Nem egy világmegváltó folytatás, viszont elképesztően látványos lett a második Avatar-film

Egy dolgot nem lehet elvitatni James Camerontól, mégpedig azt, hogy piszkosul ért a látványfilmek készítéséhez. A filmszakmában ő egy olyan megbízható iparos, aki tudja, hogy mitől működik egy blockbuster, és bár szinte mindent a látványnak rendel alá, mégis tény, hogy

(Mindkettő kapott második moziforgalmazási lehetőséget is, ezért a bevételeik az elmúlt évben is növekedtek.)

Ahogy mondani szokták, a jó munkához idő kell, így Cameron nem az a rendező, aki futószalagon gyártaná a blockbustereket, főleg nem az elmúlt évtizedben, ugyanis a minden idők legtöbb bevételét hozó, 2009-ben megjelent Avatar óta

13 évvel ezelőtt az Avatar volt az a blockbuster, ami megmutatta, hogy milyen lehetőségek rejlenek a 3D-s mozis technológiában, emiatt nyilvánvaló volt, hogy a rendező és a stúdió sem adhatja már ennél alább a szintet, ha folytatásokban gondolkodik.

A blockbuster-pápa már a 90-es években elkészítette volna a Pandora-bolygón játszódó szerelemprojektjét a három méter magas na'vi-k és az emberek harcáról, ami egyébként egy elcsépelt innen-onnan nyúlt történetben mutatta be, hogy

Ez a film került tehát mozikba 2009-ben, és nem is a története miatt, hanem az elképesztő látványvilág, a nagybetűs moziélmény miatt volt emlékezetes, hiszen nagyvásznon, 3D-ben látva Pandora, az utolsó képkockáig megtervezett és kidolgozott, lélegzetelállító világát tényleg nem volt mindennapi élmény. Ugyanakkor megadta azt az illúziót is a néző számára, hogy ő is ott van ezen a gyönyörű bolygón a kékbőrű na'vik és a modern technológia vívmányaival érkező emberek között, és gyakorlatilag

James Cameron filmje nagyon sokáig ment a mozikban, és végül 2,7 milliárd dollárnyi bevétellel a világ legtöbb pénzét hozó filmje lett, így elég egyértelművé vált, hogy van igény erre a látványfilmre, aminek a folytatására is biztosan sokan lennének kíváncsiak. Igen ám, de egy ilyen produkció rengeteg pénzt és időt emészt fel, és bár ott volt a levegőben, hogy készül folytatás az Avatarhoz, de évekig nem lehetett tudni róla semmit,

Emellett a produceri munkáival sem hagyott fel, és bár nem rendezett, de azért a producersége alatt nem egy kisebb-nagyobb film készült, köztük egy Terminator-folytatás, ami gyakorlatilag kiradírozta a második rész óta készült felvonásokat, és újragondolta a franchise jövőjét, de az első részekben szereplő Arnold Swarzenegger és Linda Hamilton visszahozása ellenére is kritikai és anyagi bukás lett belőle.

Mindeközben elkezdtek szállingózni az Avatar-folytatásról is a hírek, és egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy több filmben (egész pontosan ötben) gondolkodik Cameron, és ezek már

A rendező ugyanakkor költséghatékonyságra törekedve, a már bevett hollywoodi módszerrel egyszerre tervezte leforgatni a második és harmadik részt, egyrészt, hogy a színészek ne kelljen sakkozzanak a projektjeik között, másrészt, hogy a meglevő díszleteket ne kelljen teljesen újjáépíteni a két filmhez. És bár olvashattunk róla, hogy készülnek a folytatások, azonban az esetleges premierdátumok folyamatosan tolódtak, amikor felmerült, hogy valamelyik év karácsonyán bemutathatják a második részt, később cáfolták, míg végül

Végül tető alá került a két rész leforgatása, és az ezt követő hosszas vágási és egyéb utómunkálatok, de 2022 december 16-án, a világpremierrel egyidőben mi is megnézhettük az Avatar: A víz útját. Ahogy az várható volt, a film az első résznél is masszívabb blockbuster-élmény, ami az egyedi látványvilág és a 3D-tecnhológia újbóli rendes kiaknázása mellett a maga 3 óra 12 perces játékidejével egy igazi filmmonstrum, ami azért

Egyáltalán nem túlzás a monstrum jelzővel illetni az Avatar folytatását, hiszen ambiciózus folytatás révén nagyobb, több mint az elődje, ami rendesen kibővíti a franchiseosodás útjára lépett, kitalált univerzumot.

