Kibírhatatlan lesz a kupola alatt dolgozni

Noha a vár sétány felőli bejáratnál még munkások teszik le a kockaköveket, és több helyen a munkatelep nyoma látszik, sétálók lepték el hétfőn délelőtt a várat. Az Iskola másként program keretében folyamatosan érkeztek a diákok. Megkértük Soós Zoltánt, a Maros Megyei Múzeum igazgatóját, hogy vegye górcső alá a nagylélegzetű munkálatokat, amelyek az elmúlt években zajlottak, és sorolja fel a tapasztalt hiányosságokat.

A felújítás előtt romos állapotban volt az egykori kaszárnya épülete és a katonai istálló, de több helyen a falakon is már látszott az idő vasfoga. A falak és a bástya nem voltak olyan rossz állapotban, hiszen a hatvanas évek végén alaposan felújították, de a katonai épületek nagyon el voltak hanyagolva. A több éves, uniós pénzalapból végzett felújítás során hét bástya, a falak és a kaszárnyaépülete kerültek felújításra. „A legrosszabb állapotban a katonai istálló volt, ez egyedi, 1802 körül épült barokk istálló, amelyben  megvoltak a zsalugáterek, az ajtó, s hálistennek ezeket sikerült helyreállítani. A kaszárnya épülete is elég sok helyen meg volt rongálódva, be volt szakadva a mennyezete. Ezt is felújították. Többé-kevésbé jó a felújítás, két vagy három teremben nem szakszerű, hiszen ott volt a tiszti lakosztály,  és stukkókkal díszített, sablonfestéses termekről beszélünk, ezeket  egyszerűen visszameszelték. Nem végeztek szakszerű restaurálást. Helyre lehet hozni, mert a festékréteg alatt ott van az eredeti festés, és majd igyekszünk ezt helyreállítani.”

A bástyák viszonylag jó állapotban voltak, itt kicserélték a cserepeket. Ezek belsejében olyan sok minden nem maradt meg, eredetileg katonai létesítmények voltak, külső díszítésük nem volt. Az egyik bástyában volt egy építési felirat, amit „sikeresen” levéstek, annak folyamatban van a helyreállítása. A legtöbb bástyában villanyt és fűtést szereltek, hogy egész évben lehessen használni ezeket.

Mulasztások történtek az északi falnál, ami a vár sétány felén van, hiszen visszaépítése eredetileg benne volt a projektben, aztán kikerült onnan. Közép-Európában a romkerteknek nincs hosszú életük,  hiszen olyan a klíma, hogy az éves hőmérséklet-különbségek elérhetik a hatvan fokot. Fél  évszázad alatt nincs az a fal, ami ne menne tönkre, vagy ne károsodna. Ezért csak azok a romkertek működnek, ahol  védőtető is kerül a falakra. Itt az északi fal esetében ez nem történt meg. Ez az építész döntése volt, valószínűleg úgy gondolta, hogy így elegánsabb bemutatni, ha romosan marad meg. Mindenképp kellett volna valami vízálló réteg a téglákra. Így védőtető nélkül, pár évtized múlva ismét rossz állapotba fog kerülni, véli a múzeumigazgató.

Soós Zoltán fontosnak tartja, hogy a felújítás nyomán a régészeti ásatások eredményeit sikerül majd bemutatni, például az egykori kolostorépületeket, a pincét. A kézművesházat és több városi házat  feltártak, ezek is részben be lesznek mutatva, az egykori téglaégető kemence is. Sok olyan részlet került napvilágra, amely az egykori vár életéről tanúskodik. A szakember hangsúlyozta, hogy jó néhány olyan helyszín van, ahol nem volt feltárás, és érdemes lenne, például bemutatni egy késő középkori lakóházat.

Megkérdeztük, hogy szakemberként miként vélekedik, illik-e a várba a félgömb alakú üvegkupola, ahol majd a turisztikai információs iroda fog működni, s az alagsorban az illemhely. Soós Zoltán azt válaszolta, hogy az épülettel valószínű az volt a tervező szándék, hogy behozza Marosvásárhelyre a Nyugat-Európában indult modernizmust. „Az arányokkal problémák vannak, hiszen míg a Louvre-nál a piramis az épület egyharmadáig ér, itt a várfalnál magasabb az építmény. Kiderül, hogy mennyire fogadják el az emberek. A legnagyobb probléma a használhatósága lesz, hiszen nyáron kibírhatatlan lesz benne dolgozni, az üvegházhatás érvényesül, igaz ugyan, hogy van négy kisebb ventilátor, de nem lesz kapacitása lehűteni az üvegépületet. Itt lesz a turistákat fogadó iroda, az ajándéktárgybolt, minden ide lesz elképzelve. Az biztos, hogy nem túl észszerű és esztétikus” – summázott az igazgató.

Mint ahogy a főtér felőli kapunál felszerelt fürdőszobai lámpákhoz hasonlító mennyezeti világítótestek sem – tettük hozzá, s megnyugtató választ kaptunk, mert állítólag azokat kicserélik. Soós Zoltán arra is felhívta a figyelmünket, hogy bár az uniós pályázat lezárult, a munkálatoknak nincs vége, és a Vártemplom még ott áll szintén felújításra váró állapotban.  

A múzeum igazgatója elmondta, a legnehezebb feladat a tartalommal való betöltése lesz az épületnek. A múzeumnak több mint nyolcezer tárgya van, ami hasznosítható lenne egy várkiállításba, fegyverektől kezdve bútorokig. „Korabeli enteriőröket lehetne bemutatni, és jó sztorikat kitalálni, hogy hogyan éltek akkor a késő középkori ferencesek, vagy a a 17. századi protestáns város lakói, akik  megépítették a város falait, s megszerezték a szabad királyi városi jogot. Felmerült mindenféle ötlet, hogy itt lovagi ruhába bújtatott emberek mutatnák be a várat. Én akkor is jeleztem, hogy a legjobb esetben hajdúk lehettek a városban vagy székely kopjások. Hiszen Vásárhely Marosszék fennhatósága alá tartozott, s királyi városként is ebben a kötelékben vett részt a katonai hadjáratokban” – emlékeztetett a múzeumigazgató.

Soós Zoltán szerint idén nyáron biztos nem lesznek még kiállítások, hiszen a múzeumnak egy év kell, hogy az első tárlatokat beüzemelje, ez komoly kutatómunkát feltételez. A feltárt objektumoknál is hiányoznak a magyarázó szövegek, azt a városnak külön meg kellene rendelni a múzeumtól, mint ahogy a rekonstrukciós rajzokat is, amelyekből kiderüljön, hogy egy 17. századi kereskedőház Marosvásárhelyen hogyan működött.