Nem fognak a gyerekek mobilozni, amennyiben élet van az iskolákban

– emelte ki az igazgató, majd hozzátette: ha még a modernitást és a korszerűséget is az alkotóelemek mellé tesszük, akkor lehet belőle 21. századi oktatás.

Az innovatív fejlesztések küszöbén állunk

Az előadás során betekintést nyertünk abba a gondolkodásmódba, amely ma jellemzi a pedagógusok tanítási módszerét szerte a világon, Ferencz-Salamon személyes tapasztalatai alapján. Az igazgató szerint mi, Székelyföldön az innovatív fejlesztések küszöbén állunk, amikor már egyes osztálytermekben a digitális tanítást segítő eszközök jelen vannak, amikor a pedagógusok a teret már tanítási eszközként is alkalmazzák. Régen ezek az oktatási terek olyan fajta oktatási módszerrel jártak, amikor a tanítás statikus volt és nem mozgalmas, kötött, indusztriálisan beállított, padba leültetett.

– fogalmazott. Az igazgató saját diákéveire emlékezett vissza, amikor előfordult olyan eset is, hogy hárman ültek egy kettős padban, az osztályokban pedig sokszor negyvenkét diák volt. Mégis voltak kiemelkedő pedagógusok, akik a huszadik századi pedagógia mellett tudtak másként gondolkodni, akik ki tudtak törni egy kemény, kommunista diktatúra által behatárolt világból, és be tudtak vezetni új gyerekközpontú tanítási módszereket.

Kitalálták, hogyan lehet betölteni a tereket

Tapasztalata szerint az oktatás színtere hosszú ideig szegényes berendezésekből, csupasz falakból állt, hiányzott belőlük a „pedagógiai hozzáadott érték”, ami bútorokban és módszerekben testesült meg. Ferencz-Salamon Alpár felismerte,

„Különböző módszereket találtunk ki szünetekben, hogy a gyermekek figyelmét is lekössük, és hogy akkor a már megjelenő mobiltelefonozás jelenségét egy kicsit fogjuk vissza. A dísztermet betöltöttük szünetekben, jégkorong és floorball szünetbajnokságokat szerveztünk. Közösséget próbáltunk szervezni, azért, hogy a tereket is töltsük be az osztályokon túl. Így nagymértékben a terek okosan és hasznosan való betöltése is meg tudott valósulni” – osztotta meg saját pedagógia módszerét a terek kihasználásával az igazgató. Mint mondta, babzsákokkal és használt bútorokkal rendezték be a kihasználatlan tereket a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában, az osztálytermeket csoportmunkára rendezték át, és a lépcső alatti raktárban rádióstúdiót alakítottak ki.

A külföldi módszerek ellesése

„Utaztunk, próbáltunk kifele tekinteni a világba. Finnországban láttunk először könnyen mozgatható moduláris bútorzatot 2018-ban, digitális kijelzőt” – osztotta meg tapasztalatait. Ezekben a terekben a digitális tábla egy oktatást segítő eszköz volt, nem digitalizálása a teremnek és a térnek, az oktatási folyamatnak, hanem egy olyan eszköz, ami segíti a pedagógus munkáját. Finnországban a kihasználatlan sarkakat az osztálytermekben berendezték pihenőhelynek, vagy éppen tematikusan játszó- vagy alkotótérnek.

„Először Finnországban láttam azt, hogy a terem berendezése az pedagógiai eszköz.”

A csíkszeredai pedagógus Londonba is ellátogatott, ahol hasonlókat tapasztalt, mint Finnországban: a csoportokra osztott tanítási módszert, a moduláris időszakot, törésálló táblagépeket, digitális táblákat, a folyosón nyitott könyvespolcokat.

A 21. századi oktatás

A pedagógus szerint változtatnunk kell az oktatási stratégiáinkon, módszereinken. Ehhez fontos megértenie a pedagógusoknak, hogy az oktatási tér is egy eszköz, amit tanítási módszerként alkalmazni kell a 21. században, ezért elengedhetetlen, hogy moduláris bútorzataink legyenek. A pedagógus szerint maga a bútor koncepciója közvetíti a pedagógiát.

– emelte ki. A 21. századi oktatás mindemellett – szerinte – úgynevezett klip, vagyis fordított: a tartalmat előzetesen kellene megnézze a gyerek, az elmélyítés, az elemzés kellene az iskolában zajlódjon. Ekkor van interakció a tanár, a pedagógus és a diák között.

Ferencz-Salamon Alpár szerint tanterem helyett tanulási tér kell megjelenjen, könyvtár helyett tudástér kell legyen minden oktatási intézményben, előterek helyett közösségi terek kell kialakuljanak, bútor helyett oktatási eszközre van szükség. „Nem fognak a gyerekek mobilozni, amennyiben élet van az iskolákban, nemcsak tanórán, nemcsak tanóra után, hanem a szünetekben is. Ezt láttuk az angliai iskolákban és a finnországi iskolákban is” – fogalmazott a csíkszeredai tanár.