Márton Áron püspökre emlékeznek a hétvégén Csíkszentdomokoson

Márton Áron püspökről
A mártír sorsú Márton Áron püspök 1896. augusztus 28-án született egy székely földműves család harmadik gyermekeként Csíkszentdomokoson. Gyulafehérváron érettségizett 1915-ben, három nappal később megkapta katonai behívóját. Az I. világháború alatt hadnagyként szolgált Doberdónál és az Ojtozi-szorosban, és háromszor sebesült meg. 1920-ban jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. 1924-ben szentelték pappá, 1930-tól udvari káplán és püspöki levéltáros, 1932-től püspöki titkár volt. 1934-ben az Erélyi Római Katolikus Népszövetség ügyvezető igazgatója lett, 1937-től címzetes kanonok, 1938-tól kolozsvári plébános volt.
XI. Piusz pápa 1938 decemberében nevezte ki a történelmi Erdély területét magába foglaló gyulafehérvári egyházmegye püspökének. Jelszava: "Non recuso laborem - Nem riadok vissza a munkától". A következő nehéz évtizedekben az általa vezetett egyház biztos támasza volt az erdélyi magyarságnak. Karizmatikus személyiség volt, szavaiból, tetteiből belső erő, sziklaszilárd hitbeli meggyőződés áradt. Amikor az Észak-Erdélyt Magyarországnak ideiglenesen visszajuttató II. bécsi döntés kettészakította egyházmegyéjét, Romániában, Gyulafehérváron maradt. 1944 májusában felemelte szavát a magyarországi zsidóság deportálása ellen, a háború után a romániai magyar kisebbség jogaiért. Erélyesen tiltakozott, amikor 1948-ban a kommunista bukaresti kormány államosította az egyházi iskolákat. Az 1949-es csíksomlyói búcsún mondott beszédét százezrek hallgatták, pár héttel később, június 21-én letartóztatták. Hollétéről még a Vatikánban sem tudtak, de a pápa címzetes érsekké nevezte ki. Koncepciós perét 1951-ben tárgyalta a bukaresti hadbíróság, s hazaárulás vádjával tíz év szigorított fegyházra és életfogytiglani kényszermunkára ítélték. 1955-ben szabadlábra helyezték, átvehette egyházmegyéje vezetését. 1957-ben tíz évre házi őrizetbe helyezték. A püspöki palotából csak a székesegyházba mehetett, de látogatókat fogadhatott, papokat szentelhetett. A nyomás enyhülésével 1969-ben elutazhatott a vatikáni püspöki szinódusra, 1971-ben fogadta VI. Pál pápa. Az idős, betegséggel küszködő főpap 1976-tól több alkalommal felajánlotta lemondását a Vatikánnak. Ezt 1980. április 2-án fogadta el II. János Pál pápa, aki „az úr legteljesebb, legkifogástalanabb szolgájának” nevezte. Márton Áron félévvel később, 1980. szeptember 29-én hunyt el. Holttestét a gyulafehérvári püspöki székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra. Hamvait 2016-ban, a születésének 120. évfordulóján meghirdetett Márton Áron-emlékévben a székesegyház déli mellékkápolnájában található kőszarkofágba helyezték át, hogy bárki leróhassa előtte kegyeletét és imádkozhasson folyamatban lévő boldoggá, majd szentté avatásáért.