Gyermekkoromból tudom, hogy Csíksomlyónak nem csak ilyen rendkívüli alkalmakkor van varázsa. Gyermekkorunkban, búcsúk után jöttünk takarítani, port törölni a kegytemplomba, de minden évben meglepődve láttuk: Mária arcán nem volt por. Ez még inkább csodálattal töltötte el gyermeki szívünket. Később is sokszor letérdeltünk elébe:

– tette fel a kérdést a szónok.

„Sokan megcsodáljuk Svájcot: szép ország, jólét van ebben az országban, a nagy háborúk elkerülték ezt a földet. Igen, ez azért is van így, mert hallgattak védőszentjük Flüei Szent Miklós szavára, aki a lelkükre kötötte, soha ne lépjenek háborúba, maradjanak minden háborútól semlegesek. Igen, a svájciak, úgy néz ki, az évszázadok folyamán ez idáig hallgattak védőszentjük szavára. Nem léptek háborúba.

– emelte ki a pükösdi búcsú szónoka.

A szónok szerint az első, aminek egy család édesanyja a legjobban örül, és így a Szűzanya is: ha a gyermekei egymással békességben élnek, ha összefognak, ha segítik egymást. Emlékeztetett: régen a falvakban, ahol az emberek többsége lakott, közösségben éltek, segítették egymást. Azóta a belső bomlasztás többet ártott, mint a külső ellenség.

„Közösségben, segítőkész légkörben, ott ahol van igazi szolidaritás, van kedve, és van bátorsága a szülőknek több gyereket is vállalni. Az individualizmus, a csak saját magára való gondolás, tönkreteszi a közösséget, és boldogságot sem ad. Összetartás. Tudom, hogy ez nagyon közönségesen hangzik, de az összetartásnak kell, hogy legyen egy irányultsága is. A barátságról például, olvasom, hogy általában rövid ideig tart, ha a barátok nem irányulnak közösen valami felé” – fejtette ki az búcsú szónoka.

„Mi ma itt vagyunk, hogy közösen hallgassunk a Szűzanyára és az Ő Fiára.

A megyéspüspök szerint az összetartás legszebb ajándékát akarjuk átadni az utánunk következő nemzedékeknek. Szerinte a múlton nem keseregni kell, a múltból tanulni kell. „Ebben van szükségünk, hogy összetartsunk, együtt dolgozzunk. Mit érdekelne minket egy olyan focicsapat, ahol mindenkinek veretesen igaza van, de széthúznak, nem tudnak együtt dolgozni, egymásra figyelve játszani és mindig kikapnak?” – példálózott.

Hozzátette: nem elég, hogy igazunk van, alázattal kell tudnunk elfogadni azt, hogy az igazság egy része a másikban is jelen van. Kell tudnunk azt megbecsülni és kell tudnunk segíteni egymást.

– nyomatékosított a szónok.

Az idős ember többnyire visszafelé néz, hiszen egy leélt élet van mögötte. A fiatal inkább előre. Mennyire szeretném, ha fiatalos lelkesedéssel tudnánk előre tekinteni, ha Istentől kapott reménységgel tudnánk nekifeszülni a jövőnek, úgy, ahogy a Szentatya mondta: együtt fonjuk, együtt szőjük a jövő szálait! Ez az »együtt« jelent minden jóakaratú embert, legyen az másként gondolkodó, más felekezetű, vagy más népnek a tagja – fogalmazott bizakodóan a csíksomlyói pünkösdi búcsú meghívottja.

Az úzvölgyi konfliktusra utalva a püspök elmondta: nem két nép áll szemben egymással. Szerinte meggondolatlan, vagy rossz szándékú intézkedésre felül egy mindenre fogható csoport, mivel felkorbácsolták az indulatokat.

– emelte ki.

Az a lélek, amelyben a Szentlélek lakik, örömmel van tele, az öröm a Szentlélek egyik gyümölcse. Kérjük minden nap a Szentlelket, hogy meg tudjuk tenni a mi részünket, azt, amit Jézus tőlünk kért: »szeressétek egymást, úgy, amint én szerettelek titeket«! Hogy ezt mások hogyan fogadják, mi lesz a válaszuk, az már nem a mi dolgunk. Jézus a halálig szeretett. Erre a szeretetre a válasz szava az Atyánál van. Mindezt neki, Istennek, és Istenért tesszük. Őt pedig, nagylelkűségben nem lehet felülmúlni” – emelte ki a pünkösd lényegét a püspök.

– hagyta útravalóul a csíksomlyói zarándokoknak.