Nevelni az ősi tudományág által: vezetőváltás után is változatlan az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület célja

Járdacsillagászat több helyszínen

Legutóbbi, áprilisi ülésükön szavaztak a staféta átadásáról, így már egy hónapja Makó Zoltán látja el az elnöki teendőket, de Lőrincz Barnabás is aktív tagja maradt az önkéntes alapon működő egyesületnek, amelyet megalakulása óta vezetett. Az építészmérnök évek óta Bukarestben dolgozik, tavaly óta folyamatosan a fővárosban kell lennie, ezért nem tudott elegendő időt szakítani az egyesületre.

Azóta minden évben a csillagászati tábor a legfontosabb tevékenységünk, de a járdacsillagászat is nagyon népszerű, utóbbit több városban is megszerveztük már, például Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Temesváron, Aradon és Nagyszalontán. A tagjaink ugyanis nem mind csíkszeredaiak, hanem több városban is vannak kisebb csoportok, így lefedjük teljes Székelyföldet. Mivel ilyen nagyok a távolságok, nem tudunk havonta találkozni, de a saját városában mindenki szervez kisebb eseményeket, és közben törekedünk arra, hogy alkalmanként a teljes tagságot is összehívjuk.

– magyarázta Makó.

Az átlagembert is érdekli

Lőrincz Barnabás kitért arra is:

„A létesítmény szerkezetileg már elkészült a Sapientia egyetem legfelsőbb szintjén, a terem tehát adott, a beüzemeléséhez azonban több elem is hiányzik. A legnagyobb kiadást a kupola beszerzése jelenti, ezt pályázati úton próbáljuk beszerezni, hiszen ez a kulcspontja annak, hogy sikerüljön elindítani” – húzta alá az egyesület korábbi elnöke. Makó Zoltán hozzátette, a vezetőségváltás után sem céljuk az, hogy tagtoborzásba fogjanak, sokkal inkább

„Utóbbi ugyanis egy nagyon lényeges dolog, valamikor az égbolt volt az emberiség közös nyelve. Az írás ismerete előtt még a találkozók időpontját sem tudták volna betartani csillagászati ismeret nélkül. Az is érdekes, hogy azon személyek mellett, akik intenzívebben foglalkoznak a csillagászattal, az átlagembert is érdekli ez a téma. Amikor felnéznek az égre, sokakban felvetődik a kérdés, hogy mit is jelent az emberiség a világmindenségben, vannak-e társaink, vagy hogyan működik a naprendszer” – emelte ki.

„Megtanulnak tájékozódni, a teleszkóp és a távcsövek használata által műszaki ismeretekre tesznek szert, és betekintést nyernek a fizikába is, amely sok más tudományág alapja. Ha ezeket a gyerekek legalább alapszinten elsajátítják, azt jelenti, hogy nincsenek elveszve, és válogatni tudnak majd az őket körülvevő hatalmas információhalmazból” – sorolta Lőrincz. Makó Zoltán hozzáfűzte,

„A Föld egy kétdimenziós felület, de ahhoz, hogy vissza tudjunk magunkra tekinteni, ki kell nézzünk ebből a kétdimenziós térből. Az egyetlen tudományterület, amely a harmadik dimenzióba irányít, az a csillagászat. Ez a gyerekeket nagyon megfogja, több előadáson is láttam, hogy felcsillan a szemük, amikor valami érdekes csillagászati jelenségről beszélünk.

Az ember a mai világban azt érzi, hogy mindennek mi vagyunk az urai, és azt csinálhatunk, amit akarunk. Arról szólnak a napjaink, hogy minél többet hajtsunk, minél több pénzt keressünk, hiszen a gazdaság irányítja a világot. Aztán, ha egy pillanatra megállunk, és az említett távcsöves megfigyelés alkalmával elgondolkodunk azon, hogy milyen kicsik is vagyunk az univerzumban, az nagyon érdekes belső hatásokat indít el. Szerintem csillagászati ismeretekkel sokkal emberségesebb tud lenni az élet” – húzta alá Makó Zoltán.