Türelem és humor a túléléshez

Marossy Géza, aki többször látogatta meg Elődöt a börtönévei alatt, és szabadításában is részt vett, már a beszélgetés elején feltette a mindenkit érdeklő kérdést: mit keresett beszélgetőtársa Bolíviában? A magyar állampolgárságú informatikatanár elmondta: 2008-ban, 27 évesen ment Bolíviába, Rózsa Flores Eduardo meghívására, akit 2005 óta ismert. Bolívia egzotikus országnak tűnt, amit látni szeretett volna, nem kimenekült, nem kivándorolt, hanem egyszerűen kíváncsiságból látogatott oda. 

A történtekkel kapcsolatosan Előd úgy véli, politikai ügy volt, amibe keveredett. Hugo Chávez venezuelai elnök már 2005-ben kreált maga ellen egy ugyanilyen ügyet, miszerint meg akarták ölni. Evo Morales bolíviai elnök valószínűleg megirigyelhette, illetve ezzel az eseménnyel tudták bemutatni az őket támogatóknak és a többi szocialista országnak, hogy mennyire fontos és erős vezető, és hogy az imperialistáknak nemzetközi terroristacsoportot kellett küldeniük, hogy megöljék őt – ez volt meghurcoltatásuk kifelé közvetített üzenete. A beszélgetésből az is kiderült: az elmúlt több mint hat év alatt nagyon sokat dolgozott mind Előd, mind a nővére, hogy információkat, bizonyítékokat gyűjtsenek ártatlanságának alátámasztására.

A rajtaütésről kérdezve elmondta: 2009. április 16-án lövésekre ébredt, felkelt az ágyából, elindult az ajtó felé, majd megmagyarázhatatlan okból megállt előtte. A fegyveresek betörték az ajtaját, a rendőrség nyilatkozatai szerint azért maradt életben, mert nem nyilvánított ellenállást, nem volt fegyvere.

A beszélgetés során a közönség betekintést nyerhetett a bolíviai börtönök világába. Elődöt, amikor a kommandós akció után két nappal belökték egy 2x2 méteres börtöncellába, azt sem tudta, hogy hova került, mi fog vele történni. Később viszonylag jobb körülmények közé került, ha annak lehet nevezni azt, hogy a börtön bejáratán túl önszerveződő közösségek élnek, és meg kell tanulni túlélni vagy úgy, hogy egy bandához csatlakozik az ember, vagy megpróbálja megvédeni saját magát. A lakásért, ételért fizetni kell, és szinte semmilyen orvosi ellátásban nem részesülnek a rabok. Elmondta, hogy amikor elkezdődött a hetente való hurcolása a La Paz-i és a Santa Cruz-i börtönök között, hírhedt terroristaként kezelték, autós-fegyveres kísérettel szállították, majd a tárgyalás lejártával a repülőtéren ücsörgött az őt kísérő rendőrrel. Miközben mindezt mesélte, Előd is elmosolyodott a helyzet röhejességén, majd bevallotta: a túléléshez jó humorra és türelemre volt szüksége.

Ugyanakkor a börtönben erősödött meg az Istenbe vetett hite, de a maga igazának és ártatlanságának bizonyításába fektetett idő és energia is feledtette problémáit, és nem utolsósorban az itthoniak nyújtotta segítség: a biztató levelek, az ajándékba kapott könyvek, de többször emlegette a Baptista Szeretetszolgálatot is. A szeretetszolgálat és a magyar külügy segítségével hagyhatta el ugyanis Bolíviát. Tóásó végül vádalkut kötött, így szabadulhatott, de nem kapta vissza az útlevelét, ezért volt szükség a kimenekítésére. A vádalku nyomán öt 5 év tíz hónapra ítélték el. Az ítélet szerint honlapot szerkesztett, illetve hackerek ellen készített programot. „A hackerek a rosszfiúk, tehát ellenük készíteni programot… Ezért engem ki kellett volna tüntetni, és nem elítélni” – mutatott rá. A Bolíviában nemrég elhunyt felesége halálának körülményeit nem kívánta részletezni, de annyit elmondott: nem történt idegenkezűség, és nincs oka hibáztatni az államot.

A további terveiről elmondta: nemcsak jogi-politikai szempontból szeretné rehabilitálni a magát, hanem lelkileg is. Ugyanakkor a Székely Szeretetszolgálat Alapítványnál is dolgozik, amelynek keretében egy jogsegélyszolgálat indítása is tervben van.