A pünkösdi búcsú szónoka: kővel dobálnak, mi a kövekből lépcsőket építünk

„Sokan közülünk ma egy hete voltunk itt Szentatyánkkal, Ferenc Pápával. Nagyon mélyen él bennem, a sárban, esőben, hidegben vonuló kitartó zarándokok hatalmas tömege, akik felkapaszkodnak ide a hegyre, odanyújtják szívüket Istennek és megnyílnak a Ferenc Pápa által hozzájuk szóló üzenet előtt. Aztán jön a Jóisten válasza, válaszol, akár a napsütésben is, megerősítve minket Isten iránti bizalmunkban. Ferenc pápa pedig háláját fejezi ki, hogy itt lehet ezen a kegyhelyen, ahova azért jövünk, hogy égi Édesanyánkkal találkozzunk és egymásban valódi testvérekre leljünk” – kezdte ünnepi prédikációját Pál József Csaba, temesvári megyéspüspök az egy héttel ezelőtti történelmi pápalátogatásra utalva.

Kifejtette, hogy ma újra visszajöttünk, itt vagyunk, eljöttünk Édesanyánkhoz.

Gyermekkoromból tudom, hogy Csíksomlyónak nem csak ilyen rendkívüli alkalmakkor van varázsa. Gyermekkorunkban, búcsúk után jöttünk takarítani, port törölni a kegytemplomba, de minden évben meglepődve láttuk: Mária arcán nem volt por. Ez még inkább csodálattal töltötte el gyermeki szívünket. Később is sokszor letérdeltünk elébe:

– tette fel a kérdést a szónok.

Mint kifejtette: a Szűzanya nagyon szereti ezt a népet. Ezt sokszor megmutatta a történelem folyamán, és megmutatja újra és újra a mi életünkben is, napjainkban is. (ennek egyik markáns jele Ferenc Pápa történelmi látogatása is). „Nem lenne jó dolog, ha szeretetének jeleit nem vennők észre, és hálátlannak bizonyulnánk. Ahogy nem kételkedhetünk egy jó édesanya szeretetében, úgy nem kételkedhetünk Mária szeretetében sem. Határtalanul, személyesen minket szeret. Népünknek javát akarja. Ezért kéri ma is, úgy, mint régen a Kánai menyegzőn: »tegyétek, amit fiam mond«. »Tegyétek, amit Fia mond!«

– nyomatékosította a püspök.

Ennek kapcsán tette fel ismét a kérdést, hogy vajon a mi védőszentünk, a Csíksomlyói édesanyánk mire tanít? Nekünk milyen tanácsot ad? És hallgatunk-e az Ő szavára? Vagy egyáltalán kinek hallgatunk a szavára? Kedves magyar testvéreim és ti székelyek, különösen is.

„Sokan megcsodáljuk Svájcot: szép ország, jólét van ebben az országban, a nagy háborúk elkerülték ezt a földet. Igen, ez azért is van így, mert hallgattak védőszentjük Flüei Szent Miklós szavára, aki a lelkükre kötötte, soha ne lépjenek háborúba, maradjanak minden háborútól semlegesek. Igen, a svájciak, úgy néz ki, az évszázadok folyamán ez idáig hallgattak védőszentjük szavára. Nem léptek háborúba.

– emelte ki a pükösdi búcsú szónoka.

A szónok szerint az első, aminek egy család édesanyja a legjobban örül, és így a Szűzanya is: ha a gyermekei egymással békességben élnek, ha összefognak, ha segítik egymást. Emlékeztetett: régen a falvakban, ahol az emberek többsége lakott, közösségben éltek, segítették egymást. Azóta a belső bomlasztás többet ártott, mint a külső ellenség.

A bomlasztás nemcsak a népet éri, hanem az egyházat is, és sajnos, nagyon sok esetben kikezdi a családot is.

