Mindennaposak a vadgázolások Székelyföldön

Gyakorlatilag autók által elgázolt állatok tetemei szegélyezték hétfőn a 137-es megyei utat Székelyudvarhely és Székelykeresztúr között:

Bikafalva előtt egy kilapított róka az út közepén, Bögöz és Décsfalva között két megtermett borz az út két oldalán, Betfalva után ismét egy róka, már teljesen belesimulva az aszfaltba, Székelykeresztúr határában pedig egy, a bomlási gázoktól már felfúvódott kutya az út menti porban.

Utóbbit az útügyi vállalatnak kell begyűjtenie, az elgázolt vadállatokat viszont a vonatkozó törvény értelmében a területen illetékes vadásztársaságnak – tudtuk meg Mărmureanu-Bíró Leonárdtól. A Nagy-Küküllő Vadásztársaság igazgatója elmondta, éppen az említett tényező miatt

a vadállattal ütköző autóvezetőknek őket is értesíteniük kellene, ám a vadásztársasághoz rendszerint a rendőrségtől fut be a hívás, miután a sofőr bejelenti a balesetet.

Amikor valaki elgázol egy vadállatot, rendszerint azonnal jelenti a legközelebbi rendőrőrsön, főleg ha az ütközés következtében kár is keletkezett autójában vagy az véres lett – mondta a fővadász, magyarázatként hozzáfűzve, hogy

bajba kerülhet a sofőr, ha egy ilyen balesetet követő közúti ellenőrzésen nem tudja igazolni a történteket.

Az említett útszakaszon egyébként területileg nem az ő vadásztársaságuk az illetékes – jegyezte meg.

A vadásztársaság többnyire őzek elgázolásáról kap bejelentést, ritkábban úton átszaladó medvék, vaddisznók esetében nem tudják elkerülni az ütközést az autósok – tudtuk meg Mărmureanu-Bíró Leonárdtól. „A napokban behoztunk egyet innen, a Szejkén túlról. Egy őzbak volt. A rendőrségtől szóltak, mi pedig mentünk és intéztük” – fogalmazott a fővadász, az ilyen jellegű balesetek gyakoriságára vonatkozó kérdésünkre azt közölve, hogy napi rendszerességgel kapnak hasonló bejelentéseket.

Az elgázolt vadakból többnyire kutyaeledel lesz, de

ha az ütközésben nem törik össze nagyon a vad teste és nem sérülnek a belső szervei – belei, gyomra –, illetve a balesetet követően élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő gyorsasággal begyűjtik, akkor vadhúsfeldolgozóknak értékesítik a húsát.

Ha viszont túl későn kapnak bejelentést az elhullott állatról, akkor a begyűjtés után kiviszik az erdőbe, ahol a rókák, farkasok és a medvék eltakarítják a maradványokat – tájékoztatott az igazgató.

A kisebb vadak elgázolását nem szokták bejelenteni az autóvezetők, ugyanis egy rókával, nyúllal, borzzal történő ütközés nem tesz kárt a gépkocsikban – mondta el megkeresésünkre a székelykeresztúri Hubertus Vadásztársaság igazgatója. Fazakas Attila tapasztalata szerint többnyire csak az autóban keletkezett kár esetén választják a hivatalos eljárást a gépkocsivezetők, ugyanis az autóbádogos műhelyekben, gépkocsiszervizekben csak a baleset körülményeit igazoló dokumentum birtokában végezhetik el a javítást. Egyébként ő is azt közölte, hogy a szóban forgó útszakasz menti területek nem az ő hatáskörükbe tartoznak.

A szokásrend lehet az oka annak, hogy az utakon elgázolt kisebb testű állatok bomlásnak indult tetemei adott esetben napokig, hetekig az út szélén maradhatnak, ugyanis a balesetről szóló bejelentés híján az illetékesek nem értesülnek a történtekről.

A közúti közlekedésre vonatkozó törvény azonban nem tesz különbséget a vadak között azok mérete alapján. Az előírás értelmében vadállattal történő ütközés esetén meg kell állni, bekapcsolni a vészvillogót, és biztosítani a helyszínt, hogy a forgalom többi részvevőjének biztonsága ne kerüljön veszélybe. Ha az autó károsodott és nem távolítható el az úttestről, akkor az elakadást jelző háromszögeket is ki kell helyezni, megfelelő távolságra az autó elejétől és hátuljától. A törvény ugyanakkor előírja azt is, hogy az autóvezető 24 órán belül köteles bejelenteni a balesetet a helyszínen illetékes rendőrőrsön a ténymegállapító dokumentumok kiállítása érdekében.