Halloween: pótfarsangként funkcionáló ünnep

Hogy mi közünk a televízióból, amerikai filmekből jól ismert Halloweenhez? Barabás László marosvásárhelyi néprajzkutató szerint nagyjából annyi, hogy minden kultúra és az emberiség egyik fő kérdése általában a halál és az élet. Nem beszélve arról, hogy a természet is folyamatos körforgásban van, „meghal és újjászületik”, ilyenkor Mindenszentek ünnepén pedig elmúlóban van. Az ünnepek és rítusok legősibb rendje is ehhez kapcsolódik: az idő kultúrájához, a halálhoz és az újjászületéshez. S ez már így volt a kelták idején is.

Ijesztő jelmezekkel tartják távol a szellemeket

Az angol Halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. Ősi kelta ünnep, az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet, a Samhaint, vagyis „a nyár végét” és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt. Hitük szerint ugyanakkor ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg. Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy ezáltal átkelhessenek a mennyországba. A családok őseit meghívták otthonukba, miközben az ártó szellemeket megpróbálták kívül tartani. Ez a törekvés vezetett a jelmezviselés szokásához is: ha még félelmetesebbnek tűntek, a gonosz lelkeket is el tudták riasztani.

Marharépából lett töklámpás

Ahogy sok katolikus országban, például nálunk is a Szűz Mária-kultusz, úgy olvadt egybe a Halloween esetében a pogány kelta hagyomány a keresztény ünneppel, és éppen ez adja gazdagságát. A katolikus egyház persze nem nézte jó szemmel a féktelen mulatozást és a babonák fennmaradását, ezért a 9. században IV. Gergely pápa áthelyezte a Mindenszentek ünnepét a Samhain idejére. Azóta esik egybe az ünnep, és így jött létre a ma ismert Halloween. A naphoz számtalan hagyomány tartozik: sokak számára már csak ebben merül ki az ünneplés lényege. Az édességvadászat, a kosztümök, a sütőtökök, a szellemjárás és a horrorfilmek ideje ez. A nálunk is ismert töklámpás is a keltáktól származik, akik egy faragott marharépával szimbolizálták az elhunytak fejét, ezt tették az ablakba a rossz szellemek elűzésére. Amikor a bevándorlók Amerikában meghonosították ezt a hagyományt, a marharépát tökkel helyettesítették: ott ugyanis sokkal nagyobb tökök nőttek, és látványosabb volt belőlük lámpást faragni.

Szükségünk van a szertartásokra

Barabás László néprajzkutató szerint a magyar néphitben is megvan, hogy a halottak visszajárnak a halottak napja környékén. A néprajzkutató elismeri, gyerekkorában bizony ő is vitt ki töklámpást a temetőbe, pedig akkor még senki sem ismerte mifelénk a Halloweent, amely egyre inkább terjed  szerte az egész világon. Nálunk azonban leginkább pótfarsanggá változtatták.

„Főként iskolákban szerveznek a Halloweenhez kapcsolódó ünnepi eseményeket. Igaz, az emberi léleknek szüksége van a szertartásokra, rítusokra, ünnepekre, ilyenkor ősszel meg kevesebb az esemény, talán éppen ezért terjednek a Halloween-bulik is, egyfajta őszi jelmezbálként. Főként a városi iskolákban szokás, néhány hagyományőrző faluban egyáltalán nincs jelen még, sőt ilyenkor például szüreti mulatságot tartanak a kicsiknek is, ami ugye saját néphagyományunk. Megesik az is persze, hogy az ijesztgetős jelmezekbe való öltözés mellett népi gyermekjátékokat is beépítenek az ünnepbe, tehát keveredik az átvett szokás a néphagyománnyal” – mutat rá a néprajzkutató, aki leginkább a televíziókat, az amerikai filmeket s a kereskedelmet okolja az idegen ünnep vírusszerű terjedéséért.

A Halloween veszélyei

A néprajzkutató rámutat, veszélyei is vannak a Halloweennek, egyrészt ugyanis háttérbe szorítja saját népszokásainkat, hagyományainkat. „Nekünk van farsangunk, a jelmezviselést megtarthatnánk arra az időszakra, s ilyenkor valami hagyományosabb ünnepet szervezhetnénk, mint amilyen a szüret is” – fogalmaz Barabás László. Hozzáteszi: kevés szó esik arról is, hogy a Halloween ünnepéhez imitt-amott hozzátartoznak a halottidézések, boszorkányok, s ahogy a keltáknál szokás volt „emberáldozatot” bemutatni, Amerikában is előfordult, hogy Mindenszentek ünnepén gyermekeket raboltak el és áldoztak fel bizonyos szekták. „Érdemes távol tartani magunkat ezektől, s az ünnepet a mindenféle vadhajtásai nélkül megélni” – összegez a néprajzkutató. Rámutat: a kereskedelem is megpróbálja kihasználni az ünnepet, a mindenféle tökös díszek, ijesztgetős jelmezek mellett Törcsváron például turistacsalogató Drakula-napokat tartanak Halloweenkor, úgyhogy még a vámpírok is előkerülnek Mindenszentek ünnepén.