Nyelvhalál Moldvában?

Az előadássorozat idén is folytatódik a Városháza dísztermében

Az RMDSZ Csíkszeredai Városi Szervezete és Csíkszereda Polgármesteri Hivatala közös szervezésében idén is folytatódik a 2006 novemberében elindított előadássorozat. Veress Dávid, az előadássorozat megálmodója köszöntötte az idei év első előadásán megjelent nagy számú érdeklődőt, majd felkérte a meghívott előadót, hogy beszéljen a moldvai magyarok nyelvhasználatáról, jelenlegi helyzetéről,és a nyelvi gondokról. Bartis Ferenc szavaival élve emlékeztetett: percig sem szabad elfelejtenünk, hogy „Anyanyelvünk létünk vére”.

Dr. Tánczos Vilmos néprajzkutató Csíkszentkirály szülötte, jelenleg a kolozsvári BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének előadótanára. Középiskoláit a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban végezte, egyetemi diplomáját a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar–orosz szakán szerezte. Doktori disszertációját 1999-ben a moldvai csángókkal kapcsolatosan írta. 1990-ben a csíkszeredai Tanítók Háza igazgatójának nevezték ki, 1992-től a kolozsvári BBTE Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékén tanársegéd, 1997-től adjunktus, tíz éve pedig előadótanár. Fő kutatási területe a népi vallásosság, mindenekelőtt a moldvai csángók szakrális kultúrájának vizsgálata.

A Moldvában élő katolikusokat csángó néven tartja számon a tudomány és a köztudat. A moldvai csángók az utóbbi évszázadokban folyamatos elrománosodásnak, illetve elrománosításnak voltak kitéve. Az asszimilációs folyamatok eredményeként ma már a moldvai katolikusok többsége egyáltalán nem ismeri ősei anyanyelvét, és magát románnak tartja – ismertette a szomorú tényt az előadó.

Az 1992-es hivatalos népszámláláskor a magyarok aránya az összlakosságon belül 0,08 százalék volt!

Míg 1859-ben Bákó megye katolikus lakosságának 86,6 százaléka és Roman megye katolikus lakosságának 94,6 százaléka még magyarnak vallotta magát, addig a huszadik századi hivatalos román népszámlálások szerint a moldvai katolikusok mind anyanyelvüket, mind nemzetiségüket tekintve 1992-re teljes mértékben románná váltak.

Az előadó kivetítette a huszadik századi népszámlálási adatokat. Ebből kiderült, hogy 1930-ban mintegy 110 000 volt a katolikusok száma, ami a moldvai összlakosság 4,5 százaléka, ebből kevesebben mint 24 ezren vallották magukat magyarnak. Így a magyarok aránya az 1930-as népszámláláskor a moldvai összlakosságon belül 1 százalék volt – ismertette az előadó. Ezt követően felhívta a figyelmet az 1992-es népszámlálási adatokra. A katolikusok száma meghaladta a 240 000 főt, így az összlakosságon belül az arány 5,9 százalékra emelkedett. Viszont ebből mindössze 3098 személy vallotta magát magyarnak, így a magyarok aránya az összlakosságon belül 0,08 (!) százalék.

A hallgatóság megrendült figyelemmel követte az előadást

Előadásában többször hangsúlyozta, hogy a hivatalos népszámlálásokra hivatkozva a román oldal azt állítja, hogy az asszimilációs folyamatok végleg lezárultak, hisz a moldvai katolikus (csángó) magyarok aránya az országrész összlakosságán belül teljesen jelentéktelenné vált. Napjainkban a városlakókkal együtt számuk megközelíthetőleg 1800 fő lehet, azaz 0,04 százalék – ismertette az előadó a hivatalos tényállást.

„A moldvai csángók nemzeti identitását illetően számszerűsíthető becslésekbe nem bocsátkozhatunk. Az a bizonytalan, konfúz és ellentmondásos tudati állapot, amiben ma a moldvai csángóság él, nem fejezhető ki a számok nyelvén, a jelenség tényleges megragadása talán egyedi esetelemzések révén volna lehetséges. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy a XX. századi hivatalos népszámlálások nemzetiségi adatai, melyek 1992-re ugyancsak a nulla változathoz jutottak, voltaképpen semmit sem mondanak erről az állapotról” – vallja dr. Tánczos Vilmos.

Saját kutatásaira hivatkozva dr. Tánczos Vilmos a Moldvában élő, magyarul is beszélő csángók számát ma mintegy 62 ezerre becsüli. Ez a moldvai katolikusoknak csak mintegy egynegyedét (25,8 százalékát) jelenti. Ez a szám mégis jelzi azt, hogy a moldvai csángóság egésze még nem veszítette el teljes mértékben anyanyelvét, mint ahogyan ez a legutóbbi román népszámlálásból (1992) kitűnik.