Mihály András papnövendék 2012 óta tanul Rómában
Fotó: Facebook/Lövétei Plébánia
A Kisboldogasszony-plébániatemplomban vasárnap a déli tizenkét órakor kezdődő szentmisén Jakubinyi György érsek pappá szenteli a lövétei Mihály András diakónust, aki Rómában végzi tanulmányait. A felszentelendő eme meghatározó életesemény előtt exkluzív interjút adott.
2017. július 01., 08:522017. július 01., 08:52
2017. július 01., 09:012017. július 01., 09:01
Bár az évszázadok során a lövétei Kisboldogasszony Egyházközség számos papot adott a főegyházmegyének, plébániatemplomukban eddig még nem került sor papszentelésre. Napjainkban négy lövétei születésű lelkipásztor szolgál a különböző egyházközségekben avagy szerzetesrendben. Az ötödik Mihály András lesz. A papszentelésre készülve a lövéteiek érzik,
A szertartást a templomkertben óriáskivetítőn láthatják mindazok, akik nem férnek be a liturgikus térbe.
A Gyulafehérvári Főegyházmegye papnövendéke 2012 óta az Örök Városban végzi tanulmányait. Tavaly, a tanév kezdetén, október 10-én a római Szent Ignác-templom adott helyet a Pápai Német-Magyar Kollégium hallgatóinak a pap- és diakónusszentelési ünnepének. Stephan Ackermann trieri megyéspüspök, a kollégium egykori növendéke öt papot és öt diakónust szentelt, köztük Mihály András lövétei származású gyulafehérvári egyházmegyés kispapot. Erre az ünnepen szülőfalujából szép számmal zarándokoltak el: negyvenkilencen autóbusszal és kilencen repülővel érkeztek. Másnap a Szent Péter-bazilika magyar kápolnájában a szintén lövétei származású Fazakas Zoltán Márton csornai apát hálaadó ünnepi szentmisét mutatott be az újonnan szentelt diakónusért.
– Lövétén születtem és nevelkedtem, egy nagy katolikus egyházközségben, ahol fontosak a népi és a vallásos hagyományok. Ezek a hagyományok számomra nagyon élő és konkrét módon mutatkoztak meg, hiszen a családban természetes volt, hogy vallásos módon élünk. A szüleim mindig a tisztességre, a becsületes munkára és az egyenes életre neveltek.
ezért fontos feladatnak látom papként a családnak, mint legfontosabb közösségnek a védelmét és támogatását. Elmondhatom, hogy szülőfalumban olyan közösségben nőttem fel, amely nagyon összetartó és megtartó. Azt hiszem, hogy hivatásom is valahol abban gyökerezik, hogy nagyon sokan voltak, akik szeretetükkel és bizalmukkal kísértek engem. Szüleim mellett ott volt a rokonság és a barátok, akiknek nagyon sokat köszönhetek. A barátságok, melyek az iskolai évek alatt köttettek, máig megmaradtak, és megtartó erejük van.
– Az általános iskolát szülőfalumban végeztem, majd a középiskolát a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban. Nagyon jó tanáraim voltak, akik nem csak az oktatásra, a tananyag átadására fektették a hangsúlyt, hanem a nevelésre is. Középiskolás éveim alatt nagyon megfogott a tanárok őszinte vallásossága: bár többféle felekezethez tartoztak, mindnyájan részt vettek a közös szentmisén, és az órák előtt is együtt imádkoztunk. Nagy benyomást tett rám az iskola lelki vezetőjének, Simó Gáspár atyának a határozott jelleme.
– Már elég korán, az általános iskola hatodik vagy hetedik osztályában felmerült bennem a gondolat, hogy papi pályát válasszak. Először elvetettem a gondolatot, mert sok más dolog is érdekelt. De idővel egyre inkább erősödött bennem az érdeklődés a papság iránt, mondhatnám, hogy Isten egyre inkább hívogatott az Ő szolgálatára. Korábban is sokat ministráltam, jól éreztem magam a templomban. Szerettem a hittant is, megfogott a teológiai igazságok tanulmányozása, és szerettem volna a saját hitemet és lelki életemet elmélyíteni.
