Sok-sok emlékkel és tapasztalattal térnek haza Székelyföldről a külföldi önkéntesek

Gökhan, Esra, Merci és Zsuzsa tavaly augusztusban, nagy izgalmak közepette érkeztek Székelyudvarhelyre: a fogadó szervezet, az UFF részéről is nagy volt az izgalom – hisz hosszú távú önkéntesprogram fogadószervezeteként még nem próbálták ki magukat –, a négy fiatal is kíváncsian vágott bele az egy évbe.

Megérte, életre szóló tapasztalat volt, mondták egybehangzóan azok, akik az utolsó hetekben még itt voltak.

Hajdú Zsuzsanna néhány hónappal korábban utazott haza Magyarországra. Gökhan Kırcával, Esra Uzzal, Ugrósdy Mercédesszel beszélgettünk.

Gökhan Kırca: Burszában élünk (Gökhan és Esra egy párt alkotnak, szerk. megj.). Nagyváros, körülbelül hárommilliós lakossággal. Otthon is önkénteskedtünk mielőtt jelentkeztünk volna az EVS-programba. Szabadidős tevékenységeket szerveztünk, a közeli falvak iskoláiba jártunk angolt tanítani. Ott hallottunk először az EVS-ről. Hozzáfogtunk a kereséshez, nem helyszínek, hanem jó projektek után kutatva, néhányra jelentkeztünk is. Viszont nehéz olyat találni, ahová Esrával együtt, párként is fogadtak volna. Végül a koordinátorunk hívta fel a figyelmet az Udvarhelyi Fiatal Fórum programjára. Viszont nagyon rövid volt a gondolkodási idő, 15 napon belül már indulni is kellett, és egy nap alatt döntést kellett hoznunk.

Esra Uz: Rögtön rákerestünk a neten Székelyudvarhelyre. Láttuk, hogy kisvárosról van szó. Az egyik ismerősöm Sepsiszentgyörgyön volt önkéntes, őt is megkérdeztük, ő hívta fel a figyelmünket, hogy itt mindenki magyar és nem román. Az az igazság, hogy nagyon meglepett ez az egész. Aztán rákerestünk Székelyföldre, és nagyon sok szépet olvastunk, láttunk.

Gökhan Kırca: Törökországban is előítéletek élnek Romániával szemben. A szüleink, ismerőseink is értetlenül álltak a helyzet előtt, hogy miért akarnánk pont Romániába menni. De a Google a barátunk volt, és végül úgy döntöttünk, hogy belevágunk.

Esra Uz: Aztán végül 15 napos késéssel érkeztünk meg Udvarhelyre, mert a vízumot nem sikerült időben megszereznünk.

Ugrósdy Mercédes: Valóban, hiszen Csíkszeredában voltam cserediák egyetemista koromban, úgyhogy én pontosan tudtam, hová jövök vissza. Nagyon tetszett az UFF programja, amire egyébként egy barátom hívta fel a figyelmem. „Gyerekekkel kell dolgozni. Ezt pont neked való” – ezt mondta.

Esra Uz: Számunkra az egyik legfontosabb szempont volt, hogy gyerekekkel fogunk majd dolgozni. Otthon már szereztünk ilyen tapasztalatot, viszont a nyelvi akadályok miatt így is érdekes kihívás volt. Ezzel szemben a kisiskolásokkal, középiskolásokkal egyszerűbb dolgunk volt, hisz ők már beszélik az angolt. Viszont a kicsikkel volt a legszebb a munka, nagyon nyitottak voltak, ebben a korban még nincsenek görcseik, hogy nem beszélik a nyelvet. Bátran próbálkoztak, sokszor kézzel-lábbal mutogattunk egymásnak.

Gökhan Kırca: Jó volt látni, hogy hétről-hétre egyre jobban megértették a nyelvet. És rengeteg szeretetet kaptunk. Egyébként a helyi iskolások meglepően jól beszélnek angolul, nagyon sok jó pedagógust is megismertünk.

Esra Uz: Otthon mindenképpen folytatnám az önkéntességet, továbbra is gyerekeket szeretnék tanítani. Sok jó programot lestünk el az UFF-tól, ezekből néhányat kipróbálnánk otthon is.

Gökhan Kırca: A város hétköznapi életébe is igyekeztünk bekapcsolódni, különböző korú székelyudvarhelyiekkel ismerkedtünk meg, például csatlakoztam egy floorball-csapathoz is. Itt mindenki mindenkit ismer, ez érdekes, nagyon szerettem. Így, egy év után kezdett hiányozni a nagyváros pezsgése.

Ugrósdy Mercédes: Én Balatonfüredről jöttem, Gödöllőn végeztem az egyetemet, így a kisvárosiasság nem hozott újdonságot.

Esra Uz: Furcsa volt azonban Udvarhelyen, hogy nincsen bevásárlóközpont, a boltok vasárnap zárva vannak, és hogy majdnem másfél órányira van a legközelebbi mozi. De ettől függetlenül jó érzés volt egy olyan városban élni, ahol ismerik egymást az emberek, ahol egy-két hónap után már nekünk is köszöntek az utcán.

Szembesültetek nehézségekkel?

Gökhan Kırca: A legnagyobb nehézséget a nyelvi akadály okozta. A fiatalok ugyan tudnak angolul, az idősebb generáció azonban egyáltalán nem beszél idegen nyelvet. Így óhatatlanul elég sok magyar szót, kifejezést megtanultunk, mert egyszerűbben boldogultunk. Örök életemre megtanultam a tojás szót, amióta egyik reggel el kellett mutogatnom az elárusítónőnek, hogy mit akarok vásárolni.

Ugrósdy Mercédes: Nyilván nálam a magyar nyelv-ismeret nem volt téma, viszont az angol igen. Nagyon sokat tanultam és fejlődtem az egy év alatt, míg Esrával és Gökhannal folyamatosan angolul kellett kommunikálnunk, sőt, nekem kellett fordítanom.

Esra Uz: Az UFF remek fogadó szervezet volt, a mentoraink, az ifjúsági szervezet tagjai nagyon kedvesek voltak, gyakorlatilag minden igényünkre figyeltek, és mindenben támogattak. Igazán szerencsések vagyunk.

Gökhan Kırca: Nem egy nyaralásról van szó, azt fontos hangsúlyozni, és minden bizonnyal nehézségek is lesznek, de érdemes mindekinek kipróbálni. Rengeteg tapasztalatot nyerhetsz, sokat tanulsz más kultúrákról, más emberekről, de önmagadról is. Nem olyan ez, mint egy egyhetes nyaralás valahol. Itt együtt élsz a helyiekkel, kiismered a szokásaikat, a kultúrájukat. És persze utazni is van lehetőség, mi is ezt tettük a szabadidőnkben.

Esra Uz: Az érdeklődőnek fontos azon is elgondolkodni, hogy mit szeretne csinálni a hat hónap vagy az egy év alatt. Tevékenység nélkül ugyanis nagyon hosszú ez az idő. Ha nem érzed magad hasznosnak, akkor unalmas lesz. Nem utolsó sorban pedig fontos szem előtt tartani, hogy önkéntességről van szó, ezért a fizetés is ehhez mért.

Ugrósdy Mercédes: Rugalmasnak kell lenni, hisz folyamatosan új helyzetekkel, új emberekkel szembesül az önkéntes. De kétségtelenül rengeteget lehet tanulni, nagyon jó tapasztalat ez. Illetve, nagyon fontos, hogy hasznosnak érzed magad, hogy a munkádnak legyen látható eredménye is. Mi például megalkottunk egy angol nyelvű, környezetvédelmi témájú társasjátékot, amelyet – az UFF révén – a helyi fiatalok használhatnak majd.

Gökhan Kirca: A szép nagyvárosok, Temesvár, Brassó, Kolozsvár, meg a lenyűgöző természet, például az Erdély középhegység Natúrpark.

Ugrósdy Mercédes: A Transfogaras, és az az egyhetes kirándulás, amikor négyen elindultunk vidéket látni.

Esra Uz: Sok szép helyen jártunk az egy év alatt, nehéz lenne egyet kiemelni. Igyekszünk majd otthon is mindenkinek elmondani, érdemes Székelyföldre látogatni, a tájakért, az emberekért.