Van, amikor az a legjobb, ami történhet egy babával, ha a kórházban hagyják

Sok esetben a nyomor és a betegség kéz a kézben jár, legtöbb „kórházban felejtett” csecsemő mélyszegénységben élő családban fogan meg, amelyben úgy gondolják, nem tudják felnevelni, etetni, ruházni gyereküket, ezért hagyják a kórházban őket.

Szabó Béla, a Marosvásárhelyi Megyei Sürgősségi Kórház keretében működő Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika vezetője kétféle esetet különböztetett meg: amikor az anya nem tűnik el, csak hazamegy a kórházból, főleg azért, mert otthon várja a többi gyereke, és a koraszülött babáját a kórházra bízza, de amint a baba eléri a kívánt súlyt, és hazaviszik neki a kórházból, befogadja. A másik eset, amikor otthagyja a kórházban, ő lelép, és nem foglalkozik többet vele. Ez utóbbi évente mintegy öt gyereket érint – magyarázta.

Miután az újszülött osztály alkalmazottai megbizonyosodnak arról, hogy az édesanyákat többszöri megkeresésre sem érik el, hívják a Maros Megyei Szociális Gondozási és Gyermekjogvédelmi Főigazgatóságot, ahonnan „átveszik” az ott hagyott gyereket.

„Két-hároméves kor alatti gyerekeket hivatásos nevelőszülőknél helyeznek el, akik akár 26 éves korukig is nevelhetik őket, amennyiben a gyerekek folytatják tanulmányaikat” – tudtuk meg a gyerekjogvédelmi főigazgatóság pszichológusától, Farkas Kingától. Az első évek a legfontosabbak az ember életében, ekkor alakul ki a kötődés, fejlődik mentálisan, fizikailag – legalábbis abban az esetben, ha megfelelő körülmények között él.

„Miután a gyermek nevelőszülőhöz kerül, már családtagként kezelik. Meleg, tiszta lakásban nőhet fel, ennivalót, ruházatot kap, háziorvosa lesz, óvodába, iskolába járhat. Nekünk ez természetes, de sok esetben a biológiai családban nem jutnának hozzá ilyen alapvető szolgáltatásokhoz” – mesélte az intézmény pszichológusa.

Jelenleg mintegy 1200 ilyen gyereket tart nyilván a Maros megyei gyerekjogvédelmi hatóság, ezek közül 450 nevelőszülőknél van elhelyezve, a többi valamilyen családi típusú intézményben, illetve családnál való elhelyezésben nevelkedik – ismertette az adatokat a szakember.

„Mindig örülök, amikor a kórházban hagyják őket, nem pedig a kukában, falusi vécében vagy az utcán, illetve nem a családból kell elhozni tetvesen, betegen és súlyosan alultápláltan. A rendszerben lévő gyerekek nagy része kegyetlen mélyszegénységből származik, például kilencen élnek egy kis, egyszobás agyagházban, ahol még ablak sincs, nemhogy áram, víz és gáz. A szülők analfabéták, nincs háziorvosuk, bizonyos esetben még születési bizonyítványuk sem, tehát hivatalosan nem is léteznek. Természetes, hogy ilyen környezetben nem fejlődik a gyermek. Volt már háromévesünk, aki nem járt és nem beszélt, 18 hónaposunk, aki 4,5 kilogrammos volt, és a fejét sem tudta megemelni” – mesélte a munkája során tapasztaltakat a gyerekjogvédelem pszichológusa, aki tudja, sokszor az a legjobb, ami történhet a babával, ha a kórházban hagyják.

„Ismerem az érem másik oldalát is, és mindennap látom, hogy az, hogy nem vitte magával haza a babát, a lehető legjobb dolog, amit tehetett érte, főleg, hogy lemondási nyilatkozatot is ad, és elindíthatóvá válik az örökbefogadási folyamat” – mondta Farkas Kinga.