Diakónussá szentelése után, családja körében
Fotó: Facebook/Lövétei Plébánia
Gyermekként Gáspár-Györgydeák Lajos atya vezetett közelebb az Egyházhoz, és bátorított engem a ministrálásra. Középiskolás éveimtől László István plébános úr került Lövétére, akitől nagyon sokat tanulhattam az igazi alázatról és szolgálatkészségről. A középiskola idején a papság gondolata továbbra is foglalkoztatott, bár még nem határoztam el magam teljesen. Az első konkrét lépés a papság felé a felvételi volt a gyulafehérvári szemináriumba, ahol aztán három tartalmas évet töltöttem el. Ezekben az években egyre jobban megismerhettem a papság lényegét, és elmélyíthettem az Istennel való kapcsolatomat. Váratlanul ért, hogy három év után Rómában kell folytassam a tanulmányaimat; nagy kihívásnak tűnt, hiszen egy teljesen új környezetben, idegen nyelven kellett boldogulnom. Természetesen elfogadtam a felkérést, hiszen nagy lehetőséget láttam benne, és így kerültem a római Germanicum et Hungaricum Kollégiumba.
– A kezdeti nyelvi nehézségek ellenére nagyon hamar beilleszkedtem és megszerettem az új környezetet. A Kollégiumban sokféle nemzet képviselteti magát, hiszen Európa több országából vannak jelen kispapok és papok. Ezáltal jó lehetőségem volt megismerni az Egyház sokszínűségét és a kulturális különbségeket. Emellett az egyetemen is számos diákkal ismerkedhettem meg, akik a világ különböző pontjáról érkeztek, hogy az Egyház szívében végezzék teológiai tanulmányaikat. A sokféleség megtapasztalása segített abban, hogy jobban tudatosítsam a saját értékeimet, és tisztelettel és nyitottsággal forduljak mások felé.
– Pasztorális gyakorlati évem alatt egy félévet töltöttem a szászrégeni plébánián és egyet a gyimesbükki egyházközségben. Két nagyon különböző közösség életében vehettem részt, és mindkét helyen jó tapasztalatokat szereztem a lelkipásztorkodás különböző területeiről. Sok szép élményben volt részem, amelyek megerősítettek hivatásomban, ugyanakkor láthattam a lelkipásztori munka nehézségeit, kihívásait is. Összességében a gyakorlati év megerősítette bennem a meggyőződést, hogy érdemes és jó papnak lenni, érdemes a nehézségeket is vállalni, hogy az embereket egy kissé közelebb vezessem Istenhez. A lelkipásztorkodásnak sok színtere van, amelyeket a gyakorlati év során is megtapasztalhattam. Mindenikben van nagyon sok szépség, nem tudnék csak egyet kiválasztani. Alapvetően nyitott vagyok mindenre, és éppen az a lelkipásztorkodásnak a szépsége, hogy nagyon sokszínű. Szívesen foglalkozom fiatalokkal és gyermekekkel, de az idősek látogatása is nagy élményt szerzett nekem a gyakorlati év során. Ugyanakkor fontosnak tartom a családok pasztorációját is, hiszen a család az alapja minden közösségnek.
– Az első Lövétén sorra kerülő felszentelésem egy nagyon jó alkalom arra, hogy azok is részt vegyenek, akik nem tudnak elmenni Gyulafehérvárra az évenkénti papszentelésekre. Természetesen a főpásztor látogatása önmagában nagy ünnep a közösség számára.
Természetesnek tartom, hogy a közösség, ahonnan származom, részt vesz a papszentelésemen, és ez akkor tud teljesen megvalósulni, ha otthon szentelnek. És ezzel valamiképpen a köszönetemet is ki tudom fejezni a közösség iránt, amely végig támogatott.
