Naponta kellene foglalkozni az egészségneveléssel

Felmerült annak a lehetősége, hogy az iskolában bevezetnék az egészségnevelést, mint alternatív tantárgyat. A szakemberek jó ötletnek tartják, úgy vélik, a gyerekek egészségének a megőrzését szolgálná, nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy egészséges felnőttekké váljanak.

Olyasmi ez, amivel minden nap kell foglalkozni – véli Pongrácz Mária háziorvos, aki szerint ezt a nevelést már az óvodában el kellene kezdeni. „Tudtommal nincs iskolaorvos. A gyerekeket, ha betegek, a tanintézetből a háziorvoshoz küldik, ami meglátásom szerint egy kényszerhelyzet” – fogalmazott a szakember. Szerinte ha most bevezetnék az egészségnevelést, első lépésben három fontos dologra kellene figyelni: a rendszeres kézmosásra, a tüsszentésre és köhögésre, valamint a helyes testtartásra, továbbá középiskolában a hormonális változásokra, a szexuális felvilágosításra. Minden egyéb ezekhez az alapvető dolgokhoz kötődik.

Ne kössük be a gyerek száját és orrát télen

„Az a véleményem, hogy nagyon sok mindent tudnak a pedagógusok, akár az óvodai dadusok, óvónénik, a tanítónők, tanárok. Csakhogy a sok feladat miatt nem biztos, hogy éppen erre összpontosítanak” – kezdte Pongrácz Mária, hogy miért fontos már az óvodában elkezdeni az egészségnevelést. A háziorvos szerint minél gyakrabban kell beszélni a kézmosás fontosságáról, hogy az automatizmussá váljon, olyan megszokássá, ami az élet velejárója. Az óvodai közösségben a pedagógusok először is föl kell mérjék, hogy a gyerekek milyen ismeretekkel érkeznek otthonról, mire tanítják őket a szülők, azt egyeztetni, esetleg változtatni rajta, hogy egységes legyen az otthoni és az óvodai egészségnevelés. „Nem azt mondom, hogy egyik jobb, a másik rosszabb, csak azt, hogy legyen egységes, a gyerek tudja, mi a jó” – tette hozzá.

Óvodás korban különösen a kislányoknak kell odafigyelniük arra, hogy hogyan használják a toalettpapírt. Annak ellenére, hogy ezt el kellene magyarázni már a pelenkás időszak után, sokan nem tudják. Ugyancsak ebben az időszakban nagyon fontos a gyerek orrjáratainak a rendszeres tisztítása, az orrfúvás megtanítása. Tudniillik amikor a kültérből bemennek egy belső helyiségbe, megindul a váladékkiválasztás, ha pedig a gyerek nem fújja ki az orrát, nem tud azon át lélegezni és nyilván a száján fog, amivel kizárja az orr élettani szerepét, azt, hogy megszűri a levegőt. A kinti, hideg levegőt felmelegíti az orrjárat, és nem jut télen a fagyos és hideg levegő rögtön a garatra. A hideg önmagában nem okoz betegséget, de elősegítheti, hogy az ott lévő kórkozók megbetegedést okozzanak. Mindig legyen a gyerekeknél zsebkendő, és fel kell szólítani őket abban a közösségben, amelyben tartózkodnak, hogy na, most fújjunk orrot. Ez nagyon fontos a megelőzés szempontjából – hangsúlyozta Pongrácz Mária. A gyereknél így kialakul a megszokás, és saját magán fogja érezni, hogy ez sokkal jobb.

Szintén ehhez tartozik, hogy a gyerekek arcát, száját, orrát a hideg kültérben ne kössük be kendővel, sállal, még a csecsemőkét sem. Esetleg, ha nagyon hideg van, mínusz 15 fok például, akkor a száját lehet, de az orrát semmiképpen ne, mert ha le van takarva, ugyanazt a levegőt szívja vissza, amelyet kilélegzett, ám abban már nincs oxigén, szén-dioxiddal telített, és árthat az agyműködésnek.

A kézmosás a legfontosabb, amire figyelni kell

Kisgyerekkortól kezdve szigorúan meg kell kérni a kicsiket, hogy ha tüsszentenek, tegyék a kezüket az arcuk elé. De nem a tenyerüket, hanem az alkarjukat, mert az nagyobb területen véd és nem lesz a tenyerük nyálas, így elkerülhető, hogy továbbadják a fertőzést, miután megfogják a játékot, az asztalt, a kilincset – javasolta az orvos. Úgy véli, ezt jó volna, ha közösen mutatnák be, esetleg meg is lehet magyarázni a gyermekeknek, hogy köhögéskor vagy tüsszentéskor a nyállal hogyan terjednek a kórokozók, és a jelen levő 15–20 gyerek meg is fertőződhet. Óvodásoknak és kisiskolásoknak a kézmosás annyira magától értetődő kell legyen, hogy ezzel kezdjék, amint belépnek a házba, vagy az óvodába, az iskolában a vécé használata után, evés előtt.. „Nemhogy hazajövök és idenyúlok, odanyúlok, mert a kilincsek is tele vannak kórokozókkal” – mondta a szakember. Ha esetleg utcán eszik a gyerek, jó, ha fertőtlenítővel átitatott zsebkendővel töröljük meg a kezét. Vagy a kiflit, kekszet is a csomagolással együtt tartsa a kezében, úgy egye.

A helyes testtartásról és a hormonháztartásról

A gyerekek nagyon hamar nőnek, de ehhez nem társul mindig az izomzat erősödése, az ínszalagok tónusa, ezért a szülő és a pedagógus feladata a helyes testtartásukra figyelni. Az iskolatáskát jó, ha a hátukon hordják, az sem baj, ha nehéz, mert arra kényszeríti a gyereket, hogy ne előre hajolva közlekedjen. De abban a pillanatban, mikor leteszi a táskát a hátáról, fontos lenne otthon és az iskolában is felhívni a figyelmét, hogy ne előregörnyedve hajoljon az asztal fölé, húzza ki a hátát. Ma az ülő életmód a jellemző, az iskolában, otthon a számítógép előtt, ezért nagy odafigyelést igényel, hogy helyes testtartással üljön, ne féloldalt, hogy a gerinc csigolyái, a képlékeny részek ne hajoljanak el, mert pár év múlva már gondot okoz, és nem lehet korrigálni.

A nagyobb iskolásoknak, a pubertáskorúaknak fontos beszélni a hormonháztartásról, az ilyenkor termelődő hormonok hatásáról, ami általában otthon tabutéma, a szülők szégyellik, vagy nem tudják, hogyan közelítsék meg ezt a témát. Holott a gyerekek között ez nem tabu, egymás közt megbeszélik, a médiában is látnak mindent, mégis a szülőnek lenne a szerepe, hogy felhívja a figyelmet arra, mi történik ilyenkor a szervezetben, mire kell odafigyelni, hogyan lehet a kellemetlen dolgokat elkerülni. Az iskolában külön a lányokkal és külön a fiúkkal a legajánlatosabb ezekről beszélni, mint olyan dolgokról, amelyek az élet velejárói, hozzátartoznak a helyes életvitelhez. A pedagógusnak vagy iskolapszichológusnak olyan légkört kell teremtenie, ahol felszabadultan, nyíltan kérdezhetnek és választ is kapnak a gyerekek.