sikerült elejteniük, így csakhamar még a majomhúsra is ráfanyalodtak.

Fejfa Andrásfalván •  Fotó: A Kulturális Innovációs Alapítvány könyvtára Galéria

Fejfa Andrásfalván

Fotó: A Kulturális Innovációs Alapítvány könyvtára

Napi kétszer puliszka

„Harminchat nap múlva utánuk jött a család, s ettől fogva az asszonyok vezették a háztartást, ami abból állott, hogy reggeltől estig a férfiakkal együtt irtották az őserdőt, közben oda-odapislantottak a tisztáson hagyott gyerekekre, s naponta kétszer puliszkát vagy babrizsát főztek, mert ehhez nem kellett kenyér – folytatja Kordás. – Embereink hónapokon keresztül nem láttak pénzt, a vásárlás közönséges árucserével történt. Tíz-tizenöt km-t is elgyalogoltak egy kotlóért, három-négy tojásért. Egy kis kutyáért vagy macskáért egész napot dolgoztak az erdőben.”

„Egész nap irtják az őserdőt, hogy termőföldet nyerjenek a termelés számára. Vetnek is rizsát, babot, vattát, tengerit, kevés kávét, mandiókát, sőt újabban búzatermeléssel is kísérleteznek, állatokat tartanak, egyszóval nagyon szigorúan, keményen élnek, mert az őserdő törvényei igen kegyetlenek. Az első nemzedék sohasem tud beleilleszkedni az amerikai életbe, mert nem is lehet – az asszimilálódás csak a második és a következő nemzedékekben lesz látható, majd egészen meggátolhatatlan. Az óhazával való kapcsolat minden évben lazul, mert az írás nehezükre esik, a közelben nincsen sem bolt, sem bélyeg. Lassan beletörődnek a sorsba, s csak néha, ha egy kis pinga felvidítja őket, virágosodik ki bennük az áldott jó csángómagyar kedély, csak akkor nyílnak ki az elzárkózott szívek, és lesz fátyolos a tekintetük. Nagyon lehet szeretni őket, s aki véletlenül közéjük téved, sohasem tudja őket elfelejteni. Büszkék arra, hogy csángó eredetűek, s ezt azzal mutatják meg, hogy a legnehezebb őserdei telepen, távol a világtól, piactól, emberektől és kultúrától, egy sajátos csángó életformát teremtenek maguknak. A csángómagyar nem olvadt be évszázadok folyamán a bukovinai halmok és folyók között sem, itt sem lesz belőle brazileiro. Nem érti őket senki, még saját fiaik sem tudják, hogy apáik hősök, honalapító magyarok, akik úgy teremtenek kenyéradó földet gyermekeik számára, hogy a szörnyű erőfeszítésekben összeroskadnak, de a magyar névnek általános elismerést szereznek az egész környéken, s ha kihull majd a kezükből a fejsze, összetört szívük fölött bizonyára szebben nőnek majd a brazil erdei virágok...”

Részlet Kordás Ferenc egyik leveléből

Csakhamar további székely és magyar családokkal gyarapodott a kolónia népessége. 1933-ban már 32 család élt ott, 1938-ban 34 magyar, két német és 12 szlovák család, köztük az öt sztrigyszentgyörgyi 29 fővel. Ám mivel a földek igen hamar kimerültek, az alapítók, illetve utódaik többsége kénytelen volt városokba költözni, gyári munkásnak, vagy máshol próbálni szerencsét, ahol a lassú, de biztos beolvadás lett a sorsuk. Feladták. Turbuk Zakariás legidősebb fia, Árpád is átköltözött Uruguayba.

„Annak dacára, hogy a föld évente kétszer terem, az élet nagyon küzdelmes, az értékesítési piac távol fekszik, s a rossz utak miatt nehéz a szállítás. Ötven kilométeres körzetben nincs orvos, se bába, se gyógyszertár. Ha valaki megbetegszik, orvos és gyógyszer nélkül kell viselnie a betegségét. Ha belepusztul, pap nélkül temetik el. Csak néha-néha keresi fel őket egy-egy magyar pap, hogy lelki vigaszt nyújtson küzdelmes életükhöz.”

Oberding József György: A bukovinai magyarság településtörténeti és társadalomrajzi vázlata (különlenyomat a Hitel 1939. évi 3. és 4. számából)

Az 1930-as években még erős magyar etnikai jelleggel bíró brazíliai telepeknek – Árpádfalvának, Boldogasszonyfalvának, Szentimrefalvának, Mátyáskirályfalvának, Rákóczifalvának – az etnikai elszíneződés lett a sorsa. Az 1940-es évek elején még felvetődött egy nagyszabású hazatelepítés gondolata, de a tervet elfújta a háború szele. Ma már saccolni is kockázatos lenne, hány székely öntudatú nemzettársunk él még Brazíliában, mindenesetre 2000 augusztusában a bonyhádi Bukovinai Székely Millenniumi Világtalálkozón páran megjelentek közülük. Boldogasszonyfalva ma is létezik, ám semmilyen magyar jellege nem maradt, mint ahogy magyar lakosa sincs már. Neve sem emlékeztet a székely pionírokra: Colonia Santo Antonio.

Székely legény búcsúzik

„Boldogasszonyfalván történt az őserdei kis magyar telepen… Az egyik székely gazdánál nagy öröm és vendégség volt, hogy Sao Paolóból kőműves fia néhány napi látogatásra hazaérkezett. Dédelgő szeretettel vették körül a messziről jött embert, aki beszélt a nagy város szép csodáiról és bujdosó, kallódó magyar rokonok sorsa állásáról.

