Negyven éve hunyt el Isten szolgája, Márton Áron püspök

– olvasható a Márton Áron-emlékkönyvben.

Püspök a kertben

Európa bármely, magyarok lakta településén mutatja be a székelyudvarhelyi mérnök-vallástanár Nagy Zoltán A Hegy – mozaikkockák Márton Áron életéből című filmes monográfiát, feszült figyelemmel, egy pisszenés nélkül hallgatják a résztvevők a kortársvallomásokat. Ám a Márton Áron utolsó napjait és halálát, majd temetését bemutató részeknél szem nem marad szárazon ma sem.

Nagy Zoltán jóvoltából idézzük a gyulafehérvári székelyegyház egykori plébánosának, Gál Alajosnak a saját hangfelvételét, amelyet Püspök a kertben címmel jegyzett. „Megható volt utolsó találkozása a papnevelde tanáraival és növendékeivel, 1980. szeptember 21-én, vasárnap délben. Mosolygós, meleg fényű őszi nap. A Gyulafehérvári Papnevelő Intézet százhetvenegy kispapja a püspöki palota parkjában várakozik. Az Erdélyi Egyházmegye súlyos beteg főpásztora a mai napon valamivel jobban érzi magát. Látni óhajtotta a kispapokat, és ők is óhajtották utolsó áldását. Mint egykor tette, most is megjelent kertjében, de már nem a csíki ember lépteivel, hanem tolókocsin. S közel kétszáz ajakról felzendült a »Jó atyánkért«, az a kedves, magyar püspökfogadó ének, amely közel negyvenkét éven át elkísérte a csíki bércektől fel Máramarosig, a Királyhágótól a Déli-Kárpátok hófedte csúcsaiig, hatalmas egyházmegyéje területén. De most utoljára zengett az ő számára.

– emlékezett Gál Alajos.

Búcsúzás

„Több ízben volt tüdőgyulladásban. Egy alkalommal mondta a háziorvos, hogy kórházba kell menni – hangzik el a filmes monográfiában Kacsó Júlia szociális testvérnek, Márton Áron beteggondozójának vallomása.

„Úgy három nappal a halála előtt bevittem a kutyákat is a szobába – akkor már feküdt, az ágyban volt az utolsó héten – bejöttek oda. Azt a táncot, amit ott, előtte lejártak, örömükbe, hogy ők bejöhettek oda, s hogy látták a gazdájukat, s elbúcsúztak a gazdától” – emlegette fel a szociális testvér. Júlia testvér volt vele az utolsó pillanatokban, ő fogta le a szemét.

Márton Áron húga, Anna néni is ott volt Márton Áron halálos ágyánál: „A Jóisten aztán megelégelte a sok szenvedést, akkor olyan, olyan gyenge volt. Én a kápolnában imádkoztam, amikor már aztán az utolsó fele volt. Jött Huber tanár úr. Ott voltam a kápolnában reggel, s az ajtót megnyitotta, s intett, hogy menjek ki. Mentem, s aztán, akkor bévittek hozza, s ott volt. Ő már akkor nem beszélt, csak úgy remegett az ajka a nagy fájdalomtól. Letérdeltem az ágya mellé, s úgy, a két ujjommal így az ajkát tartottam egy kicsit, s aztán úgy kimúlt.”

Gál Alajos hangfelvételén pedig elhangzik: „1980. szeptember 29-e, délelőtt fél kilenc óra. Megszólal a székesegyház Szent Mihály-harangja és hívja a híveket, hogy (…) a székesegyház és az Erdélyi Egyházmegye védőszentjének tiszteletére és egyben az ő hathatós közbenjárásával bemutassák a legszentebb áldozatot, minden jó harc és nemes küzdelem jutalmazójának, a mindenható Istennek. Áron főpap földi életének utolsó perceit éli. Míg a székesegyházban előkészülnek az ünnepi szentmiséhez, ő is készül, hogy Szent Mihály oltalma alatt meghozza a legnagyobb áldozatot. Mikor az ünnepi szentmiséhez másodszor Jézus Szíve harangja szólal meg, háromnegyed kilenckor Áron főpap szíve utolsót dobbant, mert Szent Mihály elhívta az ő harcos bajtársát és testvérét, hogy az örök Főpap szívére ölelhesse, és az ünnepi harangszókor, kilenc órakor Áron főpap, Szent Mihály és az összes angyalok, szentek segédletével megkezdhesse a Glóriát, az égi liturgiát, az örökké tartó hódolatot a mindenség oltártrónusánál.”

A néhai Erőss Lajos, Áron püspök irodaigazgatója, a hűséges tanú című írásában így vallott: „Mélységes csend borult a házra, Szent Mihály arkangyal haza kísérte lelkét, azt a nemes lelket, aki 42 éven át jó pásztora volt papjainak és híveinek. (…)

„Eljegyzés a kereszttel”

A néhai Bálint Lajos püspökké szentelése napján így emlékezett meg a nagy elődjéről. Az 1981. szeptember 29-ei hangfelvételről lejegyzett szöveget Nagy Zoltán bocsátotta rendelkezésünkre. „Amikor arról történt döntés, hogy a püspökszentelés mikor legyen, a magam részéről örültem, hogy a mai napon került sor. Ennek a kopott külsejű, de ősi székesegyháznak búcsúnapján, a szent angyalok ünnepén, akik velünk és bennünk vívják a jó és rossz harcát, és akiket kisgyerekkorom óta tisztelek és szeretek.”

A boldogemlékű Márton Áron püspök halálának első évfordulóján Bálint Lajos kifejezte: „úgy érzem, nem kegyeletsértés ezen események találkozása, mert a püspökszentelés nem egyértelműen örömünnep, hanem eljegyzés a kereszttel.

Mert az életszentség, ha Istennel való egyesülést jelent, Isten gondolataival, szándékaival, érzéseivel való azonosulást, akkor az ismert kortársak közül kevesen voltak, akik az életszentséget ebben az értelemben jobban megvalósították, mint ő. Úgy hiszem, hogy a sírjánál sokan nemcsak érette, hanem hozzá is fogunk imádkozni”.