Nehéz időszakon van túl a szárhegyi Nagy Adrienn és családja – bizakodva tekintenek a jövőre

Ahol a baj, ott a segítség

Március volt, amikor futótűzként terjedt a hír Gyergyószéken: egy tizenegy éves szárhegyi kislány sürgős orvosi beavatkozásra szorul. Az itteni orvosok azt javasolták, országhatáron túl keressék a műtét lehetőségét, és egy héttel a baj kiderülése után már Németországban is volt az apa és lánya. Németország egyértelmű volt, hiszen ott dolgozott orvosként az anya testvére,

35 ezer euró a legolcsóbb ár, amit a beavatkozásért fizetni kell – derült ki napok alatt, és az is, hogy ezt, illetve a többi költséget a család nem tudja előteremteni.

Műtétek és diéta

Nagyszombat volt, amikor jó hírt közölt az akkor már Németországba jutott édesanya: a daganat jóindulatú. Később tudta meg, hogy más értelmet fed ez ott, mint amire a székely ember gondol:

Műtétsorozat, majd kemoterápia és speciális sugárkezelés következett. Adrient Hannover és Essen között kellett kórházakba hordozni. Amikor otthon lehetett, akkor is féltő gonddal kellett rá vigyázni, szigorú diétát szabtak orvosai. Külön tányér, külön pohár és külön fürdőszoba is szerepelt a recepten, a felbontott vizet, elkészített ételt huszonnégy óra után már nem fogyaszthatta, nem ehetett apró magvú gyümölcsöt, és semmi olyat, amit nem lehetett meghámozni.

Otthoniból élve az új hazában

Eleinte a család Erika testvérééknél lakott, amikor kiderült, hosszabb időt töltenek Németországban, a fiukat beíratták iskolába, aki, amíg németül nem tanult meg, az angol nyelvtudásával próbált boldogulni. Ma már dicséretekkel tér haza, tanárai is csodálják, milyen gyorsan fejlődik. A lakásbérlés sem egyszerű odakint, hiszen akinek állandó jövedelme nincs, annak kezesre is szüksége van. Fél évre a lakbért előre kellett kiadniuk, és ha hamarabb felmondanák a lakást, akkor is egy évre a bért ki kell fizetniük.

– mondja az édesanya. Elmesélte, hogy bizony az elején semmifajta jövedelmük nem volt, aztán a férje talált állást, ami a biztosítás miatt volt nagyon fontos, ám keresete kevesebb volt, mint a havi lakbér. Kiegészítő munkát is vállal, így tengetik a napjaikat, mert Erika az Adrienn kezeléssorozata miatt még nem tud munkalehetőség után nézni.

– mondta el aznap az édesanya. A németül nem beszélő kislány tehát befogadó emberkék körében láthat neki a nyelvtanulásnak, és a hiányok bepótolásának. Lesznek napok, amikor csak pár órára tud bemenni a tanintézetbe, vagy éppen a látás- és egyéb vizsgálatok miatt távol marad, de a tanárok megértőek, ezt már jelezték is a szülőknek.

– jegyezte meg Erika.

Örömök a nehézségben

Az édesanya reménnyel teli, bár nem tagadja, leírhatatlanul nehéz időszak áll mögöttük.

– mondja az édesanya, aki ugyanakkor büszke a kisfiára, Adorjánra, aki hamar beilleszkedett, a férjére, aki ebben a nehéz helyzetben példásan kiállt Adrienn mellett, főleg az első időszakban, amikor Erika nem is lehetett a közelükben. A sok nehézségben sok apró örömöt is megéltek együtt, az édesanya könnyek között mondta el, hogy

„A Jóisten után az otthoni segítőknek köszönhetjük, hogy ezt megérhettük. Nem tudom elmondani, mennyire jó érzés volt megtapasztalni, hogy milyen sokan mellénk álltak. Nem is tudom, mi lett volna velem, ha azt érzem, ebben a bajban magamra maradtam” – mondta Erika, bevallva, hogy volt olyan, amikor akkora volt a fájdalma, hogy sem a csendet, sem az emberek közeledését nem tudta elviselni. Olyan is volt, amikor édesanyja hívását sem tudta fogadni.

Mese a sok jó emberről

Az emberek nagylelkűsége meghatotta, megerősítette. „Sokszor volt olyan, hogy valakinek gyűjtöttek, és én is szívesen adtam. Sosem gondoltam arra, hogy egyszer ez fordítva lesz, s hogy rá kell jönnöm, sokkal könnyebb adni, mint a segítséget elfogadni.

Amikor ugyanis Erikáék azt látták, hogy az adományokból már bankszámlára került egy akkora összeg, ami a beavatkozások áránál több is, hazaüzentek: ne pénzt gyűjtsenek, hanem imádkozzanak:

Adrienn édesanyja most is imát kér azoktól, akik szeretettel gondolnak rájuk, és ő is hálát ad értük Istennek. Kislányának is arról mesél, sok jó embernek köszönhető, hogy ők ma itt tarthatnak. Nem tudják, mikor térhetnek haza, az ellenőrzések és további vizsgálatok akár jövő tavaszig is elhúzódhatnak.

Nehéz volt a nyolc hónap, és még kell idő, amíg a család apraja-nagyja feldolgozza a történteket, de addig is hálával gondolnak haza, az otthoniakra.