Múlt és jelen az Ararát alatt

Annak ellenére, hogy Törökország a mai napig sem ismerte el a népírtás tényét, egyre több civilizált ország kormánya és vezetése jelentette ki, hogy száz évvel ezelőtt valóban népirtás, holokauszt volt Törökország örmények lakta részein (máig mindössze huszonkét ország ismerte el). Mivel hosszú ideig – politikai és egyéb okokból – nem ismerték el a népirtás tényét, a fennmaradt és kutatható dokumentumok sem egyértelműek. Például az áldozatok számának tekintetében. A holokauszt-tagadók kisebbítenék az áldozatok számát, a fennmaradt dokumentumok alapján most már a történészek szinte egyhangúan másfél millió áldozatról beszélnek.

Az egybegyűltekhez szólt Nagy László unitárius lelkész, Puskás Attila, a Marosvásárhelyi Örmény-magyar Kulturális Egyesület (MÖMKE) elnöke, Kilyén Ilka megyei EMKE-elnök, Ábrám Zoltán, a kiállítás létrehozója és Both Gyula fotóklub-elnök.

1915. április 24-én Konstantinápolyban örmény közéleti és szellemi vezetők, közösségi képviselők letartóztatásával vette kezdetét a törökországi örmény közösség tragédiája, a lakosság elhurcolása és legyilkolása. Szomorú, hogy az elkövetők leszármazottai ma sem ismerik be tettüket – mondta el a fényképek készítője. 

Franz Werfel Musza Dagh negyven napja című regénye a kisebbségi sorsban élők, így az erdélyi magyarság „kötelező” háziolvasmányává vált, mondanivalója ma is időszerű. Azt üzeni, hogy minden népnek, közösségnek kötelessége megemlékezni ősei áldozatairól és szenvedéseiről. Hasonló fogantatású az Antonia Arslan által írt Pacsirtavár (La masseria delle allodole) című regény, amely a népirtás kezdetét, az Aleppóig tartó deportálás borzalmait örökíti meg.

Az Örmény múlt és jelen című kiállítás – Ábrám Zoltán által készített – fényképei által a kegyeleti helyszínek közelebb kerülnek hozzánk, miközben az egész fotókiállítás az idegen nagyhatalmak ütközőpontjában őrlődő és nemesedő keresztény örmény léleknek és a szocialista sorsból közel negyedszázada önállósodó fiatal örmény népnek állít emléket. Holokauszt-emlékmű, örmény mindennapok, az örmények számára ma elérhetetlen szent helyek (Ararát, Van-tó) elevenednek meg a képeken.

A kiállításon jelen volt egy kisebb, Marosvásárhelyen élő örményországi örményekből álló csoport is. A Cantuale énekegyüttes örmény egyházi éneket adott elő örmény nyelven, s a holokauszt áldozatainak emlékére elénekelték a Stabat Matert is.

Hogy miért fontos ma nekünk tudni az örmény holokausztról? Mert magyar-örmény polgár- és nemzettársaink életét, történelmét érinti igen érzékenyen, s mert az itt megtelepedett örménység I. Apafi Mihály fejedelem óta cselekvő részét képezi nemzetünknek, sokakat közülük közvetlenül érintett családjában, s nem utolsó sorban azért is, mert a száz évvel ezelőtti történések elszenvedői közül sokan nálunk találtak menedékre.

A kiállítás még két hétig megtekinthető a Bolyai téri unitárius templom Dersi János termében.

Ferenc pápa is emlékezett

Az örmény elnök, Szerzs Szargszján is részt vett azon az örmény szertartású misén, amelyet Ferenc pápa a száz évvel ezelőtt a törökök által lemészárolt örmények emlékére mutatott be vasárnap (nagyjából a marosvásárhelyi tárlatnyitóval egy időben) a római Szent Péter bazilikában, Törökország tiltakozása ellenére. A húsvét második vasárnapján az örmény rítusú híveknek bemutatott misén Ferenc pápa az egyház doktorává avatta Náregi (Virrasztó) Szent Gergely (945–1003) örmény szerzetest. Ferenc pápa megválasztása után három hónappal, 2013 júniusában a 20. század első népirtásának nevezte az örmények lemészárlását. II. Karekin katholikosz az örmény népirtás évfordulójának számító április 24-én Örményországban kanonizálja az 1,5 millió áldozatot.