Mindenét a városnak adományozta a festő

A helyi művészek az ő tiszteletére művészeti társulatot hoztak létre, ez pedig az önkormányzattal közösen úgy döntött, hogy galériát épít Kusztos művei számára. Ebben a döntésben az is szerepet játszott, hogy a művész ingatlanjait és festményeit a városnak adományozta. A projektben oroszlánrészt vállalt Szepessy László is – mondta el a Székelyhonnak Péter Ferenc, Szováta polgármestere.

A főtér közelében, a Géra utcában levő rossz állapotú lakóházat az idén lebontották és helyén október elején az önkormányzat elkezdte a galéria építtetését. A beruházás összértéke 347 690  lejre rúg. Az építkezés két szakaszban valósulna meg. Az első lépésben az idén szerették volna „pirosban” felépíteni az épületet és tető alá helyezni, ám mindez az időjárás függvénye – árulta el a polgármester, aki azt is elmondta, hogy bár 2015 októberére kellene terv szerint befejezni a munkálatokat, már a következő év végére szerették volna készen látni. Ám ez teljesen a pénzforrások biztosításától függ. Péter Ferenc reményét fejezte ki, hogy sikerül más lehetőségeket is találni erre a célre, mert ha csak a saját tartalékából kell a beruházás költségeit fedezze az önkormányzat, akkor a befejezés időpontja jelentősebben eltolódhat.

A „lényegláttató aszkéta”

Kusztos Endre grafikus, festőművész 1925-ben született Makfalván. Szaktanulmányait a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben kezdte (1949), ugyanitt a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett oklevelet (1955). Számos egyéni és csoportos kiállításon is szerepelt a Székelyföldön, Bukarestben, Budapesten, Marosvásárhelyen és Kolozsváron, de az Amerikai Egyesült Államokban is. Az Ezredvégi nyomok című csoportos kiállítással, amelyen tíz romániai magyar grafikus állított ki, bejárta Rómát, Párizst Brüsszelt, Berlint, Stuttgartot, Szófiát és Bukarestet (2005-2006). Az 1970-es évektől vesz részt rendszeresen művésztáborokban. Szén- és tusrajzokat, pasztelleket készít. Nagyméretű, tónusos szénrajzain legtöbbször a szülőföld, a Kis-Küküllő mente és az erdélyi Sóvidék tájait örökíti meg.

Az 1950-es évek realista munkáit egyre sejtelmesebbek követik, sajátos képi világát elsősorban a drámai tartalom és a kifejezőeszközök fokozott expresszivitása jellemzi. Legtöbbször egyetlen motívumra leegyszerűsített természeti formákból (fa) és jelenségekből (árvíz, földcsuszamlás) merítő képet alkot, amely az embereknek, a közösségnek és a természetnek a megmaradásáért folytatott küzdelmét fejezi ki. Faluképeiben, csonkult ágú, sziklába kapaszkodó fáiban a kisebbségi lét jelképeit teremti meg. Művészete Nagy István festészetének továbbgondolását mutatja. Páskándi Géza „célzatos aszkétának” nevezi, önkorlátozónak, aki lemond a színekről, mint az a rendező, aki fekete-fehérben forgat; a szénrajz aszkézise ehhez hasonló, úgy érzi ő a „lényeglátó, lényegláttató”, „a Kezdet és Vég, hosszabb nyugtató átmenetek, árnyalatok nélkül”.

Tagja a Románia Képzűművészek szövetségének, a Barabás Miklós Céhnek és a magyar Művészeti Akadémiának. Díjai, elismerései: a Makói Művésztelep ÁFÉSZ-díja (1995), Szováta város díszpolgára (1995), Csongrád megye Művészeti Díja (1997), Pro Cultura Hungarica-díj (2005), a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2010).