Nem értem azokat, akik még mindig hazafelé tartanak

Én azonnal hívtam a főnökömet, hogy segítsen ide költöztetni a kolléganőmet az apartmanba, ahol én, illetve a román kolléganőm lakunk. Azonnal jött is és beköltöztettük Giuliát, így most már hárman vagyunk a lakásban. Az új lakótársunk eredeti, albán neve Gentidzhana, de mi Giuliának szólítjuk, ahogy itt Olaszországban nevezik.

Mindenkinek könnyebb lesz így ezt a nehéz időszakot átvészelni, ő sem érzi magát egyedül, és az albérlet fenntartási költsége is három fele oszlik így.

Én úgy gondolom, ha ebben a helyzetben nem fogunk össze és nem segítsünk egymást, akkor mikor?

Giulia 27 éve él Olaszországban, Rómában van egy lakása, két éve dolgozik a bárban, ami nekem is a munkahelyem volt, és itt, a közelben volt egy kis albérlete. Szerinte nyár közepén lesz talán vége lesz a karanténnek. Azt is beszéltük, hogy

a tiltásokat valószínűleg nem egyszerre fogják feloldani egész Olaszországban, és nem is egyszerre fognak kinyitni a boltok, éttermek, illetve szórakozóhelyek, sőt mi több, talán a szórakozóhelyek lesznek az utolsók amelyek kinyitását engedélyezik.

Amikor vége lesz és nem lesz már karantén, még nem futamodok meg, megvárom, hogy mi lesz a lehetőségem, dolgozhatok-e továbbra is itt. Ha nem, akkor fogok tovább menni szerencsét próbálni.

A jövőm nagyon attól függ, hogy mikor lesz vége a karanténnak, mert ha több hónapig elhúzódik, mindenki feléli a spórolt pénzét. Főként, a többgyerekes családok. Ilyen esetben az utolsó dolog lesz, hogy bárki elmenjen szórakozni, és ez normális is.

Arról még mindig nem tudunk semmit, hogy mikor jutunk legközelebb pénzhez, és hogy ez mennyi lesz.

Szomszédaimnál azt beszélik, hogy az alapfizetésének 70 százalékát kapja meg mindenki, aki a járvány miatt nem dolgozhat, de hivatalos, bejelentett munkaviszonya van. Hogy mikor? Lehet, hogy majd később, utólag. Igyekszem csak a jóra gondolni és egyelőre nincsenek anyagi gondjaim, sokat segítene azonban, ha közölnék velünk, hogy mikor számíthatunk bármi juttatásra.

Mégsem értem azokat, akik hazamentek és még most is sokan mennek hazafelé: otthon sem lesz munkájuk, hiszen ott is ilyen teljes karantén jön, mint ami itt is van.

Támogatásra sem számíthatnak ott, hiszen külföldön van a munkahelyük.

Azzal, hogy hazautaznak, a családjukat is veszélybe sodorják.

Úgy gondolom, a legtöbben, akik hazamentek, olyanok, akik itt kint is csak feketén dolgoztak, vagy esetleg bűnözésből éltek, koldulásból, betörésből, ami most nem lehetséges, mert mindenki a lakásában van. Akinek bejelentett, hivatalos munkahelye van, legtöbben továbbra is kint vagyunk.

Követem azt is, ami Magyarországon zajlik, és azt látom, hogy Orbán Viktor miniszterelnök jól döntött, az első megbetegedésekhez viszonyítva nagyon hamar bevezette a kijárási korlátozást. Így kell. Nincs más lehetőség. Giulia is tartja a kapcsolatot az Albániában élő rokonaival: ott 220 vírusos fertőzött van, 11 halott eddig.

Albániában teljes kijárási tilalom van, senki nem mehet ki az utcára. Nagyon nagy a szigor. Ha valaki mégis megpróbálkozik kimenni, azonnal visszazavarják a lakásba.

Az albán kormány megadott nyilvánosan egy telefonszámot, és ha valakinek szüksége van élelemre, hívja és az adott címre rendőrök vagy katonák viszik ki.

(folytatjuk)

Katona Era, Olaszország