Tábor, hogy a fiatalokat a jóra „kísértse”

Az ODFIE idén 36. alkalommal szervezett termatikus konferenciát, s ezúttal újításként nem valamely településen, hanem a Jobbágyfalva határában, a Tündér Ilona Vendégház tanyáján táboroztak le: a szervezők úgy vélik, sokkal jobb az, ha a fiatalok egy helyen, és nem egy faluban szétszórva vannak elszállásolva. A szabadtéri, sátras helyszín egyúttal a tábor és a résztvevők hangulatát is feldobja, otthonosabbá teszi a helyszínt.

Ki vagyok én?

Az idei konferencia központi kérdésköre az Én és a szerepeim, avagy Te vagy a téma volt. A négynapos rendezvényen az énről, a személyiségről, párkapcsolatról, párválasztásról, közösségi oldalakról értekeztek, de olyan témák is előtérbe kerültek, mint az, hogy hogyan lesz a fiúból férfi, a lányból nő. Az előadásokat lelkészek, egyetemi tanárok mellett mentálhigiénés szakember, pszichológus, filozófus, művész tartotta.

Az előadások, megbeszélések mellett nem hiányoztak az áhítatok, de volt előadás a fotózásról, bemutatkozott egy világjáró önkéntes, továbbá az Erdélyi Mentőcsoport és a Gondviselés szervezet. Voltak kézműves foglalkozások is, napi hírlevél készült, a táborban bemutatták Márk Attila Arccal az ég felé című lemezét is, volt Kolozsvári Barátok Band koncert és éjszakai buli DJ Barneey közreműködésével. Itt került sor a helyi egyletek vetélkedőjének országos döntőjére is.

Jelet hagytak

Az utolsó napon záró istentiszteletet tartottak a jobbágyfalvi templomban. Tőkés Lóránt kissolymosi lelkész a közösségek és emberi kapcsolatok felbomlására, a magányosodásra, a fiatalok külföldre vándorlására hívta fel a figyelmet. Ennek ellenére biztatott is: Jézus is fiatalokat hívott el tanítványokká, és ma is az aktív, érdeklődő, dolgozó fiatalokra van szükség a változás, haladás kezdeményezéséhez.

Sándor Szilárd helyi lelkész a házigazdák nevében reményét fejezte ki, hogy mindenki magával visz Jobbágyfalváról legalább egy-egy emléket, hangulatot, amit letehet lelke oltára elé. „Minnél többet elvisztek, annál gazdagabbak lehetünk mi is” – mondta el a lelkész.

A konferencia zárónyilatkozatának felolvasása után a templomkertbe vonultak a jelenlevők, ahol Rácz Norbert kolozsvári lelkész kopjafaavatási szolgálatot végzett. Elmondta: az ODFIE évi konferenciája nem a legcsillogóbb, legbulisabb rendezvény, mégis az, ami ennek a szervezetnek alapot ad, mutatja, hogy a szervezet él. Ez a konferencia nemcsak az IDFIE legfontosabb rendezvénye, hanem valóságos aortája is, amely különböző nemzedékeket kapcsol össze. A kopjafa révén a fiatalok minden konferencia helyszínén egy jelet hagynak. Ám ez a kopjafa nem halotti jelkép, hanem az élet, a fiatalság, vidámság jele. Az emlékoszlopt a nyárádszeredai Bíró János faragta, motívumait pedig a csíkfalvi Kilyén Domokos fafaragó mutatta be.

A rendezvény végén kiderült: az év vetélkedőjét a bölöni egylet nyerte meg. Az idei tábor az olkelevelek, emléklapok kiosztásával zárult.

Közösségben felnőni

A konferencia és általában az ODFIE táborainak célja, hogy a fiatalokat egy kissé a jóra „kísértse”, segítsen nekik nemcsak felnőni, hanem olyan közösségben felnőni, amit magukénak tudhatnak, amelyben önmaguk lehetnek. A szervezők szerint nagyon kevés dolog van napjainkban, ami a hasonló szórakozásokon és bulikon kívül el tudja érni a fiatalok ingerküszöbét. Éppen ezért olyan alkalmakat próbálnak teremteni, amikor a fiatalok abban élik meg az élményt, hogy együtt vannak, megértik, hogy mit jelent otthon lenni nemcsak a családban, hanem egy társaságban is, és hogyan lehet felnőni – mondta el portálunknak a magyarsárosi Popa Ilona főszervező, az ODFIE egyik társelnöke és Fülöp Júlia kolozsvári ifjúsági lelkész, ugyancsak társelnök.

Szívesen vesznek részt

Az idei táborban 150 fiatal vett részt Brassótól Segesváron át Marosvásárhelyig, Sepsiszentgyörgytől Kolozsvárig: huszonhárom faluból és városból érkeztek a résztvevők, de volt budapesti is közöttük.
A felsőrákosi Molnár Imola már negyedik alkalommal vesz részt konferencián, ha teheti, mindig megjelenik, mert úgy érzi, hogy ez a fiataloknak nemcsak kulturális, hanem vallási szempontból is olyan töltetet ad, amit a hétköznapok valóságában nem kaphat meg. Továbbá mindezt olyan hangnemben kapják meg, ami hozzájuk közel áll: fiatalosan, könnyedén, mégis megtarva azt az értéket, amely táplálni tudja bennük a nekik megfelelő vallásosságot.

A szabédi ifj. Csécs Sándor már hetedik éve jár konferenciákra, táborokba, és az idén mint szervező és csoportsegítő is dolgozott. Ez jóleső érzés számára, mert nemcsakhogy segít, de társai megbíznak benne, felnéznek rá és feladatokat bíznak rá. Úgy érzi, amíg a fiatalsága megengedi, szívesen csinálná ezt a következőkben is.