– Egyre többen nem csak lovagolni járnak, hanem saját lovat is tartanak.

– Fontos két kategóriát említeni: vannak a hobbilovasok, akik azért ülnek lóra, mert szeretik azt az érzést, amit csak a lovaglás adhat; terepre járnak, ezt örömlovaglásnak nevezem. És vannak azok, akik teljesítményorientáltak, versenyekre készülnek és járnak. Más ló talál az egyikhez, és megint más a másik kategóriához.

– Vegyük akkor előbb az örömlovaglást. Arra milyen ló alkalmas?

– Hobbiló esetében nem kell feltétlenül fajtában gondolkodni, egy helyi származású keverék is megteszi. Előny, ha nem egy vastag, rönkhúzásra való példány. Ha van benne egy kis gidrán, furioso, vagy nóniusz, arab vagy shagya arab, az jó, de ne legyen tisztavérű. A legfontosabb, hogy a ló fizikailag ép és fejben alkalmas, vagyis nyugodt legyen: együttműködő, nem ijedős, rohanós, agresszív – tehát rendelkezzen azokkal az alapfeltételekkel, amelyek a biztonságos képzéshez, lovagláshoz elengedhetetlenek. Sokat hallunk arról, hogy statisztikailag a lovas balesetek a leggyakoribbak, de azt talán már kevesebben tudják, hogy a lovas balesetek túlnyomó többsége nem lovaglás közben történik. A ló ösztönlény, menekülő állat, ennek köszönheti fennmaradását, eszerint kell vele bánni. Visszatérve, hobbilónak tehát mindenképp stabil idegrendszerűt válasszunk. Mindenképpen kérjük egy szakértő véleményét, állatorvossal is vizsgáltassuk meg a vásár előtt, tudjunk meg mindent az előéletéről, felmenőiről. Másfelől: sose vegyünk lovat anélkül, hogy kipróbálnánk. Sajnos sokan melléfognak, a szülő vesz valahonnan egy lovat, mert jól néz ki és olcsó, aztán a gyermeke nem tud értekezni az állattal, konfliktusok alakulnak ki köztük. Ekkor jön az, hogy „ez a ló bolond, gonosz”. Nem az. Mindig az ember téved. A ló nem ember: csalni, lopni, hazudni képtelen, egyenes jellem. A ménesvezért keresi bennünk, és ha nem tudunk azok lenni, a fejünkre nő. Egy több mázsás állattal szemben nem nyerhetünk erőből. Ezért kell ésszel és szakvélemények alapján választani, majd foglalkozni vele. Optimális eset, ha olyan lovat vásárolunk, amelyen hosszabb ideig lovagoltunk már, ismerjük egymást és megvan köztünk az összhang.

– Hol kezdődik egy ilyen, örömlovaglásra alkalmas ló ára?

– Nyers, vagyis be nem lovagolt, képzetlen lovat ezer euró körül lehet venni. Ha egy olyan hobbilóról beszélünk, amelyik elfogadja az embert, a nyerget, amelyik egyedül is, csapatban is konfliktusmentesen elmegy, nem ijed meg, és nem rohan el a lovasával, nem akarja ledobni, és a tetejében még fiatal is, tehát 4-5 éves, az olyan kétezer eurónál kezdődik. Erre a szintre eljuttatni egy jó idegzetű lovat több hónapos, napi szintű munka eredménye, ennek pedig ára van. Véssük észbe: a lóra adott körülmények között rá kell bíznod az életedet, ez így volt régen is, így van ma is. Igaz, a gyerekeknél a küllem fontos szempont, de igyekszem mindenkivel beláttatni, hogy az igényeinek megfelelő lovat kell találnia magának, hogy „működjön a kémia” köztük, mert ez a legfontosabb azon túl, hogy egészséges legyen a ló.

– Megvettük a lovat. Azt tartani is kell valahol, foglalkozni vele. Mennyi időbe, pénzbe kerül ez?

– Megvenni a legkönnyebb. A tartás az, ami húzósabb. A lónak meg kell adni, ami jár neki, többet esetleg lehet, kevesebbet semmiképp. Értem ezt az ellátására és a mozgatására. A ló nem bicikli, hogy nekitámasztom a garázsfalnak, aztán amikor kell, előveszem. Ez mindennapos foglalkozást, munkát jelent, ezért érdemes olyan helyen tartani, ahol ez meg is történik. Az se működik, hogy van egy kis hátsó kertem, ott jól ellesz. Nem lesz jól el. A ló ménesben gondolkodik, nem szeret egyedül lenni, és ha nem foglalkozunk vele minden nap, vagy hetente legalább 2-3 alkalommal, teljesen összezavarodhat. Ha bértartásban van, ez a program akkor is érvényes. Következetesség, felelősség, ez kell a lótartáshoz, és ezt a szülőknek kell megérteniük elsősorban, akik gyermeküknek lovat vásárolnak. Hogy az anyagiakról is beszéljek, egy ló bértartása jelenleg havonta 800-1000 lej körül van a környéken. Ebben benne van a széna, abrak, víz, tehát az alapszükségleteinek ellátása. Ha otthon tartjuk, akkor sem kerül sokkal kevesebbe. Ezen felül vannak a kötelező periodikus vérvételek és oltások, a féreghajtás, a patkolás vagy körmölés, ami havi bontásban még további 100-150 lej. És akkor még nem számoltunk a speciális tápokkal, esetleges állatorvosi beavatkozásokkal, kezelésekkel – ez utóbbiak igencsak zsebbe nyúlós történetek.

– Hogyan változik ez versenylovak esetében?

– A tartásuk szempontjából nincs változás, de egy képzett, ügyességi vagy díjugrató versenyre felkészített ló ára ötezer eurónál kezdődik. Itt számtalan járulékos költség is van. Heti négy-öt alkalommal edzeni kell, tehát edzőt kell fizetni. További költség a ló szállítása, boksz bérlése a lónak, szállás a lovasnak. Ugyanakkor vannak nevezési díjak is, és ha figyelembe vesszük, hogy egy versenyszezonban minden hétvégén vannak rendezvények, az említett havi összeg akár triplázódhat is.

– Soha vissza nem térülő befektetés, legalábbis anyagilag.

– Így igaz. De az élmény nem fejezhető ki pénzben. Sajnos az érettségi vízválasztó, ilyenkor a többség abbahagyja. De azt is látom, hogy a lóval való foglalkozásnak köszönhetően céltudatos, kötelességtudó, alázatos, önálló, nagy fizikai és lelki teherbírású fiatalok kerülnek ki a társadalomba tőlem és a többi lovasudvarból vagy lovardából az ott eltöltött évek után. Ezek megfizethetetlen értékek, és ezt mind a lovaknak köszönhetjük.