Pisztráng – ha nem csak kisütjük

Jó döntés, ha alapanyagként friss szivárványos pisztrángot választunk, hiszen azt a kizsigerelése után nem kell különösebben lepikkelyezni, így időt spórolhatunk – mondta Karácsony József, a Főnix Konyha séfje, hozzátéve, hogy a ragadozóhalak húsa roppant finom, és ha valaki egyben sütné meg, akkor kevés szálkát talál bennük.

„Általában véve nagyon egészséges étel a hal, hiszen nem zsíros, ráadásul magas a foszfor- és vastartalma. Hetente legalább két-három alkalommal kellene fogyasztani” – hangsúlyozta.

A halak hatékony kifilézéséhez elengedhetetlen egy megfelelő – hosszú és vékony pengéjű, jól vágó – kés használata, különben csak a bajunkat gyűjtjük meg – fejtette ki a szakember. Ezt használva a pisztráng kopoltyúja és gerince mentén bevágva óvatos mozdulatokkal mindkét oldalán könnyedén lefejthetjük a húst a csontokról. Persze vigyáznunk kell, hogy közben feküdjön a kés a vezérszálkákon. Így

két filénk lesz, amelyeket érdemes jól végigtapogatni, nehogy maradjon bennük szálka.

Különösen az uszonyoknál figyeljünk erre. Ha találunk szálkákat, azokat csipesszel szedegessük ki. A filék bőrös felét ezután kapargassuk meg késsel, hogy a nagyon apró pikkelyek lejöjjenek róla. „Megnehezíti a filézést, ha a pikkelyezést előtte végezzük el, mivel a kapargatással megsérthetjük a húst” – jegyezte meg a séf.

Karácsony rámutatott, kifilézett pisztrángot is lehet vásárolni, de ő maga szereti elvégezni ezt a műveletet. „Persze macerás munkáról van szó, de mindenképp megéri, főleg ha kisgyerekek fogyasztják majd a húst. Azt is tudni kell, hogy egyszerűbb a filézés, ha legalább 2–3 kilós hallal próbálkozunk, legyen szó harcsáról vagy süllőről.

– magyarázta a szakember. Arra is kitért, hogy a pisztráng gerincét és fejét sem érdemes eldobni, hiszen abból tökéletes alaplé készíthető egy halászléhez.

A nyers halfilékről először a vizet kell leitatni szalvéta segítségével, hogy később, a kérgesítés során ne sercegjen a serpenyőbe öntött olívaolajban. Persze így zamatosabb is marad a pisztráng, hiszen nem engedi ki az ízanyagokat. A húst sóval és borssal fűszerezte a szakács, majd megkente fokhagymapráddal, és némi citromlevet is csepegtetett rá. Ezután borsmentát is tett rá, és nagyjából harminc percre betette a hűtőbe, hogy összeérjenek az ízek.

Amikor ez megtörtént, kevés, az olaszok által különösen kedvelt, édes és csípős ízű, babérlevéllel készített rózsaborsos olívaolajat töltött a serpenyőbe, ezt pedig jól felhevítette. Időközben némi búzaliszttel szórta meg a hűtőből kivett filéket, ami a nedvesség csökkentése szempontjából fontos. Ennek köszönhetően nem ragad majd a serpenyőhöz a hal és nem ég oda.

Egy újabb trükk az volt, hogy a felhevített olajhoz egy kis fokhagymaprádot is hozzáadott, ami nemcsak a pisztráng ízesítése, de az illat szempontjából is fontos. Csak ezután került a hal a serpenyőbe, néhány hámozatlan fokhagyma és a pácoláshoz használt menta kíséretében. Bár utóbbi is elsősorban csak az illat szempontjából volt lényeges, Karácsony szerint mégis elhanyagolhatatlan hozzávaló.

„A menta íze nem feltétlenül érződik a halon, ám nagyon jó illat lesz a konyhában, ami rögtön meghozza az étvágyat” – fogalmazott. A halat sokat nem is kellett forgatni a serpenyőben, mire megfelelővé vált az elkészítés további fázisaihoz.

Kelkáposztából, zöldborsóból, karfiolból, sárgarépából és zöldpaszulyból állíthatunk össze egy igazán finom köretet a hal mellé. A hozzávalókat sós vízben kell megfőzni – nem teljesen, csak roppanósra –, erre tíz perc is elég, ha fagyasztott alapanyagot használunk. Utóbbit a forrásban lévő vízbe kell beletenni. Amint befejeződött a főzés, rögtön le is szűrhetjük a zöldségeket. A munkával azonban korántsem végeztünk, hiszen innen a serpenyőbe kellett kerülniük, ahol rózsaborsos olívaolajban pirította le a szakács.

„Tulajdonképpen inkább kiszárítom a zöldségeket, ami nagyon praktikus, hiszen tálaláskor nem fog folyni a tányéron a víz” – jegyezte meg a szakember. Pirítás közben fűszerezésként némi friss kaprot – persze lehet más zöld fűszer is –, valamint sót és borsot is adott a körethez.

A különlegesség elkészítéséhez Karácsony József egy speciális edényt is vásárolt, amelyben egyszerre lehet betenni az ételeket az előzőleg 190 Celsius-fokosra hevített sütőbe. Az edény alsó részébe került a köret, míg a fölötte lévő rácson készült a hal. A födélen volt egy kis tálszerű rész, amelybe száraz fehérbort lehetett csepegtetni. A sütőben a hő hatására ennek alsó része kitágult, így az ital lecsepegett, és abban párolódhatott a különlegesség. Némi olívaolajat, citromlevet és pirospaprikát is adott az ételhez, mielőtt tíz percre betette volna a sütőbe, ahol ropogósra pirította.

A tányéron a szakács többféle salátát állított össze, amelyek egyfajta díszként szolgáltak. Ezek mellé tette gondos elrendezéssel a halfiléket és a köretet. Utóbbit természetesen egy formába helyezte, hogy minél szebben nézzen ki. Amikor a zöldségek összeálltak, eltávolíthatta a fémformát. Díszítésként ugyanakkor némi brokkolicsírát is használt.

A tányérra kerültek továbbá a sütés során használt, majd később meghámozott fokhagymák is, amelyeknek rendkívül finom, édeskés ízük volt. Persze utólag egy kis citromlevet is csepegtetett a halra a szakács, hiszen annak savassága egyensúlyba hozta az ízeket. „Én úgy tanultam, hogy tálaláskor úgy kell mosolyogjon az étel, ahogyan a vendégünket is látni szeretnénk” – fogalmazott Karácsony József, aki szerint a pisztráng mellé száraz vagy félszáraz fehérbort érdemes fogyasztani.