„Közösségben, segítőkész légkörben, ott ahol van igazi szolidaritás, van kedve, és van bátorsága a szülőknek több gyereket is vállalni. Az individualizmus, a csak saját magára való gondolás, tönkreteszi a közösséget, és boldogságot sem ad. Összetartás. Tudom, hogy ez nagyon közönségesen hangzik, de az összetartásnak kell, hogy legyen egy irányultsága is. A barátságról például, olvasom, hogy általában rövid ideig tart, ha a barátok nem irányulnak közösen valami felé” – fejtette ki az búcsú szónoka.

„Mi ma itt vagyunk, hogy közösen hallgassunk a Szűzanyára és az Ő Fiára.

A megyéspüspök szerint az összetartás legszebb ajándékát akarjuk átadni az utánunk következő nemzedékeknek. Szerinte a múlton nem keseregni kell, a múltból tanulni kell. „Ebben van szükségünk, hogy összetartsunk, együtt dolgozzunk. Mit érdekelne minket egy olyan focicsapat, ahol mindenkinek veretesen igaza van, de széthúznak, nem tudnak együtt dolgozni, egymásra figyelve játszani és mindig kikapnak?” – példálózott.

Hozzátette: nem elég, hogy igazunk van, alázattal kell tudnunk elfogadni azt, hogy az igazság egy része a másikban is jelen van. Kell tudnunk azt megbecsülni és kell tudnunk segíteni egymást.

– nyomatékosított a szónok.

„A másik, amit kér tőlünk a Szűzanya, hogy: nagyon bízzunk Istenben! (...) Az Isten szeretete nélkül sem egy nép sem egy birodalom nem állhat fenn sokáig. Akik Istent szeretik, pontosan ebből a szeretetkapcsolatból kapnak erőt. Tudják, hogy ha belékapaszkodnak, ha az Isten iránti szeretetük az első helyen van, minden, még a múlt szenvedései is, veszteségei is, javukra fordulnak. Jó, ha egy kicsit nyomatékosítjuk ezt a szót: minden.

Az idős ember többnyire visszafelé néz, hiszen egy leélt élet van mögötte. A fiatal inkább előre. Mennyire szeretném, ha fiatalos lelkesedéssel tudnánk előre tekinteni, ha Istentől kapott reménységgel tudnánk nekifeszülni a jövőnek, úgy, ahogy a Szentatya mondta: együtt fonjuk, együtt szőjük a jövő szálait! Ez az »együtt« jelent minden jóakaratú embert, legyen az másként gondolkodó, más felekezetű, vagy más népnek a tagja – fogalmazott bizakodóan a csíksomlyói pünkösdi búcsú meghívottja.

Az úzvölgyi konfliktusra utalva a püspök elmondta: nem két nép áll szemben egymással. Szerinte meggondolatlan, vagy rossz szándékú intézkedésre felül egy mindenre fogható csoport, mivel felkorbácsolták az indulatokat.

– emelte ki.

„Pünkösd a Szentlélek kiáradásának nagy ünnepe. Az Ő ereje a gyönge kis apostoli csoportot megerősíti, bátorsággal és bölcsességgel tölti el, úgy, hogy képesek lesznek elvinni a föld végső határáig a megfeszített és feltámadt Krisztus örömhírét. Ahol a Szentlélek van, ott van élet, van tűz, van kezdeményezés. Nála nélkül tervezhetünk, futhatunk, de messze nem jutunk.

Az a lélek, amelyben a Szentlélek lakik, örömmel van tele, az öröm a Szentlélek egyik gyümölcse. Kérjük minden nap a Szentlelket, hogy meg tudjuk tenni a mi részünket, azt, amit Jézus tőlünk kért: »szeressétek egymást, úgy, amint én szerettelek titeket«! Hogy ezt mások hogyan fogadják, mi lesz a válaszuk, az már nem a mi dolgunk. Jézus a halálig szeretett. Erre a szeretetre a válasz szava az Atyánál van. Mindezt neki, Istennek, és Istenért tesszük. Őt pedig, nagylelkűségben nem lehet felülmúlni” – emelte ki a pünkösd lényegét a püspök.

A püspök arra is buzdított, hogy imádkozzunk összekapaszkodva.

– hagyta útravalóul a csíksomlyói zarándokoknak.