– A 27. zsoltár első verse lesz a papi jelmondatom: Az Úr az én világosságom és üdvösségem. Ez a mondat, és tulajdonképpen az egész zsoltár egyfajta személyes hitvallás, amellyel kifejezem az Istenbe vetett bizalmamat. Úgy tapasztaltam meg Istent, mint aki folyamatosan vezet engem, és mutatja számomra az utat akkor is, amikor sötétben járok. Isten az számomra, akiben minden körülmények között bízhatok, és ha rá hagyatkozom, nem kell félnem semmitől, mert Ő megoltalmaz.
– A papszentelés után még két év tanulás vár rám a római Szent Anzelm bencés egyetemen, ahol liturgikát, azaz a szentmisével és más szertartásokkal kapcsolatos dolgokat fogok tanulni. Azután pedig majd itthon az egyházmegyében fogok tevékenykedni.
A római Pápai Német-Magyar Kollégium a világ legrégebbi szemináriumai közé tartozik. 1552-ben Szent Ignác alapította a Collegium Germanicumot, ami 1580-ban egyesült a Collegium Hungaricummal. A kollégium anyanyelve a német, az előadások nyelve pedig az olasz. A növendékek hagyományosan az egykori Német Birodalom és Magyar Királyság területéről érkeznek.
Neves történészek osztották meg kutatásaik eredményeit a Gyergyószentmiklóson kedden megrendezett történészkonferencián. A dualizmus kora, a nagy háború és az azt követő évek személyiségeiről és eseményeiről adtak új ismereteket a hallgatóknak.
Kovászna megyében véradási kampányok keretében gyűjtik a vért, amire növekvő kereslet van, Hargita megyében időnként bizonyos vércsoportú donorokat várnak.
Egyelőre a helyén marad a székely zászló Makfalván, annak ellenére, hogy a Maros Megyei Törvényszék, helyt adva Ciprian Dobre volt Maros megyei prefektus keresetének, elrendelte eltávolítását. Az alapfokú döntés ellen ugyanis fellebbezni fognak.
Hargita megye román többségű városában, Maroshévízen mindössze három képviselője van az RMDSZ-nek a 17 tagú képviselő-testületben, mégis sikerült alpolgármestert állítaniuk a tisztséget az elmúlt négy évben is betöltő Bodor Attila személyében.
Egy héten át ad ismét otthont Székelyudvarhely a 22. alkalommal megszervezett Kamarazene Fesztiválnak november 10-17. között. A többnapos rendezvényen számos ismert zenész koncertjén vehetünk részt.
A vasárnap Gernyeszegen bekövetkezett frontális ütközés során meghalt Fegyverneky-házaspár két kiskamasz lányának szervez gyűjtést a család és a közösség. Aki segítene anyagilag, bankszámlára utalhatja a támogatást.
Kiskorú ellen elkövetett nemi erőszak miatt kell felelnie egy 26 éves Brassó megyei férfinak – még akkor is, ha a 12 éves lány beleegyezett a szexuális kapcsolatba.
Összesen 22 ezer munkásra lesz szükség az Erdélyt Moldvával összekötő A8-as autópálya Sóvárad és a Neamţ megyei Pipirig közötti 116 kilométer hosszú hegyvidéki szakaszának megépítéséhez.
Tízéves a Voces Női Kar – a jubileumi évforduló apropóján november 6-án, szerdán a népszerű sepsiszentgyörgyi alakulat rendkívüli koncertet ad a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében. Ez alkalomból új videóklipjüket is bemutatják.
Varázs-ló témában zajlott az idei, immáron 32. alkalommal megrendezett Incitato alkotótábor. Az itt készült munkákból tető alá hozott kiállítást november 5-én, kedden 17 órától a kovásznai Kádár László Képtárban is bemutatják.
szóljon hozzá!