Kevés az önkéntes szervdonor

A szervdonor-kérdés azonban azért is roppant kényes, mert nálunk szinte mindig a családtagok kell eldöntsék, hogy felajánlják-e agyhalott állapotban levő szerettük szerveit más emberek megsegítésére.

Marosvásárhelyen kétféle átültetést végeznek: szív- és csontvelő-transzplantációt. Benedek Lázár Erzsébet, a Marosvásárhelyi Csontvelő-átültetési Klinika hematológus főorvosa segített megérteni a szerv- és a sejtátültetés közötti eltéréseket.

Többen adnak őssejtet

A csontvelő-átültetés esetében mindig élődonoros beavatkozásról beszélünk. Az ilyen típusú beavatkozásoknál a következő lehetőségek állnak fenn: a páciens saját őssejtjeit használják fel, ha ez nem lehetséges, akkor a donor lehet családtag, illetve a román vagy nemzetközi transzplantációs regiszterből egy olyan személy őssejtjeit ültetik be, akinek a mutatói 100 százalékban kompatibilisek a betegével.  

A szervátültetések esetében is gyakori az élődonoros adományozás. Egészséges emberek felajánlhatják családtagjaiknak vagy ismeretleneknek is egyik veséjüket, illetve a májuk egyik lebenyét. A szívtranszplantáció az egyetlen olyan műtét, amelyhez kizárólag dobogó szívű agyhalott vagy hat, maximum nyolc órája halott ember szívére van szükség.

Etikai kérdések

A szerv- vagy sejtadományozás mindig önkéntes alapú kell legyen, és a donornak ebből semmilyen anyagi előnye nem származhat. A transzplantációs rendszer anonim és az orvosi titoktartás hatáskörébe tartozik, ezért – hacsak nem hozzátartozókról van szó –, a donor nem tudja, hogy a szerve vagy sejtjei kihez kerülnek, mint ahogy a beteg sem tudhatja meg, hogy kinek köszönheti életét.

„Elméletileg nálunk is létezik annak a lehetősége, hogy az egyén végrendelkezzen arról, hogy hirtelen halálesetkor vagy az agyhalál beálltával felhasználhatják a szerveit” – mondta Kovács Judit intenzív terápiás főorvos, hozzátéve, hogy mindez a gyakorlatban nem igazán működik.

„Az lenne a normális, ha előtte megkérdeznék és nyilvántartásba vennék azokat a személyeket, akik agyhalál vagy baleset esetén felajánlják szerveiket. Mert ha belegondolunk, ez a gesztus egy szívet, egy májat, két vesét, két szaruhártyát jelent, tehát hat másik emberi életet menthet meg” – vélekedik Benedek Lázár Erzsébet doktornő.

Azon személyeknek az esetében, akiknél megállapították az agyhalált, vagy hirtelen balesetet szenvedtek, mindig a családtagok határoznak arról, hogy felhasználhatják-e a szerveket. „Ez nagyon nehéz döntés, mindenkinek a lelkéből kell jöjjön az, hogy igent mondjon” – mondta az intenzív terápiás főorvos.

Az agyhalál beálltát egy intenzív terápiás orvosokból és neurológusokból álló szakmai bizottság dönti el. Ezt követően meg kell kérdezniük és győzniük a hozzátartozókat arról, hogy a páciens szerveit engedjék más betegek javára felhasználni. „A családtagoknak végtelenül nehéz elfogadniuk, hogy szerettük szuszog, dobog a szíve, de nincs, és nem is lesz soha agyi tevékenysége. Ezért is van az, hogy a szervátültetés a sejttranszplantációnál sokkal komolyabb etikai kérdéseket vet fel” – mondta a hematológus főorvos.

Százan várnak új szívre Marosvásárhelyen

A kétéves kényszerszünet után újranyílt Szívgyógyászati Központ szív- és érsebészeti klinikáján a hivatalos nyilvántartások szerint mintegy százan várnak arra, hogy új szívet kapjanak. Dr. Horaţiu Suciu egyetemi tanár, a klinika vezetője néhány napja sajtótájékoztatón erősítette meg: klinikája szakemberek és gyógyszerek tekintetében is készen áll az átültetésre szánt szervek kivételére és transzplantációjára.

A két steril szobával rendelkező marosvásárhelyi csontvelő-átültetési klinikán tavaly ötven emberen végeztek csontvelő-átültetést, ami a 17 steril szobával rendelkező és 115 beteget kezelő bukaresti konkurenciához képest kiváló eredménynek számít. A klinikának jelen pillanatban mintegy 25 várólistás betege van, ezeknek a személyeknek a kezelésére szinte minden esetben a gyógyszerhiány miatt nem tudnak azonnal sort keríteni.

Akik őssejtet szeretnének adni, a részletekről a http://www.rndvcsh.ro/ weboldalon tájékozódhatnak.