Hagyományos finomságok és kapulopás

Fülöp Klára szerénykedve mondja el magáról: szeret főzni, néha lakodalmakkor is besegít a konyhában, miközben már előzőleg kiderül, hogy háziasszonyként, háromgyerekes anyaként és nagymamaként szakácstanfolyamot végzett, néhány éve a helyi református egyházközségnél dolgozik. Számos külföldi vendég érkezik a faluba, akiknek ő készíti el az ételt.

Az ünnepi asztalra ma is főként hagyományos étkek kerülnek a faluban. Bár a lakosság református vallású, nagypénteken böjtöt tartanak, zsíros ételt nem fogyasztanak: ilyenkor hagyományosan tört paszulyt készítenek, kakaskukoricát pattogtatnak, gyerekkorukban előkerült az ősszel nagypéntekre eltett aszalt gyümölcs is. Nagyszombaton a nők kenyeret, kalácsot sütnek, a férfiak pedig levágják a húsvéti bárányt. Mivel a gegesieket „juhosoknak” nevezik a szomszédos falvak lakói, szégyen is lenne, ha nem kerülne bárány a kés alá.

Az ünnep vasárnapján húsleves kerül az asztalra, ezt báránycomb követi krumplisalátával. Egykor Klári néni nagyanyja a bárány aprólékát, máját tojással összedarálva töltött combot készített. Húsvét másodnapján petrezselymes rántottát ütnek a bárányhúsra, ez lesz az ebéd, míg harmadnapjára bárányleves dukál, az állat fejével és lábszárával tárkonyosan főzve. Klári néni most is emlékszik nagyanyja ízletes levesére, aki leányként Marosvásárhelyen szolgálva eltanulta, hogy a bárány májából készült gombóccal dúsítsa fel a levest. Mivel locsolók is járnak, többféle, de inkább szárazabb süteményt készít a háziasszony, amivel „megy” a bor: mézest, leveles sósrudat, islert.

A határkerülés és csoportos fenyőágazás nem szokás a faluban, de a locsolás igen. A fiúk a kislányoknak és kortársaiknak festett, kifúrt tojást fűznek a fenyőágra, amelyet színes papírszalagokkal díszítenek. Locsoláskor sütemény, csokoládé, a rokon- vagy keresztgyermeknek valamivel több pénz jár, régen zsebkendőt is osztogattak a lányok a kisfiúknak. Az a legény, aki komoly szándékkal udvarol, ághegyet tesz a kedvese kapujára. A lány férjhez menetelig kap fenyőt.

A legények csoportokban keresik fel hétfőn a lányos házakat. Ezt megelőzően sokszor meg is viccelik azok lakóit, éjszaka ellopják a bejárati kaput, tollal, fűrészporral szórják meg az udvart, a bevetett ágyásokat. Így reggel a lányok takarításhoz látnak, a szülők a kapu megkeresésére indulnak. Tavaly a Fülöp családnál az ekét is elővették a legények, és maguk vontatva elkezdték éjszaka az udvart szántani. Olyan eset is volt, amikor a családfő ünnep előtt elutazott dolgozni, s a legényeknek bort ígért, hogy el ne vigyék a kaput, mert a lányok nem tudják hazacipelni. Éjszaka a legények megérkeztek, az előkészített bort megitták, de mivel azt kevésnek találták, a kaput is elvitték.

A kapulopás mindig szokásban volt a faluban, de mára egyre inkább „űzik” ezt a legények, előszeretettel tréfálják meg a családot, amely addig kell keresse a kaput, amíg megtalálja. Más településektől eltérően itt nem viszik vissza a legények, és nem is tudja azt borral „megváltani” a gazda. A felnőttek régen csapatba verődve jártak locsolni, ma már egyre ritkábban mennek, ám a mostani lelkész és a gondnok húsvét másodnapján a templom előtt meglocsolja az Isten házából kijövő lányokat, nőket. A húsvéti bál viszont nincs szokásban a faluban.