Miután az első részben a na'vikhoz átálló, és maga is pandorai őslakossá váló Jake Sully és az általa összeverbuvált sereg legyőzte a gyarmatosító szándékkal a bolygóra érkező embereket, visszaküldik őket az „égbe”, a folytatásban a legyőzött emberiség, élükön a végső összecsapásban elhalálozott Quaritch ezredessel (nem, itt sem kell az észszerűséget keresni) újabb űrhajókkal és felfejlesztett arzenállal, na'vi-testben térnek vissza, hogy

Merthogy főhősünk időközben családot alapított, aminek részét képezik a saját és örökbefogadott gyermekeik, akikhez hozzácsapódik egy árván maradt embergyerkőc is, akit a „jókkal” együtt nem küldtek vissza az égbe. Ebbe a családi idillbe rondít bele tehát az első film főgonosza, megmutatva azt, hogy a folytatások velejárója, hogy a fontos karakterek sosem halnak meg „rendesen” egy adott történet végén, és

Miután a Pandorára visszatérő emberiség szőnyegbombázást hajt végre a pandorai erdők egy részén, na'vijaink a lebegő sziklák között vernek tábort, ahonnan időnként kirajzva, partizán-akciókkal szabotálják az emberek terjeszkedését a bolygón, ám amikor egy összecsapást követően Jake gyerekei veszélybe kerülnek, és nyilvánvalóvá válik, hogy maga Quaritch ezredes tért vissza, hogy elégtételt vegyen, hősünk úgy dönt, hogy

És itt mutatkozik meg Cameron elmúlt évek munkájának és új szenvedélyének a gyümölcse, ugyanis a film kétharmadában megmutatott új helyszín

Bár Cameron a film első harmadában visszavisz a pandorai erdőkbe, hogy egy kicsit nosztalgiázzunk, a vízi világ azonban teljesen új távlatokat nyit meg úgy a látvány, mint a történetmesélés szempontjából. És ez az a helyszín, amiben kiütközik az öncélú megalománia, ugyanis a történet ezen a ponton valamelyes leül, és hosszú perceken keresztül azt kell néznünk, hogy mennyire lélegzetelállító a tenger, és hogy milyen jó zöld és kékbőrű na'viként úszni benne. Itt is megkapjuk a korábbi filmből is ismert környezetvédő leckét, hogy

Cameron tanítómeséje ezúttal egy gigantikus bálnavadászaton keresztül mutatja be, hogy az emberiség rossz, mindent képes levadászni az anyagi haszonszerzés érdekében, és erre húzza rá a Sully-család és a Quaritch ezredes közötti újabb konfliktust, ami először

Naivság lenne elvárni két Avatar-film után is, hogy épkézláb, valamelyest komplex történettel rukkoljon elő Cameron, hiszen a Víz útja sztorija is elférne egy A4-es lapon. Ellenben a karakterépítés jól működik, és mondhatni, hogy most nincs konkrét főszereplője a történetnek, hiszen

Ezek a kívülállónak bélyegzett, ötújjú na'vi-gyerekek új színt hoznak az Avatar-franchiseba. Bár a rájuk aggatott CGI miatt nem látjuk az őket alakító színészeket, mégis úgy érezzük, hogy szimpatikusak, hozzánk közelállóak, akiknek érdemes szorítani a necces helyzetekben, még úgy is, hogy tudjuk:

A film végén azonban Cameron csak előrukkol egy meglepő húzással a dráma elmélyítése, és a folytatás megalapozása érdekében, tehát nem mondhatjuk, hogy teljesen megúszós lett volna a történet, ami egyébként Cameron korábbi filmjeiből is inspirálódik. Ami viszont nem lett megúszós az a lélegzetelállító látványvilág, amin látszik, hogy

Tényleg nincs egy olyan képsor, amiben olcsó trükk, vagy elnagyolás látszana, még a távoli helyszíneken is röpködnek Pandora égi teremtményei, meghúzódnak a távoli hegyek, gyönyörűen visszasüt a nap, tehát a látványra egy percre sem lehet panasz.

És bár a mozis 3D-tecnhológia 2019-óta nem sokat változott, sőt rendesen a háttérbe is szorult – mivel egy film sem tudta az Avatarhoz hasonlóan kiaknázni –, James Cameron ezúttal is élt egy technológiai újítással, mégpedig a High Frame Rate-tel (HFR), ami

Ebből a „mezei” mozinézők nem kapnak, akik azonban IMAX-ben nézik meg a Víz útját, azokat lenyűgözheti a víz alatti világ gyors képkockasebességű megjelenítése, amitől még lélegzetelállítóbb lehet az egész, de első nézésre fura és szokatlan is, hiszen nem megszokott ez a technológia a mozifilmek esetében (az újgenerációs videójátékok esetében viszont már elvárás).

Cameron tehát apait-anyait beletett az Avatar folytatásába, ami 13 évvel az első rész után érkezett a mozikba, és azt is előrevetítette, mintegy a nézők „zsarolásaként”, hogy

Ez azonban elég valószínűtlen, hiszen egyrészt azért, hogy a pandémia után újra megnyíltak a mozik és az emberek is „visszaszoktak”, valószínűsíthető, hogy nem az Avatar első folytatása fog megbukni a mozipénztáraknál, és amíg ezt a nézők is kifejezik a filmre szóló mozijegyek megvásárlásával, addig

Mert hiába a sovány és ezerszer látott hatásvadász történet, Pandora látványa miatt valószínűleg két év múlva, karácsony előtt, sőt, még az azutáni években is jegyet fogunk váltani a soron következő Avatar-mozikra.