Egy délután, hogy ütött a búcsú órája, s a legénynek távoznia kellett, meghatódottan és könnyes szemmel kísérte ki az egész család messze a domb aljáig. A legény itt nyeregbe szállt, és megindult az erdő felé a vörösen porzó országúton. A család együtt maradt a domb aljában, s merengve nézett a távozó után. Amikor a legény a fák alá ért, ahol még szabad szemmel jól volt látható, megállította a lovát, visszatekintett s egy ismeretlen, de szívszaggatóan szép székely népdal zendült fel az ajkán. Az anyja nótája! – susogták az emberek könnyes megindultsággal.

A legény hangja meg szinte szárnyalt a tiszta levegőben, s valami csodálatosan szép, gyermeki szeretet ritmusa lüktetett benne. Aztán messze kiemelkedett a nyeregből, és még egyszer búcsút intve eltűnt a rengetegben. De az öreg székelyek csak álltak a domb aljában, és rendületlenül vártak tovább. Nemsokára újra dal csattant fel a domboldalról az erdői fái közül. Magyar dal! Egyike azoknak a székely kesergőknek, amiket a csíki hegyekből hoztak ide Brazíliába…”

Nyisztor Zoltán: Felhőkarcolók, őserdők, hazátlanok (1935)

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. március 17., hétfő

Előzésbe kezdett a Mercivel, aztán az életét kellett mentenie – videóval

Nem mindennapi manővert osztottak meg egy videófelvételen: egy fehér Mercedes egy teherautót előzött volna meg... ha nem jött volna szemből egy másik kamion.

Előzésbe kezdett a Mercivel, aztán az életét kellett mentenie – videóval
2025. március 17., hétfő

Márciusi havazás nehezíti a közlekedést a Hargitán – videó

Lelassult a forgalom a sűrű hétfő délutáni, esti havazásban a 13A jelzésű országút Csíkszereda és Székelyudvarhely közötti szakaszán.

Márciusi havazás nehezíti a közlekedést a Hargitán – videó
2025. március 17., hétfő

Újabb utcák újulnak meg Székelyudvarhelyen a nagy mobilitási terv részeként

A nagy mobilitási terv részeként újabb két utca – a Tábor és a Villanytelep – újul meg Székelyudvarhelyen. A munkálatok ezen a héten kezdődtek a Villanytelep utcában, a járdák bontásával és az új járdaprofilok kialakításával.

Újabb utcák újulnak meg Székelyudvarhelyen a nagy mobilitási terv részeként
2025. március 17., hétfő

Hamarosan kiderülhet, hogy mennyit pakolnak rá a boltok a beszerzési árra

Az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság arra kötelezné a gazdasági szereplőket, hogy a forgalmazott termékeiken tüntessék fel az árképzésnél alkalmazott kereskedelmi árrést.

Hamarosan kiderülhet, hogy mennyit pakolnak rá a boltok a beszerzési árra
2025. március 17., hétfő

Nyergesvontató akadt el a havas úton Szentegyháza és Csíkszereda között

Lehavazott hétfőn délután a 13A jelzésű országút Szentegyháza és Csíkszereda közötti szakaszán, ahol emiatt elakadt egy nyergesvontató, így csak félsávon zajlik a közlekedés – tudatta a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság.

Nyergesvontató akadt el a havas úton Szentegyháza és Csíkszereda között
2025. március 17., hétfő

Páratlan néprajzi kincs kerül közszemlére Csíkszeredában

Egyedi néprajzi gyűjteményt őriz háromszobás földszinti tömbházlakásában a Csíkszerdában élő Csiszér Imre nyugdíjas tanító. Egy, a páratlan kincset szemléltető kiállítást a Csíki Mozi kiállítóterében bocsátanak közszemlére március 18-án 18 órakor.

Páratlan néprajzi kincs kerül közszemlére Csíkszeredában
2025. március 17., hétfő

Ismét lőgyakorlatot tartanak a Kerekerdőn

Egész napos lőgyakorlatot tart kedden a Székelyudvarhely határában található hegyivadász alakulat – közli Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala, amelynek munkatársai a helyszín elkerülését javasolják.

Ismét lőgyakorlatot tartanak a Kerekerdőn
Ismét lőgyakorlatot tartanak a Kerekerdőn
2025. március 17., hétfő

Ismét lőgyakorlatot tartanak a Kerekerdőn

2025. március 17., hétfő

Nem tart sokáig a márciusi tél, már közel a felmelegedés

Az ország nagy részén nagyon hideg lesz a hét elején, a hét második felében azonban felmelegedés várható, 18 Celsius-fokos maximumokkal – derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) március 17. és 30. közötti időszakra vonatkozó előrejelzéséből.

Nem tart sokáig a márciusi tél, már közel a felmelegedés
2025. március 17., hétfő

Kortárs mű tartalmát kérték a magyar nyolcadikosoktól a román nyelv és irodalom próbavizsgán

Egy kortárs mű tartalmát kellett leírniuk a magyar tagozaton tanuló nyolcadikosoknak a próbavizsgán román nyelv és irodalomból. Székelyföldön több mint ötezer magyar diák tesztelte le tudását és a vizsgahelyzetet hétfőn.

Kortárs mű tartalmát kérték a magyar nyolcadikosoktól a román nyelv és irodalom próbavizsgán
2025. március 17., hétfő

Nézze meg, hogy milyen volt Erdély a „kicsi magyar világban”

A „kicsi magyar világ” idején készült erdélyi, székelyföldi képeslapok kerülnek közszemlére szerdától a Tarisznyás Márton Múzeumban. Magyarország egyik legjelentősebb képeslap kiadója és fotográfusa Weinstock Ernő képei érkeznek ide.

Nézze meg, hogy milyen volt Erdély a „kicsi magyar világban”