Székely kapuk a turizmus szolgálatában

„Műemlék kapuink egy része törvényileg védett, bár ez még nem jelenti azt, hogy jó állapotban vannak. De mi legyen az elöregedett, egyszerű székely kapukkal, melyeket nincs, aki felújítson, elvégre ezek adják Székelyföld arculatát? Ezekre is kell vigyázni!” – hangoztatta beszámolójában Kovács Piroska tanítónő, a máréfalvi Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület képviselője. Ez a szervezet volt a kezdeményezője a Székelykapu-programnak, melyet eleinte a máréfalvi önkormányzat, majd a Hargita megyei tanács is felvállalt, és amelyet most már egész Székelyföldre próbálnak kiterjeszteni. Kovács Piroska beszámolt arról, hogy Máréfalván mintegy 180 székely kaput találunk, melyek fele faragott, festett, míves kapu (ezekből 11 műemlék), másik fele azonban erősen leromlott állapotú, egyszerű kapu, melyet idős tulajdonosa nem tud felújítani – ezeket is meg kellene menteni. Ha mindet nem is, de az évszázados kapukat mindenképpen. Bár vannak kivételek, saját kapujukhoz inkább az idősebbek ragaszkodnak, tehát azok, akik önerőből nem tudják átmenteni az utókornak ezt a kulturális örökséget. Legutóbb múlt héten Árvátfalván (Felsőboldogfalva község) adtak át felújítva egy 1897-ben épült székely kaput 87 éves tulajdonosának, Mátyás Jenőné Annának.

Óvni és profitálni

A Székelykapu-programnak két fontos célja van: egyrészt óvni, védeni, megmenteni meglévő értékeinket, másrészt azonban profitálni is kellene belőle, a kapukat ugyanis a kultúrturizmus szolgálatába állíthatják. Kovács Piroska kihangsúlyozta, hogy eddig is remekül együttműködtek a máréfalvi önkormányzattal, és a kapcsolat a továbbiakban is ígéretesnek tűnik. Bár még maradtak tervek idénre is, az igazán nagy akció tavasszal indul. Máréfalva főútján egy 500 méteres szakaszt helyi védettség alá helyeztek, erre a részre olyan utcaképet terveznek, amely – ha vigyáznak rá – mindenképpen látványosságnak ígérkezik. Ehhez kapcsolódva Borboly Csaba megyei tanácselnök elmondta, hogy a Regionális Operatív Program keretében negyedmillió eurót pályáztak meg, elsősorban a székely kapuk népszerűsítésére. „Az első szűrőn már átmentünk” – mondta a tanácselnök. Kelemen Hunor miniszter nem ígért csodákat, de elképzelhetőnek tartja, hogy a központi költségvetésből is tudnak pénzalapokat előkeríteni a székely kapuk megóvására.

A tájházakkal mi legyen?

Szóba kerültek a tájházak is, Hargita megyében harminc ilyen van, ezekben értékes köz- és magángyűjteményeket is találunk. „Azon kellene gondolkodniuk az önkormányzatoknak, hogy létesítsenek egy olyan munkakört, melynek a tájházak gondozása lenne a feladata. Mert jelenleg ez úgy működik, hogy a legtöbb faluban akad egy-egy nyugdíjas, aki ugye éppen ráér, de hát ez nem megoldás” – vélte Kovács Piroska

Máréfalva szerencsés

„Mi, máréfalviak szerencsés helyzetben vagyunk. Itt van nekünk a Kőlik Egyesület, de meg kell említenem az Artera Alapítványt, amely ugyan udvarhelyi székhelyű, de elnöke máréfalvi, és büszkék lehetünk a Rozetta Ifjúsági Egyesületre is” – hangoztatta Dávid Lajos máréfalvi polgármester, utalva arra, hogy kultúra és hagyományőrzés terén az általa vezetett településnek nincs miért szégyenkeznie. Azzal kapcsolatosan, hogy a Székelykapu-program egy olyan kezdeményezés, amellyel egy kis falu az egész Székelyföldre befolyással lehet, annyit mondott: „Persze, hogy minden ember a saját portájában gondolkodik, de annyira önzők nem vagyunk, hogy ha tehetjük, másoknak ne segítsünk vele”. Ami pedig az önkormányzatok egyre súlyosabb anyagi gondjait illeti, a településvezető elárulta, hogy bár minden fejlesztésnek anyagi vonzata is van, próbálnak úgy tervezni, hogy a hagyományőrzés és a kultúra ne lássa ennek kárát.