Méltóságteljes öregkor – legalább egy napig adasson meg

1991 óta október elsején ünnepeljük az idősek világnapját, az ünnep célja pedig kezdetektől fogva az, hogy középpontba helyezze a méltóságteljes öregkort, valamint hogy az időseket visszaintegrálja a gazdaságba.

Időseknek, de idősekről is

A Gyulafehérvári Caritas rendszeres tevékenységei által a mindennapokban is az idősek mellett áll, most azonban különösen odafigyel rájuk és együtt ünnepel velük: Maros és Hargita megyében összesen több mint húsz helyszínen szerveznek világnapi programokat. Ezek általában az időseknek, de az idősekről is szólnak – mondja a Székelyhon megkeresésére Szigyártó Adrienn, a Caritas pszichológusa, aki évek óta dolgozik az időseknek szóló programokban.

„Az idősek világnapját minden évben megünnepeljük. Van, ahol a közösség igényli, hogy az egész településre kiterjedő ünnepség legyen, amelyre az összes idős ember meghívást kap, ilyen a marosvásárhelyi vagy a marosszentgyörgyi ünnepség, míg máshol az időseknek szóló, heti rendszerességű csoporttevékenység lesz egy picit másabb, ünnepibb” – magyarázza a pszichológus, aki több vidéki településen is vezet időseknek szóló mentálhigiénés csoportot.

Részese lenni a társadalomnak

Tapasztalataira alapozva a pszichológus elárulja, az idősödés legnagyobb problémája a magány, az egyedüllét. „Nagyon sokan özvegyek, magányosak, a gyerekek távol élnek, az unokák nem látogatják őket, és eléggé el vannak szigetelődve. Egy kis gyerekhasonlattal élve: ahogy a gyerekek járnak iskolába, ez a napi tevékenységük, és emellett a szülők elviszik őket edzésre, az időseknél ez úgy néz ki, hogy ők eljárnak templomba, akik pedig csoporttevékenységre is járnak, azoknak ez az edzés. Van, aki több szinten is megszólítható, de van olyan réteg, amely csak egyszer kimozdítható.

De ez már az időskor sajátossága, hogy az ember nem olyan rugalmas, nehezen illeszkedik be egy új közösségbe” – mutat rá Szigyártó Adrienn. A szakember hozzáteszi, csoportvezetőként igyekszik ezeket a témákat is feldolgozni: dolgoznak az elfogadáson, az idősek énképén, hogy el tudják fogadni azt, ahogyan ők jelen vannak a társadalomban, ne akarjanak változtatni a szerepükön (például anyának lenni nagymama helyett stb.).

A pszichológus rámutat, nem egy-két ilyen foglalkozáson való részvétel segít az időseken, hanem a csoport melletti folyamatos elköteleződés, amikor érzik, hogy tartoznak valahová, egy közösségben számítanak, helyük van, fontosak. Az idősek problémái ugyanakkor a folyamatosan fellépő fizikai és mentális betegségek, valamint sokaknak az is, hogy nehezen jönnek ki az öregségi nyugdíjukból.