A „táborlakók” körében idén generációváltás történt: az eddig „megszokott” arcok, a felcseperedett gyerekek kimaradtak, helyüket pedig kisebb korosztály vette át: van két óvodás gyerek is, de a többség második és nyolcadik osztályos közötti gyerek. „Van olyan gyerek, aki akkor született, amikor a tábort elindítottuk” – mondta el bevezetőjében portálunknak Kerekes József csíkfalvi lelkipásztor. Idén is Csíkfalváról, Jobbágyfalváról, Nyárádszentmártonból és Nyárádremetéről érkeztek a „lakók”, és a tábor befogadóképességének felső határát feszegette a létszám, azaz elérte a harmincat is.

Intenzív a program

A tábor reggel hétkor ébred, a torna, áhítat és reggelizés után az ebédszünet kivételével estig intenzív foglalkozások vannak. Ezek a KOEN alapítvány által összeállított vakációs bibliaheti program keretében zajlanak, de a vallásos témák mellett sok kézműves foglalkozás, énektanulás, színjátszás és mozgás is van. A foglalkozásokat a lelkész mellett önkéntes oktatók vezetik: Balogh Tünde, Marton Erzsébet és Mátéfi-Takács Zita pedagógusok, valamint az itt felnőtt generációból Nagy Alex, Domó Bernadett és Adorján Csilla segítők, továbbá a nyárádszeredai Balogh Judit és Bíró László is besegített. „A lényeg, hogy minél fáradtabban érjünk el a vacsoráig” – mondja nevetve a lelkész, hozzátéve, hogy a napot záró esti meséknél a gyerekek már a mennyezetet nézik és az ágyat kívánják.

A mosoly telepedjen meg az arcukon

Az idei táborhoz pályázat révén segítséget nyújtott a Bethlen Gábor Alap, ezt eszközbeszerzésre használhatták fel, de a működési és ellátási költségeket maguknak kell előteremteni. Ezért mindenki egy kicsit „zsebbenyúlóst játszik”: a szülők, az egyházközség, sőt a pedagógusok is, amit lehet, össszeadnak és csak a legszükségesebb kiadásokra fordítanak pénzt. Továbbá a szülők felváltva segítkeznek a táborban a főzésben, takarításban, óriási segítséget nyújtva ezzel a zavartalan működésben. Nagyon sokszor feltette magának a kérdést a lelkész, hogy miért van szükség erre a táborra ilyen pénztelen körülmények között. A választ mindig itt, a gyerekek között találja meg: “amikor benne vagyunk, dolgozunk, a mindennapoknak a nyűge, pénztelensége lehúz, akkor látva a csillogó szemeket, hogy örülnek annak, hogy jöhettek, hogy együtt lehetünk”. Első nap elmesélte a gyerekeknek, hogy egy szomorú özvegyasszony arcára rátelepedett a mosoly s hazaérve néhány nap alatt megváltoztatta az egész falu képét. Ha a gyerekek is megengedik, hogy a mosoly rátelepedjék arcukra, ha ezt és szemük csillogását hazaviszik, akkor ettől a héttől valami más is lesz az ő és családjuk életében – fejti ki gondolatait Kerekes József. Továbbá jó alkalmom évente együtt lenni, átélni, megtapasztalni azt, hogy mit jelent egy kisé nagyobb közösségben, nagyobb családban élni, figyelni egymásra és arra, ami körülöttünk és bennünk történik – fűzi hozzá.

Bulizás helyett dolgoznak

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy miért jön egy fiatal önkéntesként dolgozni a remetei táborba, ahelyett hogy nyaralna, vagy a Félszigeten tombolna. A marosvásárhelyi Mátéfi-Takács Zita tanítónő már tavaly is itt volt, idén is csapatjátékok, rajzos tevékenységek, körjátékok, dinamikus csapatépítés, színjátszás terén segít társainak és foglalkozik a gyerekekkel. Úgy érzi, nagyon jó a hangulat, a résztvevők jól összerázódtak. Ami a Félszigetet illeti, cask annyit fűz hozzá: annak is megvolt valamikor a maga ideje.

A csíkfalvi Marton Erzsébet óvónő azért vállal itt foglalkozásokat, mert munkájához kapcsolódik: nincs annál felszabadultabb érzés, mint amikor nem mindennapi dolgokat végeznek, és ebben ő is és a gyerekek is ki tudnak bontakozni. Jól érzi itt magát, jó kikapcsolódási lehetőség, s emellett elérik céljukat, hogy a gyerekek minél több tudással és élménnyel térjenek haza.

A csíkfalvi Nagy Alex az első tábor óta itt van, ma már segítőként dolgozik a pedagógusok és lelkész mellett. A marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanuló fiatalember annyira feltöltődik itt, hogy az szinte a következő táborig elégséges. A gyerekek és a felnőttek között lenni számára érdekes tapasztalat: érzi és éreztetik is, hogy már felnőtt, feladatokat bíznak rá, de szereti itt, mert az évek során rengeteget tanult az életről és a